Magyar Jövő, 1953. január (52. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-06 / 1. szám
Re-éntered äs Second Class Matter December 24, 1952 at the Post Office of New York. N. Y. under the Act of March 3, 1879. Vol. 52. No. 1. New 1 ork. N. V. JANUARY 6, 1953 IMPELLITTERI ISMÉT AKADÉKOSKODIK Folyik a bussztrájk , túlterhelt a subway A new yorki, amúgy is túlzsúfolt földalatti vasúton szinte életveszélyes tolongással indult meg a hét, miután Brooklynt kivéve, a város összes részeiben megállt az autóbuszforgalom. Az ünnepek következtében csak hétfőn mutatkozott meg első ízben a 8.500 autóbuszvezető sztrájkjának hatása. Ámbár a város vezetősége által kiadott nyilatkozat szerint, a földalatti vasút és a városi tulajdonban lévő autóbuszok “lebonyolították a forgalmat”, a földalatti vasút utasainak a reggeli és délutáni csúcsforgalom idején valósággal ökölharcot kellett vívniuk, hogy bejuthassanak a vonatokba, melyekben normálisan is ember-ember hátán szorong. A közlekedési alkalmazottak CIO szervezete vasárnap gyűlésre hívta össze a sztrájkoló autóbuszvezetőket a St. Nicholas Arénába, mely zsúfolásig megtelt. A gyűlésen nagy lelkesedései fogadták az acél és automobilmunkások szervezetének üdvözletét és bejelentését, hogy segíteni fogják a sztrájkolókat. Ugyancsak meghívták a gyűlésre Impellitteri polgármestert, kinek számára fenntartottak egy borszéket a pódiumon, azonban a polgármester, nem jelent meg. A CIO vezetőinek képviseletében, Alan S. Haywood ügyvezető alelnök felszólította a sztrájkoló munkásokat, hogy fogadják el a polgármester közvetítését az autóbusztársaságokkal. Előzőleg ugyanis Michael Quill, a TWU elnöke kijelentette, hogy a szakszervezet mindaddig nem vesz részt a város által közvetített tárgyalásokban, míg a polgármester bocsánatot nem kér a szakszervezettől, azon kijelentése miatt, hogy a szakszervezet a viteldíjak emelését akarja. (Lásd belső oldalon megjelenő cikkünket.) A gyűlésen a sztrájkoló munkások egyhangú határozatban bejelentették, hogy nem engednek a 40 órás munkahét bevezetésére irányuló követelésből. Michael Quill kijelentette, hogy a szakszervezet elutasítja Impellitteri polgármester azon javaslatát, hogy csak márciusban léptessék életbe a 40 órás munkahetet. Impellitteri polgármester hétfőn délelőtt 10 órára tárgyalást hívott össze az autóbusztársaságok és a szakszervezet vezetői között, a városi bizottság közvetítésével. A szakszervezet vezetősége bejelentette, hogy hétfőn nem vesz részt a tárgyalásokban, mert Michael Quill előzőleg lekötötte magát fontos tárgyalásra Philadelphiában. Kérték, hogy a tárgyalást hétfő helyett kedden tartsák meg. A város közvetítő bi-izottsága ebbe bele is ment, azonban Impellitteri polgármester kijelentette, hogy nem engedi a 24 órás halasztást, így a szakszervezet képviselői egyáltalán nem jelentek meg a tárgyaláson. Lapzártakor a helyzet az, hogy Impellitteri polgármester makacs akadékoskodása miatt még nem tűztek ki új időpontot új tárgyalásra. CHURCHILL NEW YORKBAN: DICSÉRI A KOREAI HÁBORÚT A Queen Mary hajón Churchill megérkezett New Yorkba, ahol tanácskozni fog Amerika leendő elnökével, Eisenhower tábornokkal. Azután tiszteletbeli látogatást fog tenni Trumannál Washingtonban. Az aggstori miniszterelnök már a hajó fedélzetén sietett kijelenteni az újságíróknak, hogy ő a koreai háborúban nagyszerű békebiztosítékot lát, mivel ezzel nyíltan útját állták a szovjetaggressziónak és imperializmusnak.’ Sem a Koreában harcoló katonák, sem — miként a novemberi választások mutatták — az amerikai nép túlnyomó többsége nem tekinti a koreai háborút akkora áldásnak, mint Churchill. Persze vannak a társadalomban kicsiny csoportok, amelyeknek valóban áldás volt a háború — miként a nagy Wall Street-i monopóliumok évvégi pénzügyi kimutatásai bizonyítják. TÖMEGDELEGÁCIÓ WASHINGTONBAN KEGYELEMÉRT ROSENBEGÉKNEK WASHINGTON. Vasárnap késő délután egy több mint négyszáz tagból álló küldöttség érkezett Washingtonba, hogy a Rosenbergék mentőbizottsága által szervezett hétfői látogatásokban részt vegyen, kegyelmet kérve a halálraítélt házaspár számára a kormány NEW YORK. A kerületi fellebbezési törvényszék beismerte, hogy a halálos ítélettel sújtott Rosenberg-házaspárnak minden tekintetben joga lett volna perújításra Irving Saypol szövetségi ügyész “teljesen helytelen” taktikája miatt. A törvényszék véleményét mind a háírom bíró: Thomas W. Swan, Harrie B. Chase és Jerome Frank aláírta. A bírák véleményében még az is benne volt, hogy Saypol eljárását “nem lehet elég szigorúan elítélni.” E vélemény ellenére sem voltak hajlandók a bírák elrendelni a perújítást,, ami megmenthetné Rosenbergéket a január 14-én, délelőtt 11 órára kitűzött kivégzéstől. Úgy hangzik ez, mintha a bírák játékot űznének Rosenbergék életével. David Greenglass feleségének kihallgatása alkalmával Saypol ügyész nagy cikkeket jelentetett meg a sajtóban, amelyekben kijelentette, hogy az egyetlen vádló tanú mellé egy másikat is fog állítani az esküdtbíróság elé, aki megerősíti a Greenglass vallomást. Ez W. Perl lett volna, aki állítólag hamisantanúskodott a zsűri előtt, amikor azt állította, hogy nem ismeri a legfelsőbb tisztviselőitől. A küldöttség több ezer más személy csatlakozását várta, akik mindenrendű társadalmi és politikai felfogást képviselnek. Lapzártakor még nem futottak bejelentések a hétfői látogatások eredményeiről. A fellebbezési törvényszék elismeri a Rosenber-per szabálytalanságát, de nem változtat rajta az állítólagos “kémeket”, akiket a kormány üldöz. Saypol azonban nem idézte be a tanút. A hírlapi cikkek idézték elő az országos hisztériát, amelyben korrekt tárgyalást lehetetlenség volt tartani. A fellebbezési törvényszék bírái ezek alapján kijelentették, hogy ha Rosenbergék tavaly a per folyamán kértek volna perújítást, azt meg kellett volna adni. Ez persze üres beszéd. Az ügyvédek annak idején kérték ezt, de a bíróság elutasította. A fellebbezési törvényszék véleményét a nagylapok vagy a hírügynökségek közül egyetlen egy sem hozta nyilvánosságra teljesen. Kilakoltatják kilenc gyerekkel NEW YORK. — Mrs. Rosa Viruet, egy portorikói anya, és kilenc gyermeke szerdán kilakoltatásnak néz elébe a 234 Thompson streeti lakásukból. Szerdán jár le a háziúrtól telefon útján nyert harmadik meg- hosszúboltás. A községi törvény- I szék nem hajlandó az ügyet újra letárgyalni. A lakótanács fel-szólította a jóléti hivatalt, szerezzen számukra új lakást. Nem volt foganatja. Ki tud lakást a számukra? Ahogyan mi látjuk A NAP ESEMÉNYEIT Truman az Amerikaellenes bizottság előtti McCarthy szenátor — Wisconsin hozzájárulása az emberi civilizációhoz és az amerikai szabadságjogok védelméhez — bejelentette, hogy január 20-ika után be fogja idézniTruman ex-elnököt. “Amikor Truman elnök elhagyja a Fehér Házat — magyarázta Don Surine, a volt FBI ügynök, McCarthy fő nyomozója —, akkor ismét csak egy egyszerű polgár lesz és mi kikérdezhetjük amiről csak akarjuk. Ha úgy tetszik, kikérdezzük a kormányban levő kommunisták felől, vagy a kormányban levő korrupció felől. És felelni fog kellenie, különben kiteszi magát a Kongresszus, megvetése (contempt of Congress) vádjának.” Hogy McCarthy megvalósítja-e ezt a tervet, azt csak január 20-ika után fogjuk megtudni. Ismerve technikáját és módszereit, mi nem lennénk meglepve, ha valóban beidézné Trumant és elkezdené faggatni a “kormányban levő kommunisták” felől. (McCarthy és a hasonszőrű bennszülött fasiszták szemében Acheson, Jessup, stb. “kommunista barátok.”) Kevés közéleti személy esetében bizonyosodott be az aranyjánosi idézet oly tökéletesen: “Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, Ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg.” Truman volt az, aki, engedve a reakció befolyásának — és mivel különben ő maga is alapjában véve reakciós beállítottságú, öntelt, korlátolt személyiség, megindította a vörösfalás politikáját Amerikában. Miután ezzel kapcsolatban becsületes, hazafias amerikaiak ezreinek megélhetését tették tönkre, más ezrek becsületét gázolták sárba, most — legalább is a Trumannál is hangosabb és lelkiismeretlenebb vörösfaló bejelentése szerint — Truman is “sorra kerül.” Bepillantás a főkolompos magánügyeibe ! A szenátusi bizottság, amely McCarthy és Benton szenátorok peres ügyét és egymásra szórt vádjait vizsgálta ki, megtette jelentését. Mint várható volt nem javasolták McCarthy kidobását a szenátusból, bár a jelentés sorai között olvasva is meg lehet állapítani, hogy a nagy “hazaffy” nem tisztán önzetlenségből “szolgálja” a közjót. Akadt némi rendellenesség az adóbejelentései körül. Nem tudta a bizottság megállapítani, hogyan és miből helyezett el a szenátor il valami 170,000 dollár egy washingtoni bankban. A szenátor urak fizetése ugyanis csak 12,000 dollár egy évben és igen sokáig kell “szolgálniuk” mielőtt 170,000 dollárt “megtakaríthatnak.” Azonkívül ott van annak a 10,000 dolláros “tiszteletdíjnak” az esete, melyet a demokrácia e nagy bajnoka egy pár oldalas röplap .Írásáért kapott a Lustron nevű cégtől, véletlenségből pontosan akkor, amikor a szenátus egy olyan törvény tárgyalt, amelyben a cég némileg éredekelve volt. Szóval ez az úr lesz a főinkvizitor az országban január 20 után. És Truman úr, aki lehetővé tette, hogy idesülyedjen az ellvetési színvonal, majd a tanuszékben, keresztkérdésese tzében elmélkedhet azon, hogy talán mégis jobb lett volna ragaszkodni Roosevelt demokratikus örökségéhez, Hitler átkos hagyatéka a vörösfalás politikája helyett. A new yorki autóbuszsztrájk háttere • Mi okozta a nagy newyorki autóbusz sztrájkot? A közlekedési munkások CIO szervezete már 9 hónappal ezelőtt figyelmeztette úgy az autóbusztársaságokat, mint a város vezetőségét, hogy a sztrájk bekövetkezik, amennyiben nem teljesítik a munkások követelését, mely a 40 órás munkahét bevezetésére irányul, az eddigi heti fizetés mellett. A magánkézben lévő autóbusztársaságok a viteldíj 15 centre való emelését követelték a 40 órás munkahét fejében s ugyanakkor az állami adó elengedését. Impellitteri polgármester azt hangoztatja ugyan, hogy ellenzi a 15 centes viteldíjat, de a valóságban az a helyzet, hogy a polgármester és a város közlekedésügyi bizottsága nemcsak az autóbuszok, de a földalatti vasút viteldiját is 15 centre akarja emelni s azt akarta, hogy a közlekedési munkások szakszervezete is csatlakozzon azokhoz, akik az általános viteldíj emeléssel a newyorki népre, elsősorban a szállítási eszközöket leginkább használó munkásokra akarnak mégsúlyosabb terhet hárítani. Jóllehet a polgármester már 9 hónappal ezelőtt tudta, hogy a 8.300 autóbuszvezető sztrájkba lép, amennyiben az újévvel nem vezetik be a 40 órás munkahetet, amint azt megtették már a városi tulajdonban lévő földalatti vasúton és autóbuszokon, a polgármester csupán októberben nevezett ki egy bizottságot, hogy közvetítse a tárgyalást az utóbusztársaságok és a szakszervezet között. Az autóbusztársaságok egyenesen megtagadtak minden tárgyalást a 40 órás munkahétről, amennyiben nem engedélyezi a város a 15 centes viteldíjemelést. Impellitteri polgármester Dewey kormányzótól kérte, hogy új törvényhozással mentsék fel az autóbusztársaságokat az állami adótól s igy azok többmilliós extra, profithoz jutottak volna, a viteldíjemelésen kívül, melyről nem hajlandók lemondani. " (Folytatás a 2-ik oldalon)