Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-08 / 41. szám
1939 október 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 41. szám. KÖZLEKEDÉSÜGY. Az eskütéri híd pesti hídfőjének közlekedési nehézségei. Nem lehet tagadni, hogy a főváros nagyszerű erőfeszítéseket tesz, hogy a közlekedésügyi viszonyokat megjavítsa. Súlyt helyez nemcsak a személyes kényelemre, hanem a technikai berendezések tökéletesítésére is. Végeredményben ezzel is a személyes épséget és biztonságot szolgálja. Az aluljáró a Margit híd két oldalán és a szigetre való közlekedésben, továbbá az aluljáró a Lánchíd pesti oldalán nemcsak, hogy megkönnyítik és meggyorsítják a közlekedést, de a közönség biztosabb mozgását is elősegítik. Az eskütéri hídig azonban még nem jutott el a főváros előrelátó gondoskodása. Itt az a helyzet, hogy a vonalban való közlekedés mellett, csak egyoldalú közlekedés van, mert a belvárosi plébániatemplom oldalán nincs, de nem is lehet az úttestről lelépő vagy fellépő kocsiközlekedés, így azután az egyenes irányú közlekedés mellett az egyoldalú közlekedés az Eskü tér felől egyrészt és a Dunapart felől másrészt felnyomja a járóműveket a hídfő úttestére, ahol a kettős villamosmegálló járdaszigete és a gyalogjárók átjáró helye is van. Épp ezen keresztül hajtanak a járóművek. Természetes, hogy itt kocsiösszetorlódások és más nehéz helyzetek állanak elő, amelyek a gyalogjárók és a villamos járdaszigetre törekvők idegeit a végsőkig feszítik és személyes épségét is gyakran veszélyeztetik. Ez a kocsiknak egyoldalú, kétszeres be- és lehajlása mellett másképpen nem is lehetséges. Amíg tehát a templom oldalán a süllyesztett gyalogjárda a legkényelmesebb közlekedést biztosítja, addig a túlsó oldalon egyenesen veszedelmes a helyzet, amely az ott szolgálatot teljesítő rendőrt a legnehezebb feladatok elé állítja, a közönség részére pedig hátbor- zongató helyzeteket teremt. Csak itt nem tudna a főváros kiváló műszaki hiva-tala megfelelő állapotokat teremteni? Hiszen a laikus is látja, hogy csakis aluljáró építésével lehetne a nehézségeket megoldani. Az Eskü-út sarkától mehetne az aluljáró a hídfőig, elágazással a villamos járdasziligetre. Ha azt az aluljárót megépítenék, akkor a járó- művek az úttest bármely részén akadálytalanul közle-kedhetnének, a gyalogjárók pedig az aluljárón át jutnának, vagy a kettős villamos megállóhoz, vagy a hídfőhöz. Nem kellene rettegniük, hogy baj éri őket, nem kellene piruette ugrásokkal az elgázolás elől menekülniük, minden életveszély nélkül jutnának el rendeltetési helyükre. A közlekedési rendőrnek helyzete is megkönnyebbülne ezzel az aluljáróval, amely sokba nem is kerülhetne. Kell, hogy ide is elérjen a főváros gondoskodó keze, mert a helyzet minden nagyítás nélkül tarthatatlan. Az a főváros, amely mindent megtesz polgáraiért és amely szociális téren is oly elismert magasan áll, meg fogja találni az Eskü-téri hídfő közlekedési viszonyainak megjavítására szolgáló utat is. A tabáni gyógyszálló építéséhez talán már a jövő évben hozzáfognak. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk hogy az Eskü-téri híd küszöbe a gyógyszállónak. Elkerülhetetlen tehát, hogy ezen a küszöbön a közlekedés a legzavartalanabbul folyjék le. Hiszen főképpen idegenek részére építik a gyógyszállót, akik gyalogszerrel is igyekezni fognak odajutni. Igazán nem lehet kívánni, hogy ez életük kockáztatásával történjék. Épp ezért igen helyes a junkumot felvenni a gyógyszálló építése és az Eskü-téri híd pesti hídfője közlekedési viszonyainak megjavítása között. Dr. Pana Jóth -Fejér Gyula: Autótaxi viteldíjjelző készüléke. Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága 15 637— 1938. szám alatt módosította a 140. Bgy. 10.756/1932. sz. — a gépjárművel űzött bérkocsiipar gyakorlásáról szóló — vármegyei szabályrendeletének 24. §-át. