Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-24 / 30. szám

XXXIX. évfolyam. —SO. szám, Budapest, 1921 julius 24. Megjelenik rüiínben vasárnap. • • Ir Szerkesztőség i //., Székely-n. 2. sz. IT AZ I T A 70 R T A QI HI^T^TT A D Kiadóhivatal: II., Székely-n. 2. Sz. (Szilágyi Dezső-tir sarkán). IvlI/llunLlln 1 J101 íl£i 1 1 lilái (Szilágyi Dezső-tír sarkán). Előfizetési ára: Egész évre____140 korona. Fél évre ........... 70 . BONCZA MIKLÓS. ALAPÍTOTTA: Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint. A hűség vértanúi. A magyar nemzetgyűlésből felhangzott a vészkiáltás és mint a világitélkezésre hivó tárogatónak harsogása szerte áradt az egész művelt világban. Hatvanezer magyar hadifogoly sínylődik, raboskodik sötét Oroszországban. A legdurvább kézi munkára kényszerítik. Ezek közül hatszáz a tiszt. A közigazgatásnak, a jogszolgáltatásnak hivatott művelői, tudósok és művészek, — a magyar értelmi osztálynak szinejava — a pétervári Kreszti börtönben hóhérai által éhen hálásra kárhoztatva vonaglanak. Egy nagy részüknek szenvedését már megváltotta a halál. Nagyobbik részük súlyos betegségbe esett, sok közte az őrület apathiájával kimerülten várja könyörtelen sorsát. Ily nemzetközi jogélet uralkodik a keresztény kultúra második évezetének alkonyán, mely évezet kultúrájának isteni megállapitója a szeretetet, a kiengesztelődést hirdette. Minden állam már régen visszakapta a saját hadifogoly fiait. Mi is becsülettel visszaadtuk az általunk fogvatartottak ezreit, míg az orosz szovjet csalogatással, hitegetéssel, hozzá-halasztja a mi fiaink kiadatását, azokat rablógyilkosoknak szánt börtönökben lefogva tartja. Tudjuk, hogy az embergyilkosságnak ezt a rettenetes munkáját azok végezik, akik a mi saját hazánknak elkárhozott fiai, akiknek a bolsevismus mérgétől megittasult idegeit az állati bestializmus, vagy az örök elkárhozottak ördögi sugallata űzi, hajtja, akik azzal keresik uraiknak sötét hajlamait, hogy a saját véröket gyilkolják, azokat öldösik, akik hazájukhoz hívek maradtak és a magyar hűségnek vértanúivá lettek. De mi köze a mi hadifoglyainkhoz az orosz szovjetnek? Mi nem a szovjettel állottunk harcban, hanem az antant hatalmakkal, akikkel szemben a háborút elvesztettük. Ha tehát lovagias ellenféllel állunk szemben, akkor méltán elvárhatjuk, hogy ez az ellenfél fiainkat kiadja és fellépjen kellő szigorral azokkal szemben, kik az antant erkölcsi tekintélyét lealázni vakmerők. A győzők a győzelem kétittas mámorában sem felejthették el, hogy a hatalom legnagyobb erénye nem a boszú, hanem az izgalom. • De úgy látszik, hogy a világégés megőrölte a civilizáció erkölcseit, megőrölte magát a civilizációt. A kegyetlen erőszak, a győzök dölyfe kitörülte a humanizmus szótárából azt az igazságot, melyet a Stoa bölcse úgy fejezett ki, hogy «Homo, res sacra homini», legyen az ember az ember előtt szent. Ezt a nagy gondolatot manifesztálta a magyar nemzetgyűlés e hó 14-én és a következő napon tartott teljes ülésében, midőn minden párt és maga a kormány is egyhangúlag és mélyen átható érzéssel fogadta el Huszár Károly indítványát, és kiáltványt intéz a világ minden népéhez, melyben kifejti, hogy nem a boszu, nem a gyűlölet, nem az ártatlanoknak halálba hurcolása, nem öldöklő háború esélyei a kultúra vezérvilágossága, hanem azok az isteni törvények, melyek örökösek és változatlanok, mint maga az örökkévaló Isten. Nagy a jelentősége ennek a nemzetgyűlési határozatnak, mert annak meghozatalában mindenki megosztatlanul részesedni kíván, a nemzetgyűlés, a kormány és az egész magyar társadalom. Ez az összhangzatos, egységes megnyilatkozás élénk bizonyság a történelem itélőszéke előtt, hogy — bár kiütötték a kardott kezünkből, — kultur nemzet lenni nem szűntünk meg és hogy ma, e határozat által mi, a letiport, a megalázott nép a kultur nemzetek között az első küzdő vonalban állunk. Mi vagyunk az a széttépett, megrabolt, kifosztott ország, mely elveszítette ugyan azt a háborút, melybe akarata ellenére külső erő belesodorta, de erkölcsi értékét nem veszíthette el. A mi nemzetünk mindig nagylelkű volt minden ellenségével szemben. Ha a háború esélyeiből győztesen mi kerülünk ki, akkor már minden nép örülhetne a béke áldásának és nem lenne letiport nemzet, mint amilyen letiport nemzet mi vagyunk. És hiába szítnak gyűlölködést, velük szemben. A nemzetgyűlés határozata meg fogja hódítani az egész művelt világot, és a világ társadalma mellénk áll, nyugaton csak úgy, mint messze keleten és túl a tengeren. Mert ott, ahol emberi érzés lakozik a lelkekben, lehetetlen, hogy el ne némuljon a földre szabadult pokollakók vérszomjas üvöltése. Végigsüvölt a fájdalom minden nemesen érző lélekben. Avagy találkozik-e ember, kinek nem esik meg a szíve azokon a szerencsétlen hitveseken, akik fiatalságuk elvesztett legszebb éveit siratják, azokon az anyákon, akiknek fiai mint hősök küzdöttek, akik becsületet szereztek nemzetüknek és nevüknek és ma éhség és betegség által nyomorultul kell elveszniük. Huszár Károly kiáltványa világtörténelmi jelentőségű okirat. Keresetlen szavakban, őszinte egyszerűséggel hirdeti a részvét örök igazságát. Azt az igazságot, mely elborult előttünk, melynek feltámadását várjuk. Mely visszazökkenti kifordult sarkaiból a világot és felemeli a háború kegyetlenségeiben eldurvult lesülyedt társadalmat. Felemeli ahhoz a megértéshez, mely az emberi részvét megnyilatkozása által teljesíti az isteni örök akaratot. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Mengyarország feltámadásában ! . .■ Amen,