Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
59. Könyv. Laertzius folytatása
kráces, Zeno. Stoku ios, 530 LIX. Könyv* le kevervén a hasznot. 158. Onesikriptus. Azután Krátes Tibai Diogenes Tanitványja. Egynéhány mondást hireltetnek. 160. Métrókles. 162. Menippus. Továbbá Menedimus. Laertz. 7. K. 164.1. Zeno. Tittiei Tiprusból. Elöször Krátesnek , azután 20. esztendeig másoknak iskolájában járt. Tanitványi Zenoniánusoknak, ’s végtére Stoikusoknak neveztettek. Annyira betsülték az Atenásbéliek, hogy a’ kapuk kultsait reá bíznák , ’sötét arany koronával, és réz oszloppal tisztelnek. Antigonus Király levelezői apró cipókkal, mézzel, ’s jó illatú borokkal élt. 169. A’ tudomány elnyerésére leghaszontalabnak mondá a’ költeményességet; ’s hogy semmire sintsen annyi szükségünk, mint az időre. (Hosszas a’ tanitásinak lerajzolásában Laercius). Az Istent (1931.) halhatatlannak teljes értelműnek, boldognak tartá» és hogy a’ világot ’s annak minden részeit az ö gondviselésével vezérli, nintsen emberi ábrázatja, ö mindeneknek alkotója. (200.) (Fatum , ait, est causa ex legibus pendens, sive ratio, qua mundus regitur.) Görögül a neve az Istennek, úgy mond: (in accurat.) az az által, mert általa vannak mindenek, vagy azért, mert az életnek ő az oka, vagy azért