Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-04-09 / 28. szám

288 foglalván , a’ mi benn léve» Népünket mind se­ vag­­daltásk vólna ; már ninnyájon ássúk vala a’ földbe fel­kelhető drágabbatska­jdszágaiokat; magunk pedig a’ szaladáshoz készűlünk vala. Ezen rérpulésü­nket sokkal nagyobbra emeld az­t midőn hallanok, hogy Feldmarsallájdinánt Káll Ur segittő Sereggel ke­mény hadi erővel jóve ezen meg­­­nevezett Passus­­hoz. De ezen félelmünktől tsak hamar meg­mene­­kedénk, midőn bizony­oson meg­tudok, hogy ezen Vezér Ur nem csak az, hogy a’ Passuson semmi el­lenséget nem talála, sőt a’ mi Népünk a’ benn lé­vő ellenség Sergét­ is meg­futamtatta és be­ljebb ver­te. — Nem lehet az az Oláh­országi Herc­esek kegyetlenségét le­irni. Ez nem­régiben 3 fő Bojá­rokat, Hertzeg Brankovcint , Gikát és Philip es­­iot magához hivatván, edgyik­it az óita ezere­­k azzul nem szemléltetik , azon­ kivül , hogy tudná valaki , hová lettenek. Sokan úgy vélekednek , hogy ezek fogságságban tartatnak * vagy Konstan­­czinápolyba küldettenek. Ezen Hert­egnek még csak­ a* leg­ártatlanabbak­ is el­ nem kerülhetik kegyetlenségét. Nem régiben parancsolatot adott vala­ki , hogy a’ Kimpulungaj Franciskánusokat mind vasatt vinnék Bukarestbe fogságba; de a’ Barátoknak ezen parantsolatnak szele előre orrokba hatván, mind meg­szökének és titkos­ he­lyeken szerentsésen a’ Torts­­vári Passashoz érkezének. Ennek te­lyes igyekezete csak az, hogy a’ jelen-való időre pénzt préselhessen mindenekből. A­ Rimuski Püspökre rá­ izent, hogy 50 Zatskó pénzt adjon né­ki, mely ettől ki­ nem telvén, egész Köntösit úgy testére pe­­tsételtette , hogy ez az­ altától fogva le­ nem ve­tezhetik ; és a­­zok a’ petsétek addig köntösséröl le­ nem vetettetnek, mig az 50 Zatskó pénz le­ nem fizettetik. Ezen Hertzegnek többnyi­re Czigányok az Artilleristáji , és minden Serge tsupa rend­e­­tétlenségből álván , mihelyt Székely fegyverre kerülnek, le­fogják a’ Püspök köntösséröl szaggatni a’ petsétet. Sz. :

Next