Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-31 / 31. szám

XXXIX. évfolyam. — 31. szám. Szerkesztőség: I­., Székely­ u. 2. sz. (Szilágyi Dezső­ tér sarkán). Előfizetési ára: Egész évre ____140 korona. Fél évre .......... 70 « Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1921 julius 31. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal, II., Székely­ u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint. A főrendiház reformja. Bármily különbözők legyenek a nézetek a felsőház hivatása és szervezete felöl, az kétség­telen, hogy az 1885 : VII. t.-cikkel némileg meg­reformált magyar főrendiház szervezete most — egy emberöltő múltán — még akkor is további, az eddiginél nagyobb lépéssel átreformálást igé­nyelt volna, ha a közbejött nagy változások, a háború és a forradalmak által szült egészen új helyzet a főrendiház; korszerű, a régebben terve­zettnél mindenesetre gyökeresebb reformjának kény­­szerítő szüksége elé nem állítana bennünket. A brit felsőházat, a lordok házát kivéve — amelyik a közelmúlt előzményeiből, nevezetesen a Lord Bryce-féle, nagyon is radikális reformja­vaslatból következtethetőleg a közel­jövőben előre­láthatólag szintén gyökeres átalakulás alá kerül — ma már sehol a világon nincs a mi főrendi­házunkéhoz hasonló szervezet. Ma már Európaszerte, sőt a többi világrészek kulturállamaiban is, nagy birodalmakban és kis országokban, monarchiákban és köztársaságokban egyaránt, az első kamara többnyire akként van szervezve, hogy tagjainak túlnyomó száma kine­vezés vagy választás útján nyeri mandátumát, sőt a legtöbb külföldi államban mindinkább előtérbe lépett a kizárólag, vagy túlnyomóan választott tagokból álló senatus rendszere. A mondhatni világszerte meglehetősen azonos összetételű felsőházak társaságában a magyar főrendiház — a háború és forradalmak viharai­nak bekövetkezése nélkül — sem maradhatott volna sokáig elszigetelten és mozdulatlanul. De a gyökeresen megváltozott viszonyok meg sem jelent­hetik és parancsolólag nem követelik azt, hogy mi is most — a külföldi államok nagy részének példáját követve, — a történeti jogfolytonosság teljes kikapcsolásával jóformán forradalmi mód­szerrel, a régi főrendiház speciális magyar intéz­ményéből — külföldi mintára szabott, — nálunk teljesen idegen szenátust alkossunk. Ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a gyökeresen megváltozott viszonyok, ha esetleg a korábban tervezettnél gyökeresebb reformot kívánnak is, még­sem zárják ki a minden külföldi utánzástól elütő, a magyar történeti alkotmány fejlődéséhez ragaszkodó, a magyar felfogásnak és levegőnek megfelelő reformművet. Minden elméleti fejtegetést mellőzve, csupán egy nagyon fontos gyakorlati szempontra kívánunk itt rámutatni, amit az új felsőház megalkotásánál figyelmen kívül hagynunk nem szabad. Ez pedig az, hogy mi egy óriás ugrással a legszűkebb körű választójogról egyszerre a legtágabb körűre tér­tünk át. És a nemzetgyűlési választásokra beho­zot­t, valóban a legmesszebbmenő (férfiakra és nőkre egyaránt kiterjedő) általános választójog uralma alatt, — amely túl általános választójogot igen nehéz lesz a későbbi országgyűlési képvise­lőházi választásokra nézve tetemesen megszűkí­­teni, — illetőleg az általános választójog alapján összeülő alsóházzal szemben, megfelelő ellensúly­­képen, nagyon is szükség lesz egy hivatása magas­latin álló, erőteljes és tekintélyes felsőházra. Szük­ség lesz a változó pártpolitikán, az egyoldalú osztályérdekeken, a napi hangulatokon felül emel­kedő, a nemzet egyetemes érdekeit gondozó, minden egyoldalúságtól, és túlzástól mentes, a magyar nemzet minden rétegét, mindenik társa­dalmi osztályát méltóan reprezentáló felsőházra. Szükség lesz olyan felsőházra, amelyik a jó tör­vényhozáshoz annyira nélkülözhetetlen tárgyila­gosságot és szakszerűséget szervezetileg biztosítja, a­mi mostani nagy nemzeti megpróbáltatásunk kegyetlenül súlyos korszakában az igazi nemzeti közvéleményt képviselje, sőt, ha kell, ilyen köz­véleményt maga kezdeményezzen és teremtsen is. Olyan felsőházra lesz szükségünk, amelynek hiva­tása és szerepköre talán fontosabb, mint bármely más országban, és nagyobb horderejűvé vált, mint idáig magunk is képzelhettük. Ilyen felsőház az, amelynek képe már régóta a mi szemeink előtt lebeg, amely felfogásunknak már lapunk múlt évi dec. 5-én kelt 49-ik számá­ban is röviden kifejezést adtunk. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az immár közismertté vált kormányjavaslat úgy a konzervativizmus, mint a radikalizmus túlzásaitól tartózkodva a helyes középidőn halad és nagyon közel áll ahhoz a képhez, amelyet a fentiekben körvonalazni igyekeztünk. E törvényjavaslat nem utánzata egyetlen külföldi alkotásnak sem. E tér-

Next