Magyar Könyv-Ház 1. (Posony, 1783)
8. Könyv. Steller Kamtsatkáról
Steller. 85 p. 301. A’ jeget és havat mohón, és szüntelen eszik, éjjel, nappal, valahányszor felébrednek , minden ártalom nélkül. A’ futásban nints egyébütt termett oly ember, a’ ki okét elérhesse: akár mennyit szaladjanak, akár melly dombra, hegyre, soha se fulladoznak. Talán annak a’ sok hal étel az oka, melly könnyebbé teszi a’ vért. Nálok az állandó hal és fü étel örökétig egészséges. Igen sokan érik el nálok az 7°. és 80. esztendőt. Mezítelen mellyel hálnak, akár mikép’ fagyon. Az úton soha tüzet nem raknak a’ közép télen is. A’ ruhát, barkának hiják. Az jobbára öz, és tengeri kutya bőrből készíttetik. Azt ki -’s befordítva hordozzák; arany szinü sárgára festik. Felső mentéseket Kuklánkánkik nevezik. Se elejek, se hátuljok nintsen nyitva, bújni kell alája. A’ férfiak főznek mind az embernek, mind az ebnek, szánat faragnak, hajót, halat készittenek. Az Asszonyok, kik ott a’ férfiaknál okosabbak, magot, füvet, gyökeret szednek, ’s takarittanak ételre orvosságra. A’ tüzet fába reszelt fával gyullasztják. Az ezüstöt, kanalat, talált, cinnel bevonják. Jég-erés. Gyors futás: F 3 Bi-Bi-