Magyar Kereskedők Lapja, 1938. január-november (58. évfolyam, 1-26. szám)
1938-01-22 / 1-2. szám
l 1988. január 22. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA „Vallják be őszintén, hogy ,zárt számot akarnak!“ Mit akarnak elérni a képesítés révén? — A leszavazott díszelnök lapja „keresztény“- és „zsidó“* kereskedői csoportosításról ir / Tudott dolog, hogy a kereskedelmi miniszter, főleg az egyik érdekképviselet sürgetésére, kérdőpontokat küldött szét a kereskedelmi testületekhez és egyesületekhez. Felelniök kellett, vájjon „maradjon-e szabadipar a kereskedés, vagy pedig köttessék a kereskedés is képesítéshez?“ Körvonalazta a miniszter kérdőíre azt is, mit ért a kereskedői képesítés alatt? Az általános előfeltételeken kívül megállapítandó ideig tartó „tanonci és segédi szakbavágó gyakorlat igazolását“, továbbá a „segédlevél megszerzését és külön szakvizsga letételét“ értette a miniszter. Majd azt kérdezte a miniszteri kérdőív, hogy a „kereskedés képesítéshez kötése a) általános, tehát minden kereskedelmi szakmára kiterjedő legyen-e, avagy b) csak egyes, pontosan meghatározott szakmákra vonatkozzék-e?“ Még tizenhét kérdést tett föl a kérdőív és ami a legérdekesebb, a kereskedők kezdetben nem tudták, mit is válaszoljanak, jobb lesz-e az, ha bevezetik a képesítést, természetesen „a szerzett jogok tiszteletben tartásával“, vagy pedig maradjon minden a régiben, azaz szabad pálya a kereskedői, már tudnillik amennyire szabad pályául hagyták azt a már nagyon is ismert korlátozások és egyenlőtlen versengések bevezetése óta. Az utolsó órában jött rá a kereskedők zöme arra, hogy miről van szó. Elmondhatjuk, hogy a kereskedők nagy tömegének a szemeit az a viharos ülés , ennek kommentálása nyitotta ki, amit az Üveg- és Porcellánkereskedők Egyesülete tartott s amelynek keretében nem történt más, minthogy a többség leszavazta a saját diszelnökét, Ilovszky Jánost, aki történetesen a Baross Szövetség elnöke s aki látható vezére volt a képesítéshez való kötés tervének. S amidőn azután az üvegkereskedők nagy többsége a képesítés ellen és így saját diszelnöke ellen is szavazott, utána éppen a Baross Szövetség hivatalos orgánuma azt írta, hogy a jelen volt 10 keresztény üveg- és porcellánkereskedő a képesítés mellett,, 27 zsidó kereskedő viszont a képesítés ellen szavazott és így ezúttal a zsidók győztek. A „Baross Szövetség alapja tehát végre szint vallott. Beismerte, hogy a képesítés kötése nem akar más lenni, mint egy új és hathatós numerusz klauzus. Tehát egyáltalán nincs arról szó, hogy a képesítéssel „nívósabb kereskedelmi osztályt“ teremtsenek-e, hanem igenis arról — és direkt csak erről — van szó, hogy hitfelekezet szerint osztályozzák a kereskedőket, külön válaszszák a keresztényeket a zsidóktól, — amint ezt megtette a Baross Szövetség hivatalos lapja, írván keresztény kereskedőkről és olyan, ezúttal még többségben lévő zsidó kereskedőkről, akik leszavazták a keresztényeket s azok egyleti díszelnökét, Ilovszky Jánost. Amint fentebb írtuk, a Baross Szövetség lapjának ez a csoportosítása annyira kinyitotta a kereskedők szemeit,, hogy amikor a legnagyobb testületének, a£ OMKÉ-nek nagy választmánya öszszeült, tízszeres szótöbbséggel a képesítés ellen döntött. 