Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-10-14 / 31. szám
Austriában, még mán, u. m. Oktober 14-dikén tűr is, vagy két hétig tartó szép meleg napokra volna szükségünk, hogy tsak mi tűrhető sziretünk legyen. Magyar Ország, Székes,Fehérvár, Octob. dikén. E’ folyó hónapnak 1 só napján hóhémi kötél által végezték szerencsétlen életeiét Molnár Gergely Sümegi születés, ’s Molnár Jósef Apátiról való, pásztorságot viselő ember, kiket a’ Tek. Vármegyénk álló Törvényszéke (Standrecht) halálra ítélt azoknak rettentő példájokra, kik több ízben is nem csak a’ mi, hanem a’ szomszéd Vármegyékben is az útazókat jószágaiktól, de életektől is meg fosztani nem félnek. Bár ne kellene ilyen példát tenni, mert az emlékezete is borzasztja az emberi elmét. — Nem sok ideje, hogy Sismándi pusztán az arendásnét több ily gonosztévök kirablották. — Tavalyi esztendöbeti két Pázmándi lakóit meg ölvén azoknak lovas kocsijokat elvették , de legfrissebb emlékezetben vagyon, midőn egy Sovskiui parasztnak budárol haza jött fiát agyon vervén tehét egy árokban elásták. Az említett Gonosztévök kéttársaikkal egy gyütmölt Sepl. hónapnak 21 ik napján Paksi vásárból vissza utazó , és summásabban pénzel meg rakott Sáfrános Tótnak Valyó Lukácsnak útját elállván,azonnal Molnár Josef földhