Magyar Kereskedők Lapja, 1938. január-november (58. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-22 / 1-2. szám

l 1988. január 22. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA „Vallják be őszintén, hogy ,zárt számot­ akarnak!“ Mit akarnak elérni a képesítés révén? — A le­­szavazott díszelnök lapja „keresztény“- és „z­s­i­d­ó“* kereskedői csoportosításról ir / Tudott dolog, hogy a kereskedelmi miniszter, főleg az egyik érdekkép­viselet sürgetésére, kérdőpontokat küldött szét a kereskedelmi testüle­tekhez és egyesületekhez. Felelniök kellett, vájjon „maradjon-e szabadipar a kereskedés, vagy pedig köttessék a kereskedés is képesítéshez?“ Körvo­nalazta a miniszter kérdőíre azt is, mit ért a kereskedői képesítés alatt? Az általános előfeltételeken kívül megállapítandó ideig tartó „tanonci és segédi szakbavágó gyakorlat igazo­lását“, továbbá a „segédlevél meg­szerzését és külön szakvizsga letételét“ értette a miniszter. Majd azt kérdezte a miniszteri kér­dőív, hogy a „kereskedés képesítéshez kötése a) általános, tehát minden ke­reskedelmi szakmára kiterjedő le­gyen-e, avagy b) csak egyes, pontosan meghatározott szakmákra vonatkoz­zék-e?“ Még tizenhét kérdést tett föl a kér­dőív és ami a legérdekesebb, a keres­kedők kezdetben nem tudták, mit is válaszoljanak,­­ jobb lesz-e az, ha bevezetik a képesítést, természetesen „a szerzett jogok tiszteletben tartásá­val“, vagy pedig maradjon minden a régiben, azaz szabad pálya a keres­kedői, már tudnillik amennyire szabad pályául hagyták azt a már nagyon is ismert korlátozások és egyenlőtlen versengések bevezetése óta. Az utolsó órában jött rá a keres­kedők zöme arra, hogy miről van szó. Elmondhatjuk, hogy a kereskedők nagy tömegének a szemeit az a viharos ülés , ennek kommentálása nyitotta ki, amit az Üveg- és Porcellánkereskedők Egye­sülete tartott s amelynek keretében nem történt más, minthogy a többség leszavazta a saját diszelnökét, Ilovszky Jánost, aki történetesen a Baross Szövetség elnöke s aki látható vezére volt a képesítéshez való kötés tervének. S amidőn azután az üvegkereskedők nagy többsége a képesítés ellen és így saját diszelnöke ellen is szava­zott, utána éppen a Baross Szövetség hivatalos orgánuma azt írta, hogy a jelen volt 10 keresztény üveg- és porcellánkereskedő a képesítés mel­lett,, 27 zsidó kereskedő viszont a képesítés ellen szavazott és így ez­úttal a zsidók győztek. A „Baross Szövetség a­lapja tehát végre szint vallott. Beismerte, hogy a képesítés kötése nem akar más lenni, mint egy új és hathatós numerusz klauzus. Tehát egyáltalán nincs arról szó, hogy a képesítéssel „nívósabb kereskedelmi osztályt“ teremtsenek-e, hanem igenis arról — és direkt csak erről — van szó, hogy hitfelekezet szerint osztá­lyozzák a kereskedőket, külön válasz­szák a keresztényeket a zsidóktól, — amint ezt megtette a Baross Szövetség hivatalos lapja, írván keresztény ke­reskedőkről és olyan, ezúttal még többségben lévő zsidó kereskedőkről, akik leszavazták a keresztényeket s azok egyleti díszelnökét, Ilovszky Jánost. Amint fentebb írtuk, a Baross Szö­vetség lapjának ez a csoportosítása annyira kinyitotta a kereskedők sze­meit,, hogy amikor a legnagyobb testületének, a£ OMKÉ-nek nagy választmánya ösz­­szeült, tízszeres szótöbbséggel a képesítés ellen döntött. 