Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-02-27 / 17. szám

a’ már jelentett meg­vétele által Drec­nik neve­ Tö­­rök örösségnek, az Ogulini Szélbéli Seregnek Ve­zére Obester Piharnik ur által e’ részröl úgy rendel­tetett, és a’ Korona vizén túl ally formán igazga­tott a’ dolog, hogy a’Tábornak jobb szárnya a Pliszi­­vitza nevet viselő hegynek aj­ához kapcsoltatván , ez­által a’ szabad menedék és az egész Bihátsig meg nyittatott. — A’többek között, ugyan ezen Sereg­nek Oberszlájdinántja Kukovina Ur , Orossenovits All - Hadnagyai bizonyos szártui néppel a’ Sturits­­ban fekvő Törököknek fel­kérésekre küldvén , ezen Hadnagyott fé­ven Katonáival edgyütt a’ Törökök parolára tsalák magokhoz, kik midőn közelittenének hitetlenül tűzet adának a’ Törökök reájjak. Üzen hitetlenségen a’ mi népünkben fel­gerjekvén a bos­­­szu-álló tűz, olly keményen kezdik ezeket ostrom­la­­ni, hogy az ott lév­ő Törökök közzül csak edgyis élet­ben nem maradott. A’ mieink közzül is 50-nen el­estenek, az All-Hadnagy pedig Oberstl. Rakovi­­na Úrral z­sebbe estenek. Valamint pedig ugyan ezen Dubic­a várának az ezelőtti nem olly szeren­­tsésen történt oldomlása felöl való tudositásból ki­tettzik, már a’ Törökök a’ részünkről lejendo oitrom felöl tudosittatván , ez­által olly idején korán el*ké­­szitették vala magokat az oltalomra, hogy midőn a’ mi vitézeink a’ kapukat be­ akarnák vágni, azok tökélletesen meg­ erősitetve találtatának ; de ez­ ellent nem álván a’ mi Hadi - Tiszteink’ és Népünk’ ordom­lásra fel­gyuladott indulatjának, Dubic­ának meg­vé­­té­létöl te­lyességgel el­állani nem akarának , a hon­nan a’ történek, hogy a’ 2 Bánátusi és Várasd Sz. Györgyi két Regementből, a’ Suása-mestertöl fog­va számlálván 82 embereink el­ejének 349 en pe­dig lehet kapának* A’ 2 Bánátusi Regembntnek fé Tifd­­'1

Next