Magyar Krónika, 2020. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
2020-01-01 / 1. szám
Lapszámunk szerzői: Tudjuk jól, hogy a világ egyik alapjelensége a hullámmozgás: kiáradások és visszahúzódások, egyik, majd másik irányba lendülések, fölemelkedések és alámerülések követik egymást szakadatlanul. Ha van történelem, amely fényesen igazolja ezt, az a mi történelmünk, magyaroké, legalábbis ami az utóbbi két évszázadot illeti. A középkorunk hullámveréseit már nem érzékeljük, a hódoltság a nemzet emlékezetében a hátravetettség hosszú korszaka, amelyet a felkeléseink rövid kiáradása, majd a 18. század ránk hűlt hosszú békéjének apálya követett. Aztán kétszáz évvel ezelőtt csodálatos nekirugaszkodásba kezdett a nemzet, a reformkor évtizedei alatt valósággal kiáradt a tehetség és a tenni akarás. Amelyet derékba tört a sokszoros túlerőben lévő önkény. De már csak két évtized apály következett rá, és a kiegyezéssel a nemzet újra nekirugaszkodott, a világpolitikai kényszerek emelte falak között újra emelkedni kezdett. Amíg nálunk hatalmasabb erők felül nem írták ezt a felfelé törekvést, Trianonnal újra a mélybe lökve Magyarországot. Amely a korábbinál még hatalmasabb világpolitikai kényszerek közepette, a két világháború között megint nekirugaszkodott, hogy a lelki romokból sikeres országot építsen. Újkori történelmünkben ez már a harmadik próbálkozás volt. És a történelem megint porig rombolta évtizedek munkájának minden eredményét. A második világháború után elkövetkezett a negyedik nekirugaszkodás, hogy a szovjet birodalommal a hátuk mögött a kommunisták szinte hónapok alatt semmivé tegyék azt is. 1956-ban a magyarság megint fellázadt az alávetettség ellen, immár ötödször rugaszkodott neki, hogy felépítse a mindig is vágyott, szabad és sikeres Magyarországot. Szovjet tankok tiporták el a szabadságnak ezt a kiáradását, elhozva újra az apály évtizedeit. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akik most élünk, mert részesei vagyunk immár a hatodik nagy nekirugaszkodásnak. Kisebb apályok és árak tarkítják ezt a kiáradást, ahogy mindig is történt, de egészében a nemzet emelkedésének részesei vagyunk, efelől nem lehet kétség. És ami évszázadok óta most először állt elő: a ma is meglévő világpolitikai kényszerekkel ezúttal már elbírhatunk, ha elég elszántak vagyunk. Hatodjára végre a kezünkben van a sorsunk. Ha kudarcot vallunk, csak magunkat okolhatjuk, ha sikert aratunk, a mi sikerünk lesz. ■ 2020/1. JANUÁR Ágoston Balázs.........................44. Bakos Zoltán...............................86. Balázs Géza................................60. Barta Boglárka...........................68. Bándy Péter.................................10. Czövek Oszkár...........................20. Farkas Anita................................86. Fehérváry Krisztina...................62. Fekete György...........................116. Fekete Vince...............................67. Feledy Balázs.............................94. Futó Tamás..................................122. Gáspár Ferenc...........................50. Jankovics Marcell........................6 Kondella Mihály........................75. Kasza Ida......................................58. Kovács Dániel.............................42. Lothár Kristóf.............................82. Marton Mária.............................82. Mártonfai Dénes......................86. Nagy Ida......................................28. Nánási Tamás.............................30. Német Dániel............................102. Nyakas Szilárd..........................120. Sárközi Mátyás........................106. Schmidt Bea..............................124. Sinkovics Ferenc........................78. Smid Róbert.............................104. Szarka Sándor...........................32. Szencz Dóra...............................24. Szentes Anna.............................74. Szigethy Gábor....................... 114. Teknős miklós............................75. T. Szántó György......................68. Vermes Tibor...............................66. Vogt Gergely...............................62. BENCSIK GÁBOR főszerkesztő