Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-06-11 / 46. szám
kom Piásterekben kerültenek . s maga is jól tudja a’ Nagy Vezér, hogy néki ezen háborúba belé törik a’ kefe, és ugyan ebből való féltében tselekedte a’ Divány , hogy azoknak az ő birodalmában lévő keresztényeknek , kik fegyvert fognak mellette és hadakoznak, örökös szabadságot és familliáról familliára való Nemességet ígért; azért öltözteti most az milyeneket olyan hadi - köntösbe, mint a’ milyent a* Mahumed fiai viselnek , hogy jobb kedvek és nagyobb birodalmok légyen — de jól tudják az ő Keresztény Jobbágyt a’ Török módit — a’ mit a* Szultán és a Dívány a' Keresztényeknek a’ hídnak innen tsó végén ígért, már a’ túlsó végen semmit sem tud feléje — nem hisznek már néki a’ Keresztények; azért várják óhajtva a’ N-dik 'J°fef óltalma alá való jutásokat; azért fogtanak magok is fegyvert a’ Török ellen. s. t. E mind jól van Uram! adja Isten a jót (felel a’ Német) de már ezen rosz katona Törökök 2-szer voltának Béts alatt, mi pedig soha sem Konstantzinápoly alatt. Az időre és a’ környülállásokra kelletik vigyáznunk, mind a’ Kereskedő , min ollyanokra, a’ mellyek minden dolgoknak meg határálóit. — Nem volt akkor a’ mi Táborunknak jófejjt — a’ mezőn lévő Tábort Bétsből Comendorózták; nem vólt olly erő, hatalom, kenyér, pénz, fegyver, mint most. Az Eugenius Huszárjai a’ köppenyegen gyurták meg a’ ki-osztott lisztet Só nélkül *s úgy sütöttenek pogátsát — a* Német gyalogság botskort kötött a’ szükség miatt s. r., de most a’ Isofef Tábora azt sem tudja mi a szükség. — Midőn ezen kereskedőknek beszédjeket szinte 2 óráig halgatook, haza jövénk és