66-an szavaztak le, közülük 60-an nyilatkoztak a képesítés ellen és alig 6-an a képesítés mellett. Temészetesen beszédek előzték meg a döntést s a beszédekből, érdekességüknél fogva, idézzük a következőket: Seszt­ia-Nagybákay Jenő országos elnök: „A­z OMKE kerületi és törzstagjai részére eddig 41 testü­let közölte velünk, a legújabban ho­zott állásfoglalását, amelyek közül 36 a képesítés ellen, 5 pedig a képe­sítés mellett nyilatkozott. Én, mint elnök, a saját egyéni véleményemmel nem kívánom befolyásolni tagtársai­mat.” Tasnádi Kardos Gyula, a Debreceni Kereskedő Társulat el­nöke: „Amikor­­a kereskedelem ké­pesítéshez kötése aktuálissá lett, rend-­l kívül meglepett bennünket az a tény, hogy ez a kérdés rögtöni elindulása,­kor oly vágányra terelődött, amely­től azt távol kellett volna tartani.” Mössmer Pál dr. az OMKE aleln­öke: „Ha a képesítés mellett szavaznánk, akkor körülbelül ilyen­ szabályozás következnék: 1. pa­ragrafus. A kereskedelmi foglalkozást ezennel közérdekből és közkívánatra képesítéshez kötjük. 2. paragrafus. Miniszteri rendeletek sorozata fogja szabályozni, hogy mit jelent ez a gya­korlatban. Én pedig arra hivatkozom, hogy amit a tisztességes magyar ke­reskedők egymás közt folytatnak, az a helyes kereskedelmi szokás! Aki pedig ez ellen vét ,azt magunk kö­zösítjük ki körünkből. Tanulnunk kel­lene az okos állatoktól. Azok min­den külön képesítés nélkül tudják, ha üldözik őket, elrejtőznek, holtnak te­tetik magukat. Ha rajtam állna, mér­földekre elkerülném a hivatalok por­táit s ha mégis valaki érdeklődnék, mi van a kereskedelemmel, azt vá­laszolnám, hogy megszűnt. Vidékein elnyomta a szövetkezet, a főváros­ban az áruházaik és a gyáripar detail­­árusítása ... Mesterséges válaszfala­kat emelnek ember és ember közé: itt Ismét egy gyári fiók helyett lakkot is árusít kicsinyben az Izsák Rt. A kereskedelem örök és eddig még megoldatlan kívánságai között ott szere­pel állandóan a gyáraiknak kicsinyben­ árusítása is. Nem volt olyan arukét, köz­gyűlés ,megbeszélés, kereskedői nap, ke­reskedelmi kongresszus, amelyen a kis­kereskedők el ne panaszolták volna, hogy az egyre jobban szaporodó gyári fiókok mennyire veszélyeztetik egzisztenciájukat. Időnként hallatszanak olyan, hírek, hogy generálisan rendezik ezt a kérdést és ed­dig semminemű pozitív intézkedés nem történt a gyári detailárusítás ügyében. Előfordult, hogy egyes kereskedői érdek­képviseletek a maguk kebelén belül köz­vetítő szerepet játszottak a gyárak és a kereskedők között, mert átérezték, hogy a gyári fiók egyaránt kikapcsolja a for­galomból a nagy­- és kiskereskedőt. Egyes szakmákban történtek „úri megállapodá­sok”, de a legtöbb helyen ma sem tudták áthidalni azokat a nehézségeket, amelyek az ipar és kereskedelem között ebben a kérdésben mutatkoznak. Ez a panasz a textiliparban és keres­kedelemben, erről panaszkodnak a vas­kereskedők, emiatt siránkoznak a borke­reskedők és állandóan ez ellen hallatsza­nak keserű kifakadásaik a festék- és ve­gyi­ szakmában. A festékkereskedők megbeszélésein egy időben sokat panaszkodtak az Izsák Jó­zsef rt. terjeszkedése ellen. A kereske­delem szabadságának a hívei azt mond­ják, hogy a gyári detailárusítás kérdését ne hatalmi szóval, kormányintézkedéssel rendezzék, hanem igyekezzenek maguk az érdekelt felek oly megoldást találni, amellyel közmegelégedésre el lehet in­tézni ezt a súlyos problémát. Miközben a gyári detailárusításról ezek a vélemények hangzottak el, az alatt­­azok a vállalatok, amelyek üzletpolitikájában a detailárusítás is szerepel, nyugodtan tovább alapították fiókjaikat és leraka­­taikat. Heves lármával fogadta a textil­kereskedelem az egyik posztógyár körúti defe­ilfiókjának a megjelenését, de ezen kívül semmi lényeges nem történt és úgy­látszik semmi akadálya nincs annak, hogy újabb gyári fiókok ne létesüljenek. Ezt igazolja az a körülmény, hogy leg­utóbb híre terjedt, hogy az Izsák József rt. új fiókot léte­sítésének gondolatával foglalkozik, a környéken