Magyar Közigazgatás, 1891 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
IX. évfolyam — 45. szám Megjelenik minden vasárnap. Budapest, W9. november 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér e.y hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a tápanyag részét illető küldemények czimzendők. A belügyi tárcza 1892. évi költségvetése. A belügyi tárcza 1892. évi költségelőirányzatában a kiadások 283,703 frt többletet mutatnak, mely összegből 178.000 frt esik a rendes szükségletek emelésére. Akár egyik, akár másik összeget vegyük összehasonlítási alapul, akár relative, vagyis a törn tárczákhoz viszonyítva, akár absolute, vagyis csupán a belügyi tárcza keretébe tartozó és kielégítésre váró igényekre tekintettel vegyük az előirányzatot tárgyilagos bírálat alá, a 178 vagy 283 ezer forintos plusz igen szerénynek mondható. Eltekintve a kereskedelmi tárcának főként az ismeretes jelentékeny vasúti üzemi kiadásokból eredő 10 millió forintos előirányzat emelkedésétől, míg a rendes kiadások a pénzügyi tárczánál 1.495.000 frttal, a honvédelmi tárczánál 982.000 frttal, a földmivelésügyi tárczánál 800.000 frttal, az igazságügyinél 473.000 frttal, a kultuszminiszterinél 310.000 frtnyi emelkedést mutatnak, addig a belügyi tárcza 1892. évi költségelőirányzatában a rendes kiadásoknál mindössze 178.000 frt emelkedés szerepel. Pedig ezen összehasonlításnál még azon körülmény is figyelmet érdemel, hogy e jelenségnek immár hosszú időre visszamenő múltja van, mert míg a többi tárczák a múltban nem mindig csak a szükséges és hasznos kiadásokra szorítkoztak, hanem néha még luxuskiadásokat is megengedtek maguknak, addig a belügyi tárcza költségvetése hosszú időn át részben még a realitás rovására is változatlanul maradt s csak a legújabb években lett az elodázhatlanul szükséges fejlődés és a költségvetési tételek elengedhetlen realitása szempontjából megbolygatva és lassú tempóban növelve, így a belügyi tárcza 1888. évi költségvetése: 71,000, az 1889. évi: 146,000, az 1890. évi: 227,000, az 1891. évi: 201,000 frt előirányzati emelkedéssel jön egybeállítva és törvényhozásilag megszavazva. Ezen előirányzatemelkedések néhány más apróbb tételtől eltekintve, mindig 37 czim, u. m., a közbiztonsági, a közegészségügyi és humanitárius kiadások czimei közt oszlottak meg, tehát oly czimeken, melyekre felveendő összegek nagyságát nem annyira a lehetőség, mint inkább a kényszer szokta megszabni, hol nem a szükséglet irányítandó a fedezethez, hanem a fedezet mérvét a szükséglet parancsoló ereje szabja meg. A fentiekből is következtethető, hogy a belügyi tárcza 1892. évi költségvetése körülbelül a régi nyomokon halad s hogy a mutatkozó szerény emelkedést csak a valódi szükség és a realitás számlájára kell felírni. A feltevés bizonyossá válik, ha kissé részletesebben bepillantunk a költségvetésbe, midőn meglátjuk, hogy némely jelentéktelenebb más emelkedésektől eltekintve, most is csak a fent érintett 3 czim szükségleteinek emelése czéloztatik, amennyiben a betegápolási költségek 18,000 frttal, a tébolydás kiadások 20,000 frttal, a csendőrségi szükséglet 110.000 forinttal, a fővárosi államrendőrség szükséglete 27,000 frttal, a tolonczkiadások 6000 frttal lettek emelve, vagyis hogy az 1892. évi rendes kiadásokra előirányzott többlet a közbiztonsági, közegészségügyi és humanitárius szükségletekre, ezeknél is a legszigorúbb takarékosság határai közt s a legégetőbb kívánalmakra tekintettel jön felvéve. Tehát a belügyi tárcza 1892. évi költségvetése még mindig nem a reformaera első költségvetése, amint azt a jelen év kezdetének biztató auspicziumai közt már remélni mertük. Nem a kormány hibája ez, de azoké, kik a megkezdett reformok megvalósulását erőszakosan egyelőre megakadályozták. Milyen másképen nézne ki a belügyi tárca 1892. évi költségvetése, ha a vármegyei közigazgatási reformtörvényjavaslat már ez évben törvényerőre emelkedhetik s ha a kormány már a jövő évben tényleg megkezdheti Magyarország újjáalakításának nagy munkáját, mely, ha erős meggyőződésünk szerint nem is hosszú időre — de fájdalom még a legjobb esetben is a közigazgatási szolgálat és a nagy közönség érzékeny hátrányára— odáztatott el! A várva várt reformaera tehát az 1892. évi költségvetésben még nem nyilatkozik meg, a vármegyék beligazgatásának évi szükséglete még jövőre is a 4.515.000 forintos állandó összeg Procrustes-ágyába van beszorítva. Igaz, hogy a belügyi igazgatásnak több oly ágazata van, mely a czélba vett közigazgatási reformra való tekintet nélkül is fejlesztést, attól függetlenül, az eddiginél fokozottabb gondozást igényelne. Ott van a fent érintett közbiztonsági, közegészségügyi és humanitárius igazgatás nagy területe, melynek megművelése érdekében, ha újabban évenként fokozatosan történt is valami, de korántsem annyi, hogy itt már meg szabadna állani. Az ország közbiztonságának emelése érdekében a csendőrségnek az eddiginél gyorsabb tempóban fejlesztése kívánatos lenne, amennyiben ezt egyfelől az ország pénzügyi helyzete, másfelől a csendőrségi szolgálatra rendelkezésre álló alkalmas emberanyag megengedi. Ezzel kapcsolatosan a határszéli közbiztonsági szolgálat javítása szintén előkelő közrendészeti teendőt képez. A tolonczügy terén kétségbevonhatlan javulást eredményezett az 1885. évi tolonczügyi kormányrendelet, de nem mernék állítani, hogy még ez a javított tolonczozási eljárás is valami mintarendszer lenne s óhajtva várjuk az 1890. évi költségvetés indokolásában lefektetett azon örvendetes ígéret megvalósítását, hogy a tolonczozásnak Budapestről, mint központból az ország határai felé kisugárzó több vasúti és vízi fővonalon való szabályos irányítása és ezzel kapcsolatosan egy némely vidéki tolonczgyűjtő állomásnak szervezése van tervbe véve. A tolonczügygyel kapcsolatosan a kóbor-czigányügy gyökeres megoldása is régóta érzett szükség. A fővárosi rendőri szolgálat a főváros rohamos fejlődésével arányos fejlesztésre vár.