Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az 1918. június 15-i osztrák-magyar és az októberi olasz támadás. Írta: Riedl Lajos ny. áll. altábornagy

26 MAGYAR KATONAI SZEMLE 7. FÜZET 379 A — templom 151 Nervesa vonal mögötti terület folytatólagos elgázosításának (hatásos gázt feltételezve!) kellett volna megtör­ténnie­­• az odavezető hegyhátak, utak és az ott lévő táborok és ütegek figyelembevételével —, hogy az olasz tartalékok tartózko­dását és mozgását lehetetlenné tegye. A gázlövéstől a robbanó gránátok lövésére való áttérésnek, illetve a tű­zhenger előreindításának az egész arcvonalon nem egy időben, ha­nem a viszonyokhoz mérten szakaszonkint kellett volna történnie. Fi­gyelembe kellett volna venni az arcvonal egyik vagy másik szakaszá­ban a gázfúvó eljárást is, vagy pedig a Flitsch-nél oly jól bevált gáz­aknalövést is. A tüzérséget lehetőleg gyorsan kellett volna előre tolni. A saját légierők tömeges bevetése a rövid Piave-szakaszban az ellenséges repülőket ettől a szakasztól távoltartotta volna és egyben értékes híreket eredményezett volna az ellenfél tartalékainak kö­zeledtéről. Abban az esetben, hogyha a támadás a Grappa és Montello bir­tokbavételével tetőpontját elérte, ez az állás megbízhatóan tart­ható, az ellenségnek megmaradása a Piave mentén kizárt dolog lett volna, illetőleg az ellenség arra kényszerült volna, hogy a Brenta mögé vonuljon vissza. Az októberi olasz támadást (Lásd a 23-as és 21-es sz. vázlatot)­ Piave-támadásunknak az összeomlása, de még inkább a néme­teknek a nyugati hadszíntér »fekete napja« (aug. 8.) által megindí­tott visszavonulása után az entente számára látszólag elérkezett a pillanat, hogy a monarchiának Olaszországban álló hadseregeit le­küzdje, sőt azokat szétmorzsolja. A kezdő mozzanata ennek az új Piavenál álló legdélibb szár­nyunknak a visszaszorítása volt az öreg Piave mentén lévő állásokba (jul. hó elején). Ezt követte egy támadás a Tonale-területen. Az olasz csapatait az egész nyár folyamán a leggondosabban kiképezte és számos, az egész arcvonalban végrehajtott kisebb vállalkozás által támadási készségüket felébresztette. Az osztrák-magyar hadvezetőség előrelátta és várta is ezt az­ ­ Források: A hadsereg-főparancsnokság helyzet nyilvántartásai, a nemh­ivatalos olasz mű, »Come abbiamo vinto«, Diaz tábornagy kiált­ványa és Arz vezérezredes műve »Az 1914—1918-as nagy háború története.«

Next