Magyar Könyvszemle, 1896 (4. új évfolyam, 1-4. szám)
1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM könyvtára. (1802–1895.) 97
08 A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára, nemzeti jellegük mellett általános érdekűek is; még legjobban megközelíti a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának nemzeti czéljait a firenzei Biblioteca nazionale; azonban ennél sincs meg a mi könyvtárunk két specialitása: a levéltár (a letéteményezett családi levéltárakkal) és a nemzeti hírlap-könyvtár. Az alapítványi könyvtár teljes rendben, nyomtatott katalógussal került a nemzet birtokába. A nemes gróf gondoskodott arról is, hogy a könyvtár későbbi szerzeményei (kivált az általa tovább is folytatott könyvgyűjtés eredményei) nyomtatott jegyzékekben lássanak napvilágot, így jött létre 1799-től 1815-ig a tíz kötetes katalógus, mely a Magyar Nemzeti Múzeum könyv- és kézirat-állományának alapját kitűnő feldolgozásban ismerteti meg. A Széchényi-könyvtár őrének, írnokának és szolgájának kijelölését az alapító magának és családjának tartotta fönn, az intézet kormányzását pedig a Magyar Nemz. Múzeum későbbi legnagyobb jóttevőjére, József főherczeg-nádorra, a nádori méltóság üresedése esetén pedig a helytartó-tanácsra bízta. A nádor nevezte ki az alapító ajánlatára a könyvtár első őrévé Miller Jakab nagyváradi lyceumi tanárt, írnokává pedig Petrovics Ignácz volt nevelőt. A könyvtár első tisztviselői 1803 február 6-án esküt tevén, hozzáfogtak az időközben az alapító gróf költségén Pestre szállított könyvtár felállításához. Alkalmas helyül a pálosok zárdájának (a mai papnevelő intézetnek) nagyterme kínálkozott; itt nyílt meg ünnepélyesen a nagyközönség számára 1803 deczember 10-én, hétköznaponként hat óra hosszat állván a könyvtár az olvasók rendelkezésére. A könyvtár első évei igen viszontagságosak voltak. 1805-ben a franczia háború veszélyei elől a becsesebb részt Temesvárra szállították, honnan csak hosszú idő multával került vissza. A pálosok zárdája a központi papnevelő intézet czéljaira rendeltetvén, a könyvtár 1806-ban az úgynevezett nagyobb szemináriumba (az egyetemi épületeknek az egyetem térre néző lebontott részébe) költözött át. E helyen sem maradhatott meg nyugodtan. Az 1809. évi franczia háború pusztításai elől menekülve, nyolcz hónapon át Nagyváradon őrizték, honnét szekereken közel egy havi út után 1810 márcziusában került vissza régi, mindinkább alkalmatlannak bizonyuló helyiségeibe. E helyen kellett bevárnia a hosszú időkig húzódó múzeumi telek-kérdés sorsát, mely 1813-ban a mai