Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)

59. Könyv. Laertzius folytatása

kráces, Zeno. Sto­ku ios, 530 LIX. Könyv* le kevervén a hasznot. 158. Onesikri­­p­tus. Azután Krátes Tibai Diogenes Tanitványja. Egynéhány mondást hi­­reltetnek. 160. Métrókles. 162. Me­­nippus. Továbbá Menedimus. Laertz. 7. K. 164.1. Zeno. T­it­­tiei T­iprusból. Elöször Krátesnek , azután 20. esztendeig másoknak iskolá­­jában járt. Tanitványi Zenoniánusok­­nak, ’s végtére Stoikusoknak nevez­tettek. Annyira betsülték az Atenás­­béliek, hogy a’ kapuk kultsait reá bíz­nák , ’s­ötét arany koronával, és réz oszloppal tisztelnek. Antigonus Ki­rály levelezői apró c­ipókkal, méz­zel, ’s jó illatú borokkal élt. 169. A’ tudomány el­nyerésére leg­haszontalab­­nak mondá a’ költeményességet; ’s hogy semmire sintsen annyi szü­kségünk, mint az időre. (Hos­szas a’ tanitásinak le­rajzolásában Laerc­ius). Az Istent (193­­1.) halhatatlannak te­ljes értelműnek, boldognak tartá» és hogy a’ világot ’s annak minden részeit az ö gondviselé­­sével vezérli, nintsen emberi ábrázatja, ö mindeneknek alkotója. (200.) (Fa­­tum , ait, est causa ex legibus pen­dens, sive ratio, qua mundus regitur.) Görögül a neve az Istennek, úgy mond: (in accurat.) az az által, mert általa vannak mindenek, vagy azért, mert az életnek ő az oka, vagy azért

Next