Magyar Jövő, 1953. január (52. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-06 / 1. szám

Re-éntered äs Second Class Matter December 24, 1952 at the Post Office of New York. N. Y. under the Act of March 3, 1879. Vol. 52. No. 1. New 1 ork. N. V. JANUARY 6, 1953 IMPELLITTERI ISMÉT AKADÉKOSKODIK Folyik a bus­sztrájk , túlterhelt a subway A new yorki, amúgy is túl­zsúfolt földalatti vasúton szinte életveszélyes tolongás­sal indult meg a hét, miután Brooklynt kivéve, a város összes részeiben megállt az autóbuszforgalom. Az ünne­pek következtében csak hét­főn mutatkozott meg első íz­ben a 8.500 autóbuszvezető sztrájkjának hatása. Ámbár a város vezetősége által ki­adott nyilatkozat szerint, a földalatti vasút és a városi tulajdonban lévő autóbuszok “lebonyolították a forgal­mat”, a földalatti vasút uta­sainak a reggeli és délutáni csúcsforgalom idején való­sággal ökölhar­cot kellett vív­niuk, hogy bejuthassanak a vonatokba, melyekben nor­málisan is ember-ember há­tán szorong. A közlekedési alkalmazot­tak CIO szervezete vasárnap gyűlésre hívta össze a sztráj­koló autóbuszvezetőket a St. Nicholas Arénába, mely zsú­folásig megtelt. A gyűlésen nagy lelkesedései fogadták az acél és automobilmunkások szervezetének üdvözletét és bejelentését, hogy segíteni fogják a sztrájkolókat.­­ Ugyancsak meghívták a gyű­lésre Impellitteri polgármes­tert, kinek számára fenntar­tottak egy borszéket a pódiu­mon, azonban a polgármester, nem jelent meg. A CIO veze­­­tőinek képviseletében, Alan S.­ Haywood ügyvezető alelnök felszólította a sztrájkoló mun­kásokat, hogy fogadják el a polgármester közvetítését az autóbusztársaságokkal. Elő­zőleg ugyanis Michael Quill, a TWU elnöke kijelentette, hogy a szakszervezet mind­addig nem vesz részt a vá­ros által közvetített tárgya­lásokban, míg a polgármester bocsánatot nem kér a szak­­szervezettől, azon kijelentése miatt, hogy a szakszervezet a viteldíjak emelését akarja. (Lásd belső oldalon megjele­nő cikkünket.) A gyűlésen a sztrájkoló munkások egyhangú határo­zatban bejelentették, hogy nem engednek a 40 órás mun­kahét bevezetésére irányuló követelésből. Michael Quill kijelentette, hogy a szakszer­vezet elutasítja Impellitteri polgármester azon javaslatát, hogy csak márciusban lép­tessék életbe a 40 órás mun­kahetet. Impellitteri polgármester hétfőn délelőtt 10 órára tár­gyalást hívott össze az autó­busztársaságok és a szak­­szervezet vezetői között, a vá­rosi bizottság közvetítésével. A szakszervezet vezetősége bejelentette, hogy hétfőn nem­ vesz részt a tárgyalások­ban, mert Michael Quill elő­zőleg lekötötte magát fontos tárgyalásra Philadelphiában. Kérték, hogy a tárgyalást hétfő helyett kedden tartsák­­ meg. A város közvetítő bi-­i­zottsága ebbe bele is ment, azonban Impellitteri polgár­­mester kijelentette, hogy nem engedi a 24 órás halasz­tást, így a szakszervezet kép­viselői egyáltalán nem jelen­tek meg a tárgyaláson. Lap­­­zártakor a helyzet az, hogy­­ Impellitteri polgármester ma­kacs akadékoskodása miatt­­ még nem tűztek ki új idő­pontot új tárgyalásra. CHURCHILL NEW YORKBAN: DICSÉRI A KOREAI HÁBORÚT A Queen Mary hajón Churchill megérkezett New Yorkba, ahol tanácskozni fog Amerika leendő elnökével, Eisenhower tábornokkal. Az­után tiszteletbeli látogatást fog tenni Trumannál Wash­ingtonban. Az aggs­tori miniszterelnök már a hajó fedélzetén sietett kijelenteni az újságíróknak, hogy ő a koreai háborúban nagyszerű békebiztosítékot lát, mivel ezzel nyíltan útját állták a szovjet­­aggresszió­nak és imperializmusnak.’ Sem a Koreában harcoló katonák, sem — miként a no­vemberi választások mutat­ták — az amerikai nép túl­nyomó többsége nem tekinti a koreai háborút akkora ál­dásnak, mint Churchill. Per­sze vannak a társadalomban kicsiny csoportok, amelyek­nek valóban áldás volt a há­ború — miként a nagy Wall Street-i monopóliumok évvégi pénzügyi kimutatásai bizo­nyítják. TÖMEGDELEGÁCIÓ WASHINGTONBAN KEGYELEMÉRT ROSENBEGÉKNEK WASHINGTON.­­ Vasár­nap késő délután egy több mint négyszáz tagból álló küldöttség érkezett Wash­ingtonba, hogy a Rosenber­­gék mentőbizottsága által szervezett hétfői látogatá­sokban részt vegyen, kegyel­met kérve a halálraítélt há­zaspár számára a kormány NEW YORK.­­ A kerületi­­ fellebbezési törvényszék be­ismerte, hogy a halálos íté­­­­lettel sújtott Rosenberg-há­­zaspárnak minden tekintet­­­­ben joga lett volna perújítás­ra Irving Saypol szövetségi ügyész “teljesen helytelen” taktikája miatt. A törvény­­­szék véleményét mind a há­í­rom bíró: Thomas W. Swan, Harrie B. Chase és Jerome Frank aláírta. A bírák véleményében még az is benne volt, hogy Saypol­­ eljárását “nem lehet elég­ szigorúan elítélni.” E vélemény ellenére sem voltak hajlandók a bírák el­rendelni a perújítást,, ami megmenthetné Rosenbergé­­ket a január 14-én, délelőtt 11 órára kitűzött kivégzéstől. Úgy hangzik ez, mintha a bí­rák játékot űznének Rosen­­bergék életével. David Greenglass feleségé­nek kihallgatása alkalmával Saypol ügyész nagy cikkeket jelentetett meg a sajtóban, amelyekben kijelentette, hogy az egyetlen vádló tanú mellé egy másikat is fog állítani az eskü­dtbíróság elé, aki meg­erősíti a Greenglass vallo­mást. Ez W. Perl lett volna, aki állítólag hamisan­­tanús­kodott a zsűri előtt, amikor­ azt állította, hogy nem ismeri a legfelsőbb tisztviselőitől. A küldöttség több ezer más sze­mély csatlakozását várta, a­­kik mindenrendű társadalmi és politikai felfogást képvi­selnek. Lapzártakor még nem futottak be­jelentések a hét­fői látogatások eredményei­ről. A fellebbezési törvényszék elismeri a Rosenber-per szabály­talanságát, de nem változtat rajta az­ állítólagos “kémeket”, a­­kiket a kormány üldöz. Say­pol azonban nem idézte be a tanút. A hírlapi cikkek idéz­ték elő az országos hisztéri­át, amelyben korrekt tárgya­lást lehetetlenség volt tar­tani. A fellebbezési törvényszék bírái ezek alapján kijelentet­ték, hogy ha Rosenbergék tavaly a per folyamán kér­tek volna perújítást, azt meg kellett volna adni. Ez persze üres beszéd. Az ügyvédek an­nak idején kérték ezt, de a bíróság elutasította. A fellebbezési törvényszék véleményét a nagylapok vagy a hírügynökségek kö­zül egyetlen egy sem hozta nyilvánosságra teljesen. Kilakoltatják kilenc gyerekkel NEW YORK. — Mrs. Rosa Vi­­ruet, egy portorikói anya, és kilenc gyermeke szerdán kila­koltatásnak néz elébe a 234 Thompson streeti lakásukból. Szerdán jár le a háziúrtól tele­fon útján nyert harmadik meg-­­ hosszúboltás. A községi törvény- I szék nem hajlandó az ügyet új­ra letárgyalni. A lakótanács fel-­­­szólította a jóléti hivatalt, sze­rezzen számukra új lakást. Nem­­ volt foganatja. Ki tud lakást­­ a számukra? Ahogyan mi látjuk A NAP ESEMÉNYEIT Truman az Amerikaellenes bizottság előtti McCarthy szenátor — Wisconsin hozzájárulása az em­beri civilizációhoz és az amerikai szabadságjogok védelmé­hez — bejelentette, hogy január 20-ika után be fogja idézni­­Truman ex-elnököt. “Amikor Truman elnök elhagyja a Fehér Házat — ma­gyarázta Don Surine, a volt FBI ügynök, McCarthy fő nyo­mozója —, akkor ismét csak egy egyszerű polgár lesz és mi kikérdezhetjük amiről csak akarjuk. Ha úgy tetszik, kikér­dezzük a kormányban levő kommunisták felől, vagy a kor­mányban levő korrupció felől. És felelni fog kellenie, külön­ben kiteszi magát a Kongresszus, megvetése (contempt of Congress) vádjának.” Hogy McCarthy megvalósítja-e ezt a tervet, azt csak ja­nuár 20-ika után fogjuk megtudni. Ismerve technikáját és módszereit, mi nem lennénk meglepve, ha valóban beidézné Trumant és elkezdené faggatni a “kormányban levő kommu­nisták” felől. (McCarthy és a hasonszőrű bennszülött fasisz­ták szemében Acheson, Jessup, stb. “kommunista barátok.”) Kevés közéleti személy esetében bizonyosodott be az aranyjánosi idézet oly tökéletesen: “Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg,­­­­ Ki tudja hol áll­ meg, kit hogyan talál meg.” Truman volt az, aki, engedve a r­eakció befolyásának —­ és mivel különben ő maga is alapjában véve reakciós beállí­tottságú, ön­telt, korlátolt személyiség, megindította a vörös­­falás politikáját Amerikában. Miután ezzel kapcsolatban be­csületes, hazafias amerikaiak ezreinek megélhetését tették tönkre, más ezrek becsületét gázolták sárba, most — leg­alább is a Trumannál is hangosabb és lelkiismeretlenebb vö­rösfaló bejelentése szerint — Truman is “sorra kerül.” Bepillantás a főkolompos magánügyeibe ! A szenátusi bizottság, amely McCarthy és Benton sze­nátorok peres ügyét és egymásra szórt vádjait vizsgálta ki, megtette jelentését. Mint várható volt nem javasolták Mc­Carthy kidobását a szenátusból, bár a jelentés sorai között olvasva is meg lehet állapítani, hogy a nagy “hazaffy” nem tisztán önzetlenségből “szolgálja” a közjót. Akadt némi rendellenesség az adóbejelentései körül. Nem tudta a bizott­ság megállapítani, hogyan és miből helyezett el a szenátor il valami 170,000 dollár egy washingtoni bankban. A szená­tor urak fizetése ugyanis csak 12,000 dollár egy évben és igen sokáig kell “szolgálniuk” mielőtt 170,000 dollárt “meg­takaríthatnak.” Azonkívül ott van annak a 10,000 dolláros “tiszteletdíjnak” az esete, melyet a demokrácia e nagy baj­noka egy pár oldalas röplap .Írásáért kapott a Lustron nevű cégtől, véletlenségből pontosan akkor, amikor a szenátus egy olyan törvény tárgyalt, amelyben a cég némileg éredekelve volt. Szóval ez az úr lesz a főinkvizitor az országban január 20 után. És Truman úr, aki lehetővé tette, hogy idesülyedjen az ellvetési színvonal, majd a tanuszékben, keresztkérdésese t­zében elmélkedhet azon, hogy talán mégis jobb lett volna ragaszkodni Roosevelt demokratikus örökségéhez, Hitler át­­kos hagyatéka a vörösfalás politikája helyett. A new yorki autóbuszsztrájk háttere • Mi okozta a nagy newyorki autóbusz sztrájkot? A közlekedési munkások CIO szervezete már 9 hónap­pal ezelőtt figyelmeztette úgy az autóbusztársaságokat, mint a város vezetőségét, hogy a sztrájk bekövetkezik, amennyiben nem teljesítik a munkások követelését, mely a 40 órás munkahét bevezetésére irányul, az eddigi heti fize­tés mellett. A magánkézben lévő autóbusztársaságok a vi­­teldíj 15 centre való emelését követelték a 40 órás munka­hét fejében s ugyanakkor az állami adó elengedését. Impel­litteri polgármester azt hangoztatja ugyan, hogy ellenzi a 15 centes viteldíjat, de­ a valóságban az a helyzet, hogy a polgármester és a város közlekedésügyi bizottsága nemcsak az autóbuszok, de a földalatti vasút viteldiját is 15 centre akarja emelni s azt akarta, hogy a közlekedési munkások szakszervezete is csatlakozzon azokhoz, akik az általános viteldíj emeléssel a newyorki népre, elsősorban a szállítási eszközöket leginkább használó munkásokra akarnak még­­súlyosabb terhet hárítani. Jóllehet a polgármester már 9 hónappal ezelőtt tudta, hogy a 8.300 autóbuszvezető sztrájkba lép, amennyiben az újévvel nem vezetik be a 40 órás munkahetet, amint azt megtették már a városi tulajdonban lévő földalatti vasúton és autóbuszokon, a polgármester csupán októberben nevezett ki egy bizottságot, hogy közvetítse a tárgyalást az utóbusz­­társaságok és a szakszervezet között. Az autóbusztársaságok egyenesen megtagadtak minden tárgyalást a 40 órás munka­hétről, amennyiben nem engedélyezi a város a 15 centes vi­teldíjemelést. Impellitteri polgármester Dewey kormányzótól kérte, hogy új törvényhozással mentsék fel az autóbusztár­saságokat az állami adótól s igy­ azok többmilliós extra, pro­fithoz jutottak volna, a viteldíjemelésen kívül, melyről nem hajlandók lemondani. " (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next