Magyar Kereskedők Lapja, 1914. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 1. szám
Hamincnegyedik évfolyam az 3. 1. szám MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel MEGJELENIK KISDÉR SZOMBATOK Előfizetési ár: a Vállalkozók *a Iparosok Lapji val együtt! Egész évre 18.— kor. Félévre kor. Negyedévre 5.— kor. Felelős szerkesztőt KORMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sasu, 13. Helyi és interurban telefons:Sm: 799. Lapunk mai száma — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen melléklapunkkal — 32 oldal. Mit hoz a jövő? ’Az újévi e'nélkedések túlnyomórészt visszapillantanak a lefolyt esztendőre és megállapítják, hogy gazdasági életünk nagy válságon ment keresztül. Ámde kereskedelmünkre és iparunkra a tegnap oly viszontagságos és sötét, hogy nem akarunk nála tovább időzni, mert a siratás és a pusztulás képének felidézése csak bénulólag és lohasztólag hat az erőkre és végre is egészen céltalan. Bármennyire is érezzük minden tagunkban a nagy károk és veszteségek fájdalmas hatását, zárjuk le a mai esztendőnek veszteséges számláját és emelt fővel nézzünk a jövő elé, amelyben fokozott munka, új kezdés, fáradságos tevékenység vár a magyar gazdasági élet igazi katonáira: a kereskedőkre és az iparosokra. Hogy mit hoz a jövő? Ki tudná megjósolni? Gyarló emberi észszel bepillantani a világpiaci alakulások szövevényébe, a jelenbe vetíteni a jövő események képét és felismerni az idők méhében rejtőzködő fejleményeket nem lehet. Csak remények és kilátások felsorakoztatásával kísérelhetjük meg, valamelyest eltalálni a gazdasági fejlődés legközelebbi irányait. És ha őszintén, tárgyilagosan és a reális jelenségek alapjára helyezkedve akarjuk a magyar kereskedő és iparos elé tárni a holnapot, úgy elsősorban az intelem és figyelmeztetés szavát intézzük hozzájuk. A viszonyok korántsem olyanok, hogy hirtelen javulásra már a legközelebbi jövőben számítani lehetne. Mindazok a bajok és akadályok, amelyek a közelmúltban a kereskedelem és ipar válságos helyzetét előidézték, még mindig nem múltak el.’*Elsősorban a hitel kérdése az, amely változatlanul súlyos gondként nehezedik a jövőre. Azt mondják a pénzügyi korifeusok, hogy most már megkönnyebbülést várnak a pénzpiacon, ami annyit jelent, hogy a pénzhiány és a pénzdrágaság engedni fog. Feltesszük, hogy ez a jóslat be fog válni. De vájjon akkor a magyar kereskedőre és iparosra rögtön felvirrad-e a könnyű és olcsó hitel hajnala? Váljon jobb pénzviszonyok beálltától elvárhatják-e azt, hogy hitelszervezetünk rettenetes hiánya — az, hogy a kis- és középkereskedelemnek egyáltalán nincsen megbízható és minden időben pontosan működő hitelszerve — a bivalyos ráták olcsóbbodásával egyszeriben megszűnik? Valószínű-e, hogy a válság folyamán elpusztult számos kisebb hitelintézmény helyébe — amelyek a múltban úgy, ahogy kiszolgálták a legszükségesebb kereskedelmi és ipari hitelt — rövid időn belül újabb szervek fognak létesülni ugyane célból, avagy feltehető-e, hogy a nagybankok, amelyek a hitelnek ezt az ágazatát már a múltban sem művelték, a jövőben pedig a szerzett tapasztalatok után bizonyára még kevésbbé fogják kiszolgálni, eddigi hitelpolitikájukon változtatni fognak és a kisember hitelének megoldását máról holnapra kezükbe veszik? Mind e kérdésekre fentartás nélkül tagadólag kell felelnünk. Ami végeredményben annyit jelent, hogy a kereskedelmi hitel terén még az eddiginél is anarkisztikusabb, sőt egészen helyesen nihilisztikus állapotok lesznek, mert hiszen a tőkehitel teljesen szervezetlen és szinte megközelíthetetlen marad. A tönkrement kishiteli szervek helyébe talán idővel jönnek majd újabbak. De azt, hogy a kereskedelmi hitel pontos és biztos ellátására egyhamar akadjon megfelelő organizáció, még a legvérmesebb reménységek mellett sem lehet hinni. A kereskedelem és az ipar legyen tehát elkészülve arra, hogy a tőkehitel nehézségei továbbra is fennállanak; üzleteinek, vállakozásainak egész berendezkedésében a hitel hiányával és nehézségeivel számoljanak továbbra is és semmi esetre se ragadtassák magukat a mindenünnen felhangzó reménységek által arra, hogy meglevő erejük jű hit 'Veire alapított gazdasági