Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-04-22 / 31. szám

küllőbe vettette, a’ hói egy keze­ nélkül öszve-ron­tott fővel találtatik­ meg. Minekutánna ennek el­fo­­gott Cselédjeit kemény Vallatásra húzták volna, az egész dolgot meg­­­vallották , ’s már mosl mind Fe­lesége, mind Cselédjei­t­l. Vásárhelyt vágynak fog­va, ’s várják az igazság’ kezéből a’ jutalmat. Ez a’ Csató, kinek most ezen szomorú halála történik; ez­ előtt mintegy 7 — 8 esztendökkel Ó-Lapádon a’ maga tulajdon Ros. Prédikátorát tsak azért , hogy szekerekével egy széna-füvön keresztül ment volt, lánt­ra tette, ’s harmad napig tartotta a’ Biró-há­zánál. Ezen dolgot Csató­l * P — val tselekedte vala — ’s mitsoda Satisfactiót nyere a’ Prédikátor? azt, hogy Szantsalba vivék Lapádról.------* bűn után sántikáló büntetés elöl ritka gonosztéve szalacL­­hat­ el 1 ' Elegyes Történetek. Ha némely mostani történetekre figyelmeztjnk,­­ nem tudjuk nevessü­k-é azokat, vagy mérgelődjünk azokért másokra. — Be­­­megy a’ napokban egy ka­tona P * * a’­ Városi Plébánushoz , ’s azon kéri a* Pápuát, hogy az ő Szeretőjét, ki már régtől fogva ötét veszedelmes dolgokra öztönözi keményen in­­tené­ meg, ne­hogy utóljára­ is rosz kerekedjék­­ ki a’ dologból. A’ Plébánus, mint kegyes ember, hiva­­tala­ szerint való kötelességének tartotta ezen dolgot magára vállalni — s’a’hát. azt fogadja, hogy ő ma­ga hozzá fogná vezetni a’ Leányt. Ezzel el­ megy a’ katona a’ Paptól, ’s be­áll egy Ezüst-műveshez, ’s azt mondja annak, hogy ezen ’s ezen Plébánus Úr !­­­s azért

Next