Magyar Közigazgatás, 1938 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
1. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1938 január 2. hatására. Kérjük őket, hívják fel mások figyelmét is szaklapunkra, hogy a Magyar Közigazgatás olvasótábora megnövekedhessék és ennek következtében lapunk színvonalát legalább is megtartani, terjedelmét pedig emelni tudjuk. Az 1938. évi előfizetésre szolgáló postatakarékpénztári befizetési lapot lapunknak mostani számához mellékeltük. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy — az egyéni sürgetéssel járó költség és fáradság elkerülése végett — az 1938. évi előfizetési díjat (28 pengőt) a küldött befizetési lap felhasználásával mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A szerkesztőség. Az 1937. évi tárgymutató. Az 1936. évben lapunkban közölt anyagra vonatkozó tárgymutatót tudvalévően jelentősen kibővítettük. A betűrendes mutatóba ugyanis a kérdések és válaszok anyagán felül felvettük a Magyar Közigazgatásban az 1936. év folyamán közzétett minden cikk és minden egyéb közlemény tartamának megjelölését is. Ezzel fokozni kívántuk lapunk évfolyamainak használhatóságát abban az irányban, hogy az érdeklődő lapunk bármely közleményéből könnyen meríthessen tájékozódást az őt érdeklő valamely kérdésben. Az 1936. évben megindult ezt a kezdeményezést lapunknak 1937. évi anyaga tekintetében is folytatjuk. Minthogy azonban a betűrendes tárgymutatónak ez a kibővítése a szerkesztőségre igen nagy munkát ró, kérnünk kell olvasóink szíves türelmét, amiért a tárgymutatót csak lapunk egyik legközelebbi számához csatolhatjuk. A szerkesztőség. Általános közigazgatás. Községi ügyek. Községek megrendeléseinek szabályozása. Tolna vármegye alispánjának 20.582/1937. szám alatt a főszolgabírókhoz, a vármegyei számvevőséghez, valamint a községi és körjegyzőkhöz intézett körirata a következőket rendeli: Jegyzőválasztáskor majdnem minden esetben, sőt azonkívül is gyakori eset, hogy a könyv- és papírkereskedők papír- és írószerszámlákat mutatnak be, amelyeket a községek a megrendelés évében ki nem egyenlítettek. Az ilyen, néha több ezer pengős hátralékos számláknál sohasem ellenőrizhető, hogy a szállítás tényleg megtörtént-e és így a községek kényszerülnek a felmutatott számlákat szó nélkül, minden esetben kifizetni. Minthogy az ily eljárás szabálytalan és törvénytelen, mert a felmerülő összes számlák a költségvetési évben okvetlenül előírandók és kifizetendők, ezért hasonló esetek megismétlődését megelőzve, 1938. évi január hó 1-től kezdődőleg a következőket rendelem: 1. Tartozik minden község és körjegyzőség egy lapszámozott másoló megrendelési könyvet beszerezni és azt a főszolgabíró által hitesíttetni. A másolókönyv, mint szigorú számadási nyomtatvány, mindenkor a községi és körjegyző által elzárt helyen őrzendő. 2. Fenti időponttól kezdődőleg tartozik a községminden megrendelést kizárólag ezen másolókönyv lapjain egy eredeti és két másolati példányban eszközölni, úgy, hogy a megrendelés eredeti példánya a könyvben marad, míg a két darab másolati példány a cégnek küldendő meg, azzal, hogy a megrendelő ív egyik példányát tartozik eredetben a beadandó számlához mellékelni. 3. A megrendelést minden esetben a községi (kör-) jegyző és a községi bíró együttesen tartoznak aláírni s ugyancsak a szállított anyagok átvételét is közösen tartoznak igazolni az érkezett számlán. A számla érkeztekor a másolókönyv megfelelő lapja piros ceruzával áthúzandó és feljegyzendő a számadási főkönyv megfelelő fejezete, rovata és tétele, amely alatt a számla előiratott. Figyelmeztetem a községi és körjegyző urakat, hogy a másolókönyv mellőzésével rendelt minden szám— . Mnert minden esetben fegyelmileg és anyagilag is felelőssé fogom tenni, miért is felhívom a járási