Magyar Könyvszemle, 1957 (73. évfolyam, 1-4. szám)

V. Windisch Éva: Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből 136

Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből 137 potában élő ország kulturális intézményeinek fejlődése nem tud lépést tartani. E kor tudósainak, az értelmiségieknek a levelezése hemzseg az egzisztenciális problémáktól. VÁLYI András, a kiváló földrajztudós 1790-ben reménytelenül kilincsel Bécsben valamilyen alkalmaztatásért ;2 a Pest-Budán élő, biztos­jövedelmű, valamennyire ismert hivatalnokoknak ismeretlenek küldenek állásért, segítségért könyörgő leveleket ;3 TERTINA Mihály, a hányatott életű költő kijelenti : protektor nélkül senki sem boldogulhat Magyarországon, aki szegény és nemtelen,­ s így reménye sincsen arra, hogy képzettségének megfelelő álláshoz jusson." A példákat szaporíthatnánk. KOVACHICH, akihez e leveleket írták, hatalmas arányú tudományos terveinek csak töredékét tudja megvalósítani, nem kis részben azért, mert nem képes többre vinni a kamarai regisztratúra egy szerény állásánál . CSOKONAI sorsának hányatott­ságáról, álláskereső próbálkozásainak hiábavalóságáról is olvashatunk levelei­ben s a kortársak visszaemlékezéseiben.­ Ilyen körülmények között válik érthetővé az a tudományos érdeken túlmenő, személyes érdeklődés, amellyel a kor tudósai, írói közül néhányan SZÉCHÉNYI alkotása felé tekintenek. A nyilvános könyvtár megalapításával az értelmiség számára új foglalkozási ág nyílik: megjelenik a könyvtári munkájá­ért rendszeresen fizetett, elvben csak könyvtári munkájából élő könyvtáros. A könyvtárosi pályának természetesen vannak már előzményei Magyar­országon. Az egyik — inkább elvi jelentőségű — kezdemény a pécsi püspöki könyvtárban játszódik le. Ezt KLIMÓ György püspök 1774-ben megnyitotta az olvasóközönség számára, s ugyanekkor 10 000 forintos alapítványt tett egy könyvtáros és egy ,,szolga" fizetésére.­ A könyvtár azonban KLIMÓ, majd ESTERHÁZY püspök halála után felügyelet nélkül maradt, s néhány évre nyilvánossága is megszűnt ; csak 1808-ban nevezték ki új könyvtárosát egy pécsi egyházmegyei pap személyében.­ Ez a könyvtár tehát nem lehetett tényező a világi könyvtárosgárda kialakulásában. Összehasonlíthatatlanul nagyobb ennél a könyvtárosság kialakulása szempontjából a Budára, majd Pestre helyezett Egyetemi Könyvtár jelentő­sége. Főfoglalkozású könyvtárossal vezető állásban ugyan itt sem találkozunk : a könyvtár az egyetem tanácsának alárendelt intézmény, bizonyos fokig testületi könyvtár jellegével, s az igazgató és az első őr mindig az egyetemi tanárok köréből kerül ki, bár kivételes esetek átmenetileg előfordulnak. Alá­rendeltebb beosztásban levő alkalmazottak részére azonban itt már jelenthet főfoglalkozást a könyvtárosság. 1774-ben KOVACHICH Márton György és SZATMÁRI András írnokként nyernek alkalmazást,­ 1779-ben pedig Henrich , 1790. dec. 16-án írt levelét­­. : KOVACHICH, Martinus Georgius : Commercium Litterarium. Orsz. Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Lat. 43. [A továbbiakban : Quart. Lat. 43.] VT. k. 290. f. 3 Pl. uo. VII. k. 56. f. * Uo. IX. k. 3-4. ff. 5 Uo. VII. k. 148. f. 6 GAÁL László följegyzései CSOKONAI VITÉZ Mihályról. OSzK. Kézirattár, Fol. Hung. 2162. passim. 7 Klimó György pécsi püspök élete. (Munkálatai a pesti növendékpapság magyar iskolájánan­. V. k. Budán, 1838.) 330-332. 1. 8 Uo. és VASSKÓ Ilona : A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéz­iratai. Pécs, 1934. 14. 1. 9 PAXILER Tivadar : A Budapesti Magyar Kir. Tudomány-Egyetem története. Bp. 1880. 107. 172. 1. és MÁRKI József: Könyvtári nef­elejts, vagy a Budapesti M. K. Tudomány-Egyetem Könyvtárának rövid ismertetése. Bp. 1874. 25 — 26. 1.

Next