Magyar Könyvszemle, 1939 (63. évfolyam, 1-4. szám)
1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - HALÁSZ GÁBOR: Justh Zsigmond ismeretlen naplói és más kéziratai. A Széchényi Könyvtár új szerzeménye 159
JUSTH ZSIGMOND 163 landó hadseregről, a párbajügyről, a sajtószabadságról, a halálbüntetésről, aktuális politikai kérdésekről, mint a főrendiház reformja, új gazdasági elvekről, modern művészi problémákról, mint a realizmus jogosultsága. Vita után szavazással foglaltak állást s rendesen egy közösen megfogalmazott tételben rögzítették véleményüket. 1885 májusáig, a közbeeső vakációkkal, ötvennél több gyűlésen áldozott az önképzésnek és a politikai, kulturális szerepre előkészülésnek egy olyan fiatal réteg, amely egyébként más szórakozásokhoz volt szokva; a kártyázást és újságolvasást a gyűlések alatt alapszabály tiltotta. A kör lelke és jótékony zsarnoka természetesen JUSTH ZSIGMOND; a viták irányításában ott rejtőzött az ő angolos elgondolása egy művelt, a korszellemet megértő és tekintélye súlyával szolgáló, haladóan konzervatív arisztokráciáról; a társulás Önképzőkör volt, de nemzetnevelő célzattal. 5. Franciaországi napló. (1939/21.) Dobozba zárt, 17'5 Xn'5 cm nagyságú angol levélpapíron 435 sűrűn teleírt levél; ő maga ívenként számozta. (Az utolsó, 436. levél üres, négy levél, a vi—12-S eredeti számozású, sajnos hiányzik a szövegből.) 1887 január 1-től május 31-ig íródott. 6. Magyarországi napló. (1939/21.) Ugyanígy 217 levél. 1889 március 15-től június 5-ig. A naplókat kiadásukkal kapcsolatban lesz alkalmam részletesen ismertetni; itt éppen csak jelezni akarom, milyen érdekes anyaggal szolgál egy írásmű, ahol a reggeltől estig emberek között járó és embereket megfigyelő író jóvoltából felvonul az akkori Párizs egész társadalmi és szellemi elitje. Sarah Bernhardt, Taine, Huysmans, Bourget, Comtesse Diane, Princesse Mathilde, Verescsagin, Antokolszki, Munkácsy, a Faubourg St. Germain típusai, a századvég kozmopolita művészhada arcképét, beszélgetéseit, környezetét kapjuk eleven, könnyű tollú előadásban; kétségtelen, hogy JUSTH legérdekesebb munkája. A magyar rész már személyesebb vonatkozású, de telve általános reflexiókkal, későbbi regényei problémáival; művészet- és társadalomszemléletére elsőrendű forrás, írótársai: Jókai, Vadnay, Gozsdu, Bródy, Szana, művészek: Feszty, Mednyánszky, mágnás barátok, asszonyok, leányok, érdekes családok, feltűnő emberpéldányok seregszemléje ez a kötet is; a szempont mindig az analitikusé, aki itt a személyes tapasztalatokon és ismerősökön keresztül a magyarság életkérdései felől is tájékozódik. A portréfestő-szenvedélyen túl ez a strukturális ér