Magyar Könyvszemle, 1909 (17. új évfolyam, 1-4. szám)

1. ÉRTEKEZÉSEK. ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - DR. VÉRTESY JENŐ. A Magyar Nemzeti Múzeum súgókönyvei 211

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SÚGÓKÖNYVEI. DR. VÉRTESY JENŐTŐL. A Magyar Nemzeti Múzeum 1904-ben kezdte gyűjteni a súgókönyveket. Valamint a nyomtatványi osztály czélja össze­gyűjteni mindazt, a­mi magyar nyelven íródott vagy magyar­országi sajtó alól került ki, a kézirattár is összeszedi mindama darabok kéziratát, melyek magyar szinpadon kerültek szinte s nyomtatásban nem jelentek meg. E szempont eleinte nem érvényesült teljesen s az első vételbe több olyan darab súgó­könyve is belekerült, melyek nyomtatásban is napvilágot láttak. Ilyeneknek csak a kézirás vagy a bejegyzések adhatnak némi értéket. Eltekintve az általános szemponttól, igen sok súgó­példány képvisel értéket irodalmi tekintetben és végül jellemző valamennyi, mert összegyűjtve a szini irodalom teljes képét adja. Nem túlzunk, mikor a kéziratos színdarab jelentőségét egy polczra helyezzük a könyvével. Igaz, hogy a kézírás meghalvá­nyul, a különböző színházak példányai közül sok elkallódik, tar­talmuk kitörlődik az emlékezetből, míg a nyomtatott könyv jobban kérkedhetik maradandó voltával, de a színdarab élete jelentősebb volt. Akárhány, nem is értéktelen könyvet alig néhány olvasó lapozott át, míg a leggyöngébb színműnek is megvolt a maga közönsége, a maga élete: színészek adtak lelket alakjai­nak, nézők hallgatták s a lámpák fénye mellett áradt szét a hatása, mely elől — ha jó, ha rossz — nem zárhatták el fülü­ket az emberek. Fölösleges volna a színház kulturális jelentő­ségéről beszélni, különösen nálunk Magyarországon, a­hol a hosszú elnyomás más világítást vetett jóformán minden irodalmi munkára. Akárhány rossz színmű jó hazafias tett volt. A szépirodalomnak a történetíró is hasznát veszi. Ha végig­nézi egy-egy kor irodalmát s főleg a szinre került darabokat, mert hiszen azoknak a legnagyobb, a legérezhetőbb a hatásuk, azokból rajzolhatja meg a kor világnézetét, műveltségét, erköl- 14*

Next