Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1939 január 1. Mi, kicsiny ország, nem engedhetjük meg magunknak azt a tékozlást, hogy tehetségtelen emberekkel, drágán, rosszul és lassan igazgassuk ezt az országot. Kötelesek vagyunk kiválogatni a legjobb értékeket, azokat élreállítani, hogy jól és gazdaságosan tudjunk vezetni. A kiválasztásnál azonban nemcsak a szellemi képességek, hanem a jellembeli tulajdonságok is figyelembe veendők. Az sem engedhető meg, hogy felemás lelkű, puha gerincű és gyatra jellemű emberek haszonélvezzék az állami és a közigazgatási szolgálatot. Csakis a szellemi, lelki és erkölcsi értelemben vett és válogatott előkelőségeknek van helye a magyar közigazgatásban. A jó szellemi felkészültségű, erkölcsi alapon álló, szorgalmas tisztviselő alakítja ki a közvéleményben azt az igazi köztisztviselői tekintélyt, amelynek a fenntartásához nem okvetlenül szükséges „rangszerű életmódot folytatni“. Szívesen leszek szószólója annak az igazságnak, hogy a tisztviselő erkölcsi integritását védjük meg azáltal is, hogy a becsületesen elvégzett munka ellenértékét megkapja maradék nélkül és hogy az állami gépezetben oly fontos szerepet betöltő tisztviselő idegeit ne őröljék fel az anyagi gondok. Ezzel szemben azonban határozottan állást foglalok azzal a régebben divatossá vált felfogással szemben, hogy „ezért a fizetésért nem lehet elég keveset dolgozni“. Akinek ez volna az elvi meggyőződése, az adja át a helyét a kerítésen kívül álló tízezreknek, akik ugyanezt a feladatot ugyanazért a díjazásért — ha kisebb igénnyel is, — de becsületesen és hálásan fogják ellátni. Meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminisztérium tiszti és tisztviselői kara kipróbált magas erkölcsi érték az állami közigazgatásban - és amennyiben bizalmukkal és támogatásukkal szívesek lesznek megajándékozni, úgy nagyon könnyen fogunk egymással és egymás mellett dolgozni a köz szolgálatában. Itt ugyanis a köz szolgálatán van a hangsúly. A közigazgatásnak is szolgálnia kell népünk érdekét, a fajtánk érdekét, a közösség érdekét. Tehát a közigazgatás eszköz ennek a nagy célnak a szolgálatában. Ettől a gondolattól kell átitatva lennie mindenkinek, a legmagasabb hivatalnoktól a legkisebb falusi jegyzőgyakornokig. A közigazgatás azonban nemcsak szeme, füle és végrehajtó keze a kormányzatnak, de a szíve is kell, hogy legyen. Méltóztatnak tudni, hogy minden városnak, vármegyének vagy vidéknek megvan a maga egészen sajátos, külön problémája, helyenként más és más vonatkozásban. Ezek mellett a problémák mellett nem lehet közönyösen elmenni, ezekről nem lehet tudomást nem venni, ezeken keresztül nézve nem lehet közigazgatni, akármilyen jó is legyen a közigazgatás, hanem ezekkel a legnagyobbrészt szociális problémákkal igenis szembe kell nézni a magyar közigazgatásnak, a közigazgatás feladatkörébe kell, hogy iktassa ezeknek a megoldását. Nagyon, helyes úton jár a kormányzat akkor, amidőn felméri és rendszerbe foglalja minden vidéknek életmegnyilvánulását és szociális problémáját és a szívvel dolgozó szociális közigazgatás feladatává teszi a nép bajával való intézményes törődést. Most a meglátás, a kezdeményezés, a megelőzés és a megsegítés organikus megszervezése lesz a közigazgatás újabb és nyilván szívesen vállalt feladata, és amikor nemcsak egy konkrét ügyből keletkezett akta nyitja meg majd a kormányzati intézkedés útját. Mélyen tisztelt Uraim! A nép meg fogja érezni, hogy törődnek vele és hálás lesz érte. Érezni fogja, hogy jó ez a közösség, érdemes benne élni, érdemes érte dolgozni és ha kell, érdemes azt meg is védeni, mert ő is meg van védve benne. Jól tudom, hogy a kormányzat és Nagyméltóságod éppen közigazgatásunk gyakorlati és szociális vonatkozású megszervezésének segítésére szólított erre a helyre és mivel meg vagyok győződve arról, hogy ez a tevékenység a mi népünk és fajtánk megerősítését és felemelését jelenti, a legtisztább és pozitív fajvédelmet, szíves örömmel, biztos reménységgel és tettrekészséggel vállalkozom erre a munkára. Ehhez a munkához kérem én Nagy méltóságodnak bölcs irányítását, további megtisztelő bizalmát és munkatársaimnak szíves segítségét. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A zsidók közéleti és gazdasá foglalásának korlátozásáról törvényjavaslat. gitérszóló Félévnél nem sokkal több idő telt el a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938:XV. törvénycikknek törvénytárunkba iktatása óta és az ebben a törvényben a magyarországi zsidókérdést szabályozó rendelkezéseknek helyébe máris új rendelkezéseket kíván iktatni a miniszterelnöknek és az igazságügy miniszternek a múlt évi december hó 23-án a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslata. A törvényjavaslat (az alábbiakban: Tj.) indokolása a következőkben röviden ismertetett bő kifejtést tartalmaz ennek az újabb jogalkotásnak a szükségességéről. Hangsúlyozza mindenekelőtt az indokolás, hogy Németországnak már korább tett erélyes intézkedései után a külföldön is, éppúgy, mint hazánkban, mind szélesebb körű lett annak a felismerése, hogy a zsidóság sajátos, mindenn néptől élesen elkülönülő népcsoport és ennek megfelelően faji, élettani, lelki, szellemi, valamint érzelmi egység. Az indokolás további megállapítása szerint a fentebb tárgyaltakból következik az, hogy a zsidókban az őket vendégül befogadó népekbe való beolvadási törekvésük ellenére mindig tovább él az ösztönös hajlam, hogy zárt fajiságukban megmaradjanak. Az évezredes faji elzárkózottságukban kialakult tulajdonságaikat csak sokszor ismétlődő kereszteződés más népek vérével és szilárd meggyőződéssel párosult nagyon erős akarat tudja módosítani. Hazánkat kétszázmilliónyi hatalmas népgyűrű veszi körül, amely a zsidóságot magából kiszorítani igyekszik. A természet megcáfolhatatlan törvényei szerint állana tehát elő a helyzet, hogy ebből a kétszázmilliónyi népgyűrűből a szorongatott zsidóság — a nyomásnak a legkisebb ellenállás irányában engedve — hazánkba özönlik, hacsak idejekorán nem teszünk olyan intézkedéseket, amelyek következtében az ország a zsidóság letelepülése számára nem nyújt többé számottevő lehetőségeket. Mindezeken az okokon felül az általános indokolás szerint már az 1938:XV. törvénycikk, vagyis a most hatályban levő úgynevezett zsidótörvény végrehajtásának során kiderült, hogy ennek a törvénynek számos rendelkezése nem fogja biztosítani a törvény intencióinak eléggé hatályos érvényesülését. Egészen természetes, hogy ebben a tekintetben rövidesen hiányok mutatkoztak, hiszen a magyar törvényhozás teljesen új, eddig még szabályozás alá nem vont területen és ennél-