Magyar Könyvszemle, 2013 (129. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - SZEMLE - Rózsafalvi Zsuzsanna: A vállalkozó és a kultúra. Heckenast Gusztáv a legendás könyvkiadó. Szerkesztette Lipták Dorottya, Budapest-Eger, Kossuth Kiadó, EKE, 2012 (Kulturális örökség sorozat)
19. századi műhelyének vezetője, aki a „Vállalkozás, kultúra, polgárosodás” címmel 2011-ben az Országos Széchényi Könyvtárban Heckenast Gusztáv tiszteletére és születése kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás kurátora is volt egyben. E kötet azonban nem közvetlenül kapcsolódik a kiállításhoz, hanem önálló tanulmánygyűjteményként foglalkozik a 19. század talán leghíresebb és legnagyobb formátumú könyvkiadójával, a könyvkiadás aranyemberével - ahogy Schöpflin Aladár nevezte Heckenastot. A kötet kompozíciójából, s a nagyon tudatos szerkesztői munkából adódó szoros struktúrából kiderül, hogy nem az általánosságban Heckenasttal kapcsolatba hozható kérdéseket tematizáló tanulmányok, hanem szándéka szerint is az életmű legfontosabb területeit, problémáit feldolgozó, szintetizáló írások kaptak helyet a könyvben, melyek ahhoz a főként angolszász területeken népszerűsödő módszertani irányzathoz köthetőek - a medialitás problémáját is érintve -, mely a kultúrát a gazdaság- és vállalkozástörténet területei felől is értelmezi. A tanulmánykötetet nyitó és záró, azaz az életutat és a privát szférát taglaló írások közötti összefoglalások a kiadvány politika és -struktúra egészét tekintik át, külön tárgyalva a szépirodalmi, külön a fontosabb tudományterületek kiadványait; önálló írás foglalkozik a vállalat fő profitját jelentő periodikákkal és a kiadványok illusztrálási és képhasználati technikájával. A szerkesztő számára a legnagyobb nehézséget az jelenthette, hogy résztanulmányok sora foglalkozott már az életmű egyes kérdéseivel, ám ezek nagy része nem forráskutatáson alapult, és nem is lépett fel a szintetizálás igényével. Amelyek mégis, inkább a Franklin Társulat történetének előzményeként tekintenek a Heckenast kiadóra, s nem is rendelkeznek teljes körű forrásismerettel. így például a Révay József és Schöpflin Aladár közös munkájaként megjelent Egy magyar könyvkiadó regénye inkább esszéisztikus, semmint történettudományi szempontokat alkalmazó mű, vagy Gárdonyi Albert kéziratban maradt kiadótörténete, A Franklin-Társulat cégtörténete, mely közel száz éve látott napvilágot. E kötet szerzőgárdája azonban mind a hazai közgyűjtemények (OSZK, BFL, MOL, OL, stb), mind a külföldre került (Bécs, Lipcse, Montreal) anyagokat a teljesség igényével áttekintette, és e kutatások be is épülnek a publikációkba. Mindenképpen a szintetizálás igényével lép fel tehát a kötet hat nagyobb tematikus, egymásra épülő tanulmánya, mely számos segédlettel, kronológiával, illusztrációkkal és egy összegző előszóval egészül ki, s így a könyv lényegében segédkönyvként is funkcionál. Lipták Dorottya kötetet nyitó írása a pályaív egészét tekinti át, mely a makro- és mikrotörténethez egyaránt köthető életeseményekben és munkában is gazdag időszakot öleli át. Melyek ennek az életútnak a főbb állomásai? A kassai evangélikus lelkészcsaládból származó Heckenast könyvkereskedő-segédből nőtte ki magát szakmai és gazdasági értelemben is a neoabszolutizmus egyik legsikeresebb könyvkiadójává, akinek vállalkozását 1873-ben Pest legprosperálóbb könyves vállalataként vette meg a részvénytársulatként működő Franklin Társulat, melynek maga is részvényese maradt. Az eredetileg 1826-ban Pestre érkező Heckenast Wigand Ottó könyvkereskedésében segédként kezdte pályáját, akitől - már nemcsak mint főnökétől, hanem már sógorától is - 1833-ban vetette meg üzletét, mivel Wigand liberális-demokrata értelmiségi kapcsolatai miatt Lipcsébe kényszerült távozni. Heckenast a váratlanul kezébe került lehetőséggel jól sáfárkodva innovatív vállalkozások sorába kezdett: önálló könyvkiadói tevékenységbe fogott, kölcsönkönyvtárat alapított, folyóiratot indított. S azon kevés vállalkozók egyike lett, aki az 1838-as árvizet is — noha könyvkészletei megrongálódtak - különösebb anyagi válság nélkül vészelte át. 1841-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal, a Pressburger Zeitungot is kiadó, Pozsonyban, Budán és Pesten egyaránt nyomdát működtető nyomdász-dinasztia sarjával, aki bölcsészeti tanulmányai, majd katonai pályáját követően, 1824-től családja jól működő kő- és könyvnyomdájának vezetője volt. Lipták Dorottya források alapján vázolja fel a társascég két vezetőjének, Heckenastnak és Landerernek a portréját, felmutatva a két személyiség különbözőségét, mely lényegében a közel másfél évtizedes együttműködés sikerének alapja is volt, plasztikusan érzékeltetve az általuk irányított munkafolyamatok bemutatásán keresztül kettejük karakterkülönbségeit, számot vetve számos legen-