tevékemleget kockáztassanak meg. A most beköszöntött új esztendő már csak ezért sem lehet a nagyarányú fellendülés és munkakifejtés korszaka. Kereskedelmünk és iparunk arra fog szorítkozni csupán, hogy a beállott károkat és veszteségeket valamiképpen helyrehozza. Amit hangzatos cikkekben a romok eltakarításáról és az erők gyűjtéséről olvasunk, az fokozottan áll a gazdasági életnek ama rétegeire, amelyek legközvetlenebb kapcsolatban állanak a mindennapi élettel, a kereskedelemre és az iparra. A konjunktúra hirtelen megjavulása olyan fokban, hogy a fogyasztásnak nagymérvű emelkedését és ezzel kapcsolatban az üzleti forgalomnak általános megélénkülését lehessen elvárni, teljesen ki van zárva. Kereskedelmünkre tehát nem következnek aranynapok, ezzel legyen mindenki tisztában. És a viszonyok e legjobb esetben csak lassú javulását az államhatalom megfelelő gazdaságpolitikája sem fogja siettetni. Láttuk, hogy a kormány minden gondját lefoglalja az állam egyre szaporodó kiadásainak a fedezése és a katonai szükségletek anynyira kimerítik az ország gazdasági erejt , hogy a kereskedelmi és ipari tevékenység állami eszközökkel való fellendítésére még csak gondolni sem lehet. Ami csekélység az ország iparának jut a rengeteg katonai befektetésekből, az egynéhány nagy fegyverkezési iparvállalat közt oszlik meg. Az állami beruházások egyéb terén lassított tempóra vagyunk utalva és szó sem lehet arról, hogy a kereskedelmi és ipari célok közpénzen való támogatása és fejlesztése valamiképpen pótolja kereskedelmünknek és iparunknak a viszonyok mostohaságából fakadó kárait és veszteségét. Még a törvényhozás is csak roppant akadozva és csigalépésben teljesíti azokat a feladatait, amelyeket a kereskedelem és ipar gondozásának kötelessége reá hárít. Bár megvan a jó szándék néhány igen fontos törvény megalkotására, mégis nem nagyon bízunk benne, hogy egész kereskedelmi és ipari törvényhozásunk évtizedes hátralékait rövidesen elintézzük. Minden ellenzéki velleitás nélkül meg kell állapítani, hogy a mai kormányzattól sem kereskedelmünk, sem iparunk nem várhat sok jót. Rendszer nélküli, fejetlen közgazdasági politikánkba nincs, aki erélyes, céltudatos rendet hozzon. Az a bizonyos közgazdasági érzék még mindig késik. A politika, a pártoskodás, a személyes kérdések még mindig megbénítják közéletünket és akadályozzák az igazi gazdasági erőkifejtést. A magyar kereskedelem és ipar ma is magára van hagyatva. De az elhagyatottságnak még ez az érzése, amely kereskedelmi társadalmunkban általánosan el van terjedve, sem képes kereskedőinket és iparosainkat olyan igazi és őszinte tömörülésre serkenteni, amely az ország e nagy rétegeinek gazdasági érdekét megfelelő súlylyal és ellenállhatatlan erővel tudná érvényesíteni. Pedig meg kell végre érteniük, hogy a jövő az ő kezükben van és hogy tőlük, a maguk öntudatos és következetes fellépésétől függ az, váljon a magyar kereskedelem és ipar továbbra is a politika hamupipőkéje maradjon, avagy kiverekedne magának az őt joggal megillető hatalmat és befolyást a közügyek intézésében. Gazdasági és kereskedelmi politikánai jövőjének programja. •— Ottlik Iván államtitkár nyilatkozata a Magyar Kereskedők Lapjának. — — Miné lesz gazdasági és kereskedelmi politikánk jövőjének a programmja? — ezzel a kérdéssel fordult a Magyar Kereskedők Lapja Ottlik Ivánhoz, a földmivelésügyi minisztérium államtitkárához. Az államtitkár úr a kérdésre a következő igen érdekes választ adta: Amint ismeretes, a ma fennálló nemzetközi kereskedelempolitikai megállapodások, nevezetesen az Ausztriával és a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződések a lejártukra, illetve felmondásukra vonatkozó intézkedéseik folytán egyre jobban közelednek ahhoz az időponthoz, amelyet egy német államférfit kereskedelem-politikai üstökös esztendőnek („das handels politische Kometenjahr“) nevezett el. Megnyítandók lesznek elsősorban a monarchia másik államával fennálló megállapodások, amelyek viszont alapját fogják képezni a távolabbi külföldi államokkal való kereskedelmi és gazdasági politikai megegyezéseknek. A ma érvényben lévő, röviden kiegyezési törvénynek nevezett megállapodás elő is írja a