Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-09-12 / 70. szám

körböl, edgy Otza­r festékes pikfisböl, pomádjából, fü­süikböl , jó-szagír Vizekből s.. t. A’ Frizér a’ fő Aldazó-Pap ezen Kápolnában; a’ Szabd és a’ Bó­bita - tsinálók terűtik az Oltárt, a’ iűimmérszíngferek Szoba-Leányok millistrállnak. Ezen Isteti-aszs­zony a’ Szükséggel és a’ Nyomorúsággal egy meg­ nem szű­nö ProCessust tart. A’ Pg­ztégetés leg belsőbb és titkolsabb Barátja a’ Módé Isten aszszonynak; a’ Во* londság testvér Sléntiyej Soha egy AfZiZöriy-ks Uly bolond és illy álhatatlan rr­ég di Világra nem fZn­* letet mint ;ez: Minden Státusok; még a’ leg­tudó-* főbb Universitásbéli Böltsesség’ Professorai is ennek áldoznak. Azért látunk Doktorokat, Papokat, Ju­­ristákat , Újságírókat az Aladi-szerint. Ezen Isten As­szony a’ Módé dicsekedik még vele, hogy egy Kreflifi-iá meg­rontatta hatalmában vólna, és ezt már sok idoo meg romlott Famíliákban meg­ is bizonyi­­totta. EZ az embereket egy órában a’ Patai úti Sorsból a’ magassabb Pompa polc­ra emeli ; d­e miért tselekszi ? hogy annál nagyobb szolgaságba tasziitsa. Ezen Itten as­szonynak főbb lakó­ he­lye Frant­ia - ország , és az egész Világot itt tette por­­c­ió fizetővé. Csak Ném­etországból 32 millióm zárs­ként fizető adót szed be — bizony Erdélyből és Ma­gyar­országból is csak igen valamit — és ennek er­­kölcsi fenyértéke o­ly mostoha , hogy sok emberek inkább éhséget, szomjúságot szenvednek , hogy lém­etét el­holdják. Csak a­ Kapuc­inusakat nem írhat­ta még a’ maga adó­listájába , noha már annyira ezeket­ is vitte Franc­ia­országban , hogy á­ szakál­­lak hegyit módi­ szerint nyírják. Egy ikával

Next