dolgozó kiskereskedők­­legnagyobb örömére“. Vegyes érzéssel fogadták az új Izsák­­fiók megalapításának a hírét a festékke­­reskedők, akik szomorúan, tapasztalják, hogy egyre nehezebb a helyzetük. Az egyik oldalon a gyári fiókok, a másikon a kicsinyben árusító nagykereskedők, kö­zépütt pedig a festékes, aki most látja, mit érnek a nagy hangú szólamok a gyári detailárusítás kérdésében, amikor előfor­dulhat, hogy a rekorder fiókokkal és lera­­katokkal rendelkező Izsák rt., amely a festékkereskedők elnökségében is helyet­­foglal, nem hogy szakítana ezzel a poli­tikával, hanem még növelni akarja fiók­jainak számát. A kereskedők táborában­ ezek után egyre erősebb az a réteg, amely most már nem bízik a békés megoldásban, hanem erélyes, hatósági intézkedést kér a létüket fenyegető gyári detailárusítással szemben. Az Izsák rt. most megvett egy lakkgyá­rat és a lakknagykereskedők most attól félnek, hogy majd ők is a detailisták sor­sára kerülnek, a jövedelmet előre kiszámíthatjuk. A valódi ,,Franck” kávépótléknál a számí­tás egyszerű: mindig jó minőség + olcsó ár + állan­dó forgalom + pénz, a kereskedő min­­den kézmozdulatáért­ képesített, — ott képesítés nélkül. Itt nemzeti,­­— ott nemzetietlen”. Vitéz Barczy Gábor felsőházi tag: „Nemcsak a kereske­delem szabadságának elvi álláspont­jából, hanem gyakorlati szempontból sem fogadhatom el a képesítési ja­vaslatot. Akiik a konkurrencia kire­kesztését célozzák, azok ne nevezzék ezt álnéven, ne beszéljenek képesítés­ről! Hanem vallják be őszintén, hogy zártszámot akarnak.” Neumann Lajos: Megfigyelésünk szerint főleg a fűszer és vaskereskedők köréből kívánják a képesítést. Sokkal célravezetőbb len­ne, ha inkább a szövetkezeti fiókokkal vennék föl a harcot, mert ha be is hozzák a képesítést, szövetkezeteknél és részvénytársaságoknál majd csak a fiókok vezetőire és alkalmazottaira lesz kötelező a képesítés, nem pedig a befolyásos vezérekre és ügyveze­tőkre.” Kopáry Jenő Gyula, a marcali OMKE-kerület elnöke: „A kontároktól akarjuk megtisztítani és megvédeni a magunk pályáját. Ha ez ellen­ tud valaki jobb, módszert, mint a képesítéskötés, az álljon elő.” Magyar Bertalan, a fő OMKE ügyvivő társelnöke: „Ki garantálja, hogy­­a kereskedelmi ké­pesítés abban a formában fog meg­valósulni, min­t ahogy a képesítés hí­vei szeretnék? Ki garantálja, hogy mily eredményre fog vezetni és ki ga­­garantálja, hogy ott fog-e megállni, ahol kívánják? Ki garantálja, hogy a képesítésre vonatkozó rendelkezéseket úgy fogják végrehajtani, ahogy azt a jóhiszemű hívei elképzelik?” Ezek csak kikapott, bár igen jel­­­lemző vélemények, de valamennyiből kicseng, hogy a ma­gyar kereskedő vezető egyéniségei nagyon is tisztában vannak azzal, hogy tulajdonképen mit akarnak elérni a képesítés kimondásával. A kereskedőknek az utóbbi évtizedek során sok, bajuk volt, tehát óvatosab­bak lettek a hangzatos jelszavakkal szemben. Tudják, hogy azok a han­gok, amelyek a kereskedelem képesí­téskötésében a magyar kereskedelem színvonalának emelését hirdetik, s ezzel a magyar kereskedő jobb jövőjét és egyedüli boldogulását kürtölik,­­ csak szirénhangok. A magyar kereskedelmet nem sza­bad újabb gátak és „megkötöttsé­gek” elé állítani. Hogy mennyire igaz ez, mi se bizo­nyítja fényesebben, mint a Baross Szövetség hivatalos lapjának az üveg- és porcellánkereskedők határozatáról szóló beszámolója. Aki nem akarja a magyar társadalmat megbontani, az­ érthet belőle. 3 *4 szolid üzleteknél Írógépet ^^^^“Q-Iegolcs­óbban ÉDES és DÉCSY-nél vehet. Budapest, VII., Akácfa­ utca III Tel. 144-224. írógép karbantartás, javi-­­­tás, kellékek alkatrészek nagy raktára.

Next