Magyar Konyha, 1978 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1978-02-01 / 1. szám
a Tiberis pártján nyelvéből és más egzotikus madarak húsából készült pástétomok . . . Mi a „trójai disznó”? A lakoma másik fénypontja a „trójai disznó”, amelyet azért neveznek így, mert a trójai faló legendájára emlékezteti a vacsora résztvevőit. A disznónak, amelyet egészben tálalnak fel, egyik oldalát megsütötte, másik oldalát pedig húslevesben kifőzte a szakács ... az állat testén azonban vágásnak nyoma sem látható. A vendégek hiába nézik, találgatják a különös fogás titkát. Végül Lucullus behívatja a „trójai disznó” mesterét, s a szakács megmutatja az állat oldalán a parányi lyukat, amelyen keresztül kivéreztette áldozatát. Ezután elmondja, hogy a belsőségeitől megtisztított disznót több ízben borral kiöblítette, majd megborsozott húslevesben fenyőrigó és különféle baromfiak húsát, disznóemlőt, tojássárgáját főzött, s a megfőtt húsvagdalékkal száján keresztül megtöltötte a disznót. A sertés egyik felét árpalisztből, olívaolajból és borból készített tésztával tapasztotta be, majd az állatot forró kemencébe tette, s addig sütötte, míg a szabadon maradt rész bőre szépen megpirult, megropogósodott. Akkor kivette a kemencéből, a másik feléről lefejtette a tésztaréteget, s ezt az oldalát kifőzte húslevesben. A házigazda hiúságát nem kis mértékben legyezgette a találgatás: ez az egyetlen fogás mennyibe kerülhetett? De Lucullus hallgat... méltóságán aluli volna elárulnia. Csak a krónikaírók pletykáiból tudja meg Róma, hogy egy-egy lucullusi lakoma 4,5 millió szeszterciuszt is felemésztett. Abból egy-egy fogásra alighanem jó néhány százezer szeszterciusz juthatott. Nemcsak Jupiternek jár bor A lakoma elején végzett „italáldozat” csak a hagyomány megkívánta bevezetés volt, nyitány az „igazi” ivászathoz, amely nélkül római lakoma el sem képzelhető. Vermouth-féle italok után — az étvágycsináló szerepét töltik be — különféle borok következnek, amelyeket nagy változatosságban szolgáltatnak Itália és a szőlőkben gazdag provinciák. Többnyire behűtve isszák a nemes italt, ami meglehetősen nagy költségekkel járó passzió. Lucullus pincéi számára messziről, a hegyekből hoznak friss havat, s hogy útközben el ne olvadjon, gyapjútakarókkal és szalmarétegekkel védik ... A kitűnően temperált borok íze és illata azonban számunkra kissé szokatlan. A legtöbb bort füstöléssel tartósítják, sokan borssal, nárdassal, izsóppal, ürömmel fűszerezik, kakukkfűvel, ánizzsal, rózsa- és ibolyaszirmokkal illatosítják. S ami mindennél meghökkentőbb ínyünk számára: ősi római szokás szerint a borhoz tengervizet vegyítenek. Azt tartják, hogy annak keserű-sós íze jó az egészségnek, amellett „feltárja” a bor rejtett ízeit. Lucullus vendégeit persze mindez korántsem zavarja: nyakló nélkül ürítgetik kupáikat, melyeket a kerevetek mellett várakozó rabszolgák nyomban újra megtöltenek. HALÁSZ ZOLTÁN47 Szarkofágon ábrázolt lucullusi lakoma