Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 2. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - 1918. június 15. Írta: Zsedényi Zoltán vkszt. százados

RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁ­K-MAGYAR ÉS OLASZ TÁMADÁS 57 ha erre elegendő erő maradt volna fenn. Ezt a tervét­ a 11. hds. tüzérségi tábornokának egy tervezettével támogatta, amelyben ez — tüzérségi szempontból nézve — az Astico és Brenta közötti támadási irányt jelölte meg a legkedvezőbbnek. Ezen támadással remélte báró Conrad Irigy, az egész olasz védelmi rendszert az Astico-t­ól a Piave-ig, esetleg már az Elsch-től kezdve, sarkaiból kiemelni, az olasz hds. legnagyobb részét legyőzni, esetleg foglyul ejteni. Boroevic Irigy. ellenben, annyi Isonzo ütközetnek a győztese, a vállalkozás sikerét csak a maga arcvonalából megindított, a Piaven át vezető, hatalmas támadásban látta és azt remélte, hogy ez által az ellenség hegyi arcvonalát is felboríthatja és az ellenséget egy iramban egészen az Etschig követheti. A hds.-ben közismert Krauss Alfréd gyűlik, egy tervezetben vi­szont úgy nyilatkozott, — visszaemlékezve a dicsőséges Fritsch—Tol­mein-i előretörésre, — hogy a főtámadást a Garda-tótól kétoldalt kellene végrehajtani. Goiginger al­lgy­, a montelloi győztes, egy felemlítésre méltó háború utáni tanulmányában szintén a két arcvonalból való támadás érdekében száll síkra és pedig egy, 6—7 gyho.-ból álló lépcsővel a Piave-n át S. Dona di Piave és Ponte di Piave között (szélessége 13 km, csak egy folyammeder) és egy másik, hegyi lépcsővel az összes többi rendelkezésre álló erőkkel. Kiindulva abból az alapelvből, ha le­hetőleg teljes eredményt elérni­, azt követeli, hogy az utolsó lépcső lehetőleg messze nyugaton kerüljön alkalmazásba, hogy így legalább a Garda-tó—Po vonal birtokába jussunk. Az első támadási irány: kb. 12 gyhol­lyal Trient felől a Garda-tótól keleti irányban, két k­dt.-tel pedig Tirolnak nyugati határáról délnyugati irányban előretörni, erre ugyan a legalkalmasabbnak látszott, de biztosan megakadt volna a hegyekben. Ugyanilyen nehéz viszonyokra talált volna a második hadműveletileg már kevésbbé hatásos támadási irány: az Etsch és az Astico közötti. Ugyanez áll az Astikco és Brenta közötti irányra és pedig annál inkább, minthogy itt franciák és angolok állottak szembe. Ennélfogva tehát tényleg csak a h­adseregfőparancsnokság tervezte Astico és Piave közötti támadási irány maradt fenn, mely ugyan magával hozhatta az arcvonal felgöngyölítését, de nem az olasz arc­vonalnak, illetve Olaszországnak teljes összeomlását. Egyben azonban eltér Goiginger a k­b. az előbb említett tervektől, amennyiben a támadási ponton az elérhető legnagyobb viszonylagos fölényt köve­telte. Az ő véleménye szerint a délnyugati arcvonalban álló 54 gyho.­ból (tényleg csak 51) a támadás céljára 27 gyho.-t lehetett felszaba-

Next