66-an szavaztak le, közülük 60-an nyilatkoztak a képesítés ellen és alig 6-an a képesítés mellett. Temészetesen beszédek előzték meg a döntést s a beszédekből, érdekességüknél fogva, idézzük a következőket: Sesztia-Nagybákay Jenő országos elnök: „Az OMKE kerületi és törzstagjai részére eddig 41 testület közölte velünk, a legújabban hozott állásfoglalását, amelyek közül 36 a képesítés ellen, 5 pedig a képesítés mellett nyilatkozott. Én, mint elnök, a saját egyéni véleményemmel nem kívánom befolyásolni tagtársaimat.” Tasnádi Kardos Gyula, a Debreceni Kereskedő Társulat elnöke: „Amikora kereskedelem képesítéshez kötése aktuálissá lett, rend-l kívül meglepett bennünket az a tény, hogy ez a kérdés rögtöni elindulása,kor oly vágányra terelődött, amelytől azt távol kellett volna tartani.” Mössmer Pál dr. az OMKE alelnöke: „Ha a képesítés mellett szavaznánk, akkor körülbelül ilyen szabályozás következnék: 1. paragrafus. A kereskedelmi foglalkozást ezennel közérdekből és közkívánatra képesítéshez kötjük. 2. paragrafus. Miniszteri rendeletek sorozata fogja szabályozni, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Én pedig arra hivatkozom, hogy amit a tisztességes magyar kereskedők egymás közt folytatnak, az a helyes kereskedelmi szokás! Aki pedig ez ellen vét ,azt magunk közösítjük ki körünkből. Tanulnunk kellene az okos állatoktól. Azok minden külön képesítés nélkül tudják, ha üldözik őket, elrejtőznek, holtnak tetetik magukat. Ha rajtam állna, mérföldekre elkerülném a hivatalok portáit s ha mégis valaki érdeklődnék, mi van a kereskedelemmel, azt válaszolnám, hogy megszűnt. Vidékein elnyomta a szövetkezet, a fővárosban az áruházaik és a gyáripar detailárusítása ... Mesterséges válaszfalakat emelnek ember és ember közé: itt Ismét egy gyári fiók helyett lakkot is árusít kicsinyben az Izsák Rt. A kereskedelem örök és eddig még megoldatlan kívánságai között ott szerepel állandóan a gyáraiknak kicsinyben árusítása is. Nem volt olyan arukét, közgyűlés ,megbeszélés, kereskedői nap, kereskedelmi kongresszus, amelyen a kiskereskedők el ne panaszolták volna, hogy az egyre jobban szaporodó gyári fiókok mennyire veszélyeztetik egzisztenciájukat. Időnként hallatszanak olyan, hírek, hogy generálisan rendezik ezt a kérdést és eddig semminemű pozitív intézkedés nem történt a gyári detailárusítás ügyében. Előfordult, hogy egyes kereskedői érdekképviseletek a maguk kebelén belül közvetítő szerepet játszottak a gyárak és a kereskedők között, mert átérezték, hogy a gyári fiók egyaránt kikapcsolja a forgalomból a nagy- és kiskereskedőt. Egyes szakmákban történtek „úri megállapodások”, de a legtöbb helyen ma sem tudták áthidalni azokat a nehézségeket, amelyek az ipar és kereskedelem között ebben a kérdésben mutatkoznak. Ez a panasz a textiliparban és kereskedelemben, erről panaszkodnak a vaskereskedők, emiatt siránkoznak a borkereskedők és állandóan ez ellen hallatszanak keserű kifakadásaik a festék- és vegyi szakmában. A festékkereskedők megbeszélésein egy időben sokat panaszkodtak az Izsák József rt. terjeszkedése ellen. A kereskedelem szabadságának a hívei azt mondják, hogy a gyári detailárusítás kérdését ne hatalmi szóval, kormányintézkedéssel rendezzék, hanem igyekezzenek maguk az érdekelt felek oly megoldást találni, amellyel közmegelégedésre el lehet intézni ezt a súlyos problémát. Miközben a gyári detailárusításról ezek a vélemények hangzottak el, az alattazok a vállalatok, amelyek üzletpolitikájában a detailárusítás is szerepel, nyugodtan tovább alapították fiókjaikat és lerakataikat. Heves lármával fogadta a textilkereskedelem az egyik posztógyár körúti defeilfiókjának a megjelenését, de ezen kívül semmi lényeges nem történt és úgylátszik semmi akadálya nincs annak, hogy újabb gyári fiókok ne létesüljenek. Ezt igazolja az a körülmény, hogy legutóbb híre terjedt, hogy az Izsák József rt. új fiókot létesítésének gondolatával foglalkozik, a környéken dolgozó kiskereskedőklegnagyobb örömére“. Vegyes érzéssel fogadták az új Izsákfiók megalapításának a hírét a festékkereskedők, akik szomorúan, tapasztalják, hogy egyre nehezebb a helyzetük. Az egyik oldalon a gyári fiókok, a másikon a kicsinyben árusító nagykereskedők, középütt pedig a festékes, aki most látja, mit érnek a nagy hangú szólamok a gyári detailárusítás kérdésében, amikor előfordulhat, hogy a rekorder fiókokkal és lerakatokkal rendelkező Izsák rt., amely a festékkereskedők elnökségében is helyetfoglal, nem hogy szakítana ezzel a politikával, hanem még növelni akarja fiókjainak számát. A kereskedők táborában ezek után egyre erősebb az a réteg, amely most már nem bízik a békés megoldásban, hanem erélyes, hatósági intézkedést kér a létüket fenyegető gyári detailárusítással szemben. Az Izsák rt. most megvett egy lakkgyárat és a lakknagykereskedők most attól félnek, hogy majd ők is a detailisták sorsára kerülnek, a jövedelmet előre kiszámíthatjuk. A valódi ,,Franck” kávépótléknál a számítás egyszerű: mindig jó minőség + olcsó ár + állandó forgalom + pénz, a kereskedő minden kézmozdulatáért képesített, — ott képesítés nélkül. Itt nemzeti,— ott nemzetietlen”. Vitéz Barczy Gábor felsőházi tag: „Nemcsak a kereskedelem szabadságának elvi álláspontjából, hanem gyakorlati szempontból sem fogadhatom el a képesítési javaslatot. Akiik a konkurrencia kirekesztését célozzák, azok ne nevezzék ezt álnéven, ne beszéljenek képesítésről! Hanem vallják be őszintén, hogy zártszámot akarnak.” Neumann Lajos: Megfigyelésünk szerint főleg a fűszer és vaskereskedők köréből kívánják a képesítést. Sokkal célravezetőbb lenne, ha inkább a szövetkezeti fiókokkal vennék föl a harcot, mert ha be is hozzák a képesítést, szövetkezeteknél és részvénytársaságoknál majd csak a fiókok vezetőire és alkalmazottaira lesz kötelező a képesítés, nem pedig a befolyásos vezérekre és ügyvezetőkre.” Kopáry Jenő Gyula, a marcali OMKE-kerület elnöke: „A kontároktól akarjuk megtisztítani és megvédeni a magunk pályáját. Ha ez ellen tud valaki jobb, módszert, mint a képesítéskötés, az álljon elő.” Magyar Bertalan, a fő OMKE ügyvivő társelnöke: „Ki garantálja, hogya kereskedelmi képesítés abban a formában fog megvalósulni, mint ahogy a képesítés hívei szeretnék? Ki garantálja, hogy mily eredményre fog vezetni és ki gagarantálja, hogy ott fog-e megállni, ahol kívánják? Ki garantálja, hogy a képesítésre vonatkozó rendelkezéseket úgy fogják végrehajtani, ahogy azt a jóhiszemű hívei elképzelik?” Ezek csak kikapott, bár igen jellemző vélemények, de valamennyiből kicseng, hogy a magyar kereskedő vezető egyéniségei nagyon is tisztában vannak azzal, hogy tulajdonképen mit akarnak elérni a képesítés kimondásával. A kereskedőknek az utóbbi évtizedek során sok, bajuk volt, tehát óvatosabbak lettek a hangzatos jelszavakkal szemben. Tudják, hogy azok a hangok, amelyek a kereskedelem képesítéskötésében a magyar kereskedelem színvonalának emelését hirdetik, s ezzel a magyar kereskedő jobb jövőjét és egyedüli boldogulását kürtölik, csak szirénhangok. A magyar kereskedelmet nem szabad újabb gátak és „megkötöttségek” elé állítani. Hogy mennyire igaz ez, mi se bizonyítja fényesebben, mint a Baross Szövetség hivatalos lapjának az üveg- és porcellánkereskedők határozatáról szóló beszámolója. Aki nem akarja a magyar társadalmat megbontani, az érthet belőle. 3 *4 szolid üzleteknél Írógépet ^^^^“Q-Iegolcsóbban ÉDES és DÉCSY-nél vehet. Budapest, VII., Akácfa utca III Tel. 144-224. írógép karbantartás, javi-tás, kellékek alkatrészek nagy raktára.