Magyar Kurir, 1791. július-december (5. évfolyam, 51-103. szám)

1791-09-30 / 77. szám

наг JDebretzen 20 dik Sept. — Kedves Ur! Baritom Uram,! — Már­ egy néhány ízben olvastam az Ujsá­­gaiban a’ Debretzeni gyuladásokról egy két sort* »1 vettem észre azt is, hogy bővebb tudósitást öröm* mel olvasna. Itten olly nagy a’rémülés a’ gyújto­gatok által el hányt czédulák miatt, hogy már nem csak a’ Köz nép, hanem a’ Fő Uraságok is kezdik az ablakaikat kövei bé rakatni, valamint a’Paraszt-, -1 ság, és a* kiknek föld házaik vagynak , sárral a*, *1 mag­ok ablakát bé tapasztották minden felé. Egy néhány héttől fogva a’ Jobszer emberek semmit sem­­ dolgozhatnak, mivel minden műszereiket a’ pintzék­­be, és az Udvarokon ásott juhaikba takarították. A’ szegénység a’ búzáját féltvén a’ tisztöl, az Ud­ -­ varán gödrökben elásta, ’s ottan szépen ki­tsiráz* tatba, ’s már тоś könyvezve nézi minémü nagy­­ kárt vallstak a’ mia, hogy a’ tűztöl félvén alkal­­mas he­lyre own rakhatta búzáját. Már mint egy 130 Teleteken vagy Udvarokon való házak, ótak,r­á­élésre való dolgok lettek hamuvá. Két Gazda ne­vezetes kárt vallott; edgyiknek malmai , másiknak mostanában épült ujj élés­ű házai, istállói lévén a’ tűznek prédajaivá: tsak ezek ketten 6000 forint kárt­­ igen vallottak. Sokra megyen már a’ kár, na pe­­di­g máig Гет szünnek­ meg a* levelek el­ hányattat­­ni, melyben némely Elöl­járók házaik fenyegettet­­nek. A’ Tanáts mindent el követ, Hogy ezen. go- * noszságot ki tanullya. Száz aranyat Ь,ег­ annak^ &’ ki a’ társait ki vallja, s magának pedig *1 áru­­lónak grátziát. Akadt is már három Létány, a* kik ki vallák, hogy ők gy­ujtották­­ meg magok az istállójokat. Ketteje már, vis­sza szopta a mit val­lott, azzal álván elő, hogy­­ csak a’ 100 aranyért, vallotta azt. De a’ egyik még: той is rattya ; de az, a’ kire akarja kenni, tagadja. Egy Asziszonyt nevezett, a’ ki nékiek egy egy ujj mentét ígért, csak gyújtsanak. De alig ha ki nem mosdanak ezek be­­lőlle. — —* Az Isten az il­yen nagy gonoszsá­got másképpen szokta ki nyilatkoztatni. A’ vigyá­zat igen nagy, kivált éjjel; mert ekkor még ma­ga is.

Next