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter — 38.470/1939. számú határozatával — ezt a módosítást a következő szövegben hagyta jóvá. Közhelyen a közönség rendelkezésére tartott minden gépjárművet (autótaxit) oly viteldíjjelző készülékkel kell ellátni, amely csak fordulatszámláló szerkezetet (átmérőművet) tartalmaz. Viteldíjjelzőül csak oly készülék alkalmazható, amelynek rendszerét a m. kir. központi mértékügyi intézet a viteldíjjelző készülékek (taxaméterek) hitelesítése tárgyában 1937. évi június hó 10-én 22.000/1937. K. K. M. szám alatt kiadott rendelet rendelkezései szerint rendszerpróba alapján engedélyezte s az ekkér engedélyezett rendszerű viteldíjjelzőt valamely m. kir. mértékhitelesítő hivatal hitelesítette és mivel az 1907:V. t.-c. 16. §-a szerint a viteldíjjelző-készülékek úgy első, mint időszakos hitelesítési kötelezettségek alá esnek, a hitelesítési bélyeg érvényben van. A viteldíjjelző szabad zászlaja piros színű. A viteldíjjelző számlapját a fuvarozás ideje alatt szürkülettől napkeltéig meg kell világítani. A viteldíjjelző beszerzése, felszerelése, hitelesítése és jó karban tartása az engedélyes kötelessége. A viteldíjjelző a gépjármű tartozéka és arról csak javítás vagy kicserélés céljából szabad levenni. A viteldíjjelző kicserélését, illetve a javítás után való visszaszerelését az iparengedélyes a gépjárműkerület székhelye szerint illetékes elsőfokú rendőrhatóságnál haladéktalanul bejelenteni köteles, amely a viteldíjjelzőt hatósági bélyegzővel a gépjárműhöz erősíti. 7 (323) — KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK. (E rovatban csupán éves előfizetőinknek közigazgatási szakba vágó kérdéseire adunk véleményt. A községek és jegyzőségek előfizetése jogán csak azokat a kérdéseket vesszük ügyelembe, melyek a jegyző, illetőleg vezető jegyző ellenjegyzésével is el vannak látva. A névtelen vagy illetéktelen kérdéseket mellőzzük. Az adott véleményekkel a kérdést eldöntöttnek nem tekintjük , arra minden tárgyilagos észrevételnek tért nyitunk.) I. Az 1920. évi december 1-én kezdtem szolgálatomat, mint kisegítő, az 1925. évi február 25-én választottak meg közírnokká, az 1933. évi december 1-én előléptem a XI. fizetési osztályba, de még mindig változatlanul a kezelőkre megállapított lakáspénzt kapom, vagyis havi 25 - 30 fillért. Mennyi lakáspénz jár a XI. fizetési osztályban havonta? Válasz. A hatodik lakáspénzosztályhoz tartozó községben a XI. fizetési osztályba sorozott községi tisztviselő lakáspénze havonta 25.50 pengő; ha pedig három, vagy annál több családi pótlékot élvez, havi 33.73 pengő. (131.) II. Az 1939 : IV. törvénycikk végrehajtása tárgyában 7720/1939. M. E. szám alatt kiadott rendelet 68. §-a alapján köteles-e díjmentesen visszaadni a félnek az anyakönyvvezető a házasságkötés céljára beadott okmányokat, ha azok a mai Magyarországon nem szerezhetők be? Válasz. A 7720/1939. M. E. I. 68. §-a alapján a keresztény (nem zsidó) leszármazás igazolására az illetékes anyakönyvvezető csak az anyakönyvi kivonatokat tartozik bélyeg- és díjmentesen kiállítani az általa őrzött anyakönyvekből. A házassági iratok közt visszatartandó okiratokról azonban másolatot nem adhat ki. De ez nem is fontos, mert a Házassági Utasítás 22. §-a szerint a házasuló feleknek szabadságukban áll visszatartott irataikat visszakérni, ha saját költségükön kiállított egyszerű másolatról gondoskodnak. A másolatot az anyakönyvvezető a saját részére díj- és bélyegmentesen hitelesíti és a fél által visszakért irattal kicseréli. (135.) III. 1. Az 1939:IV. t.-c. 1. §-a harmadik bekezdésének b) pontja szerint nemzsidónak tekinthető-e az a férfi, aki már 40 évvel ezelőtt áttért az izraelita vallásról keresztény hitfelekezetre, jelenleg is keresztény hitfelekezet tagja és 27 évvel ezelőtt őskeresztény nővel kötött házasságot, ha a házasságból gyermek nem született és már nem is születhet, mert a feleség már elhunyt? 2. Ha ez a személy a 7720/1939. M. E. sz. rendelet 64. Ön szerint a polgármestertől „Tanúsítványt“ kér és nem kap, van-e jogorvoslatnak helye, ha igen, milyen hatósághoz? Válasz: 1. Nézetünk szerint a kérdéses esetben a törvény idézett rendelkezésének érvényességéhez a házasságkötés időpontjában fennállott helyzetet arra való tekintet nélkül kell figyelembe venni, hogy a házas