főszolgabíró urakat és a vármegyei számvevőséget, hogy minden kiszállásuk alkalmával a legszigorúbban ellenőrizzék ezen rendelkezésem pontos végrehajtását és tapasztalt mulasztás esetén — minden esetben — külön felveendő jegyzőkönyvben tegyenek hozzám jelentést. Községek pénztári naplóinak hitelesítése. Tolna vármegye alispánjának 20.583/1937. szám alatt a főszolgabírókhoz, a vármegyei számvevőséghez valamint a községi és közjegyzőkhöz intézett körirata a következőket rendeli: A községi pénztári kezelés és számvitel módjának megállapításánál figyelembe veendő irányelvek tárgyában kiadott 23.354/1886. B. M. számú körrendelet, illetőleg az ennek alapján megalkotott 42/1889. kg.y. számú vármegyei szabályrendelet 29. §-a előírja, hogy a pénztári naplók lapszámozandók, zsinórral összesítendők és a járási főszolgabíró, vagy annak helyettese által hitelesítési záradékkal ellátandók. Figyelemmel arra, hogy több községben a naplók még az év végén sem voltak hitelesítve, elrendelem, hogy minden község tartozik a hitelesítésre felküldött összes naplókról kimutatást készíteni, amely kimutatásban felsorolja az összes hitelesítés alá kerülő naplókat, feltüntetve azok lapszámát is és ezen kimutatást a naplókkal együtt terjeszti fel hitelesítésre. A főszolgabírók csakis ezen jegyzékben felsorolt naplókat hitelesíthetik és a felküldött kimutatást is záradékolva, a kimutatást a községnek visszaküldik a beküldött naplókkal egyetemben azzal a figyelmeztetéssel, hogy a községek tartoznak a kimutatást a pénztári helyiségben kifüggeszteni, hogy minden alkalommal az összes hitelesített naplók szántón kérhetők legyenek. Amennyiben évközben újabb napló hitelesítése válnék szükségessé, úgy a kimutatás lemásolandó, az új napló folytatólagos tételszám alatt felveendő és a régi kimutatás az új kimutatással együtt felterjesztendő, a főszolgabíró az új kimutatás helyességét ellenőrzi, a régi kimutatást ínegsemmisíti, míg az új kimutatást hitelesítve, a beküldött naplóval együtt visszaküldi a községnek. A főszolgabírókat utasítom, hogy kimutatás nélkül felküldött naplókat semmi körülmények között se hitelesítsenek és minden hivatalvizsgálatnál ellenőrizzék, hogy nem használnak-e a községek hitelesítetlen naplókat. KÖZRENDÉSZET: Az eljárás kiegészítése fellebbezéssel megtámadott rendőri büntető ügyben. Közigazgatási szervezetünk átalakulóban van. Nálunk is, mint csaknem Európaszerte azt keresik, miként lehet a közigazgatási feladatokat a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben és a legolcsóbban megoldani. Tehát nem csupán az a fontos, hogy a közigazgatás a jogszabályokat végrehajtsa, hanem az is, hogy eredményesen és a lehető legkisebb költséggel, vagyis gazdaságosan tegye ezt. Irányadó szempont lett tehát a közigazgatás eredményessége mellett annak gazdaságossága. Ezt a szempontot pedig nemcsak akkor kell érvényesíteni, ha nagy feladatokat oldunk meg, hanem akkor is, ha csupán részletekben akarunk javítani, esetleg egy már jól működő szervet vagy bevált eljárási módot kívánunk még tökéletesebbé, jobbá tenni vagy az eljárással járó költségeket szeretnék csökkenteni. A gazdaságosság elvének érvényesítésére kínálkozik alkalom a rendőri büntetőeljárásnak a fellebbviteli szakában. A kihágási ügyek tárgyalása, mint ismeretes, csupán az elsőfokú hatóság előtt felel meg a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség követelményeinek, a másod- és harmadfokú hatóságok már csak az iratok alapján döntik el az eléjük kerülő ügyeket, amennyiben pedig a fellebbviteli eljárás során ,az iratok kiegészítése, a határozatnak valamelyik féllel való közlése, a fellebbvitel tartalmára vonatkozó felvilágosítás vagy egyes körülményekre nézve adatok beszerzése vagy kiegészítése mutatkozik szükségesnek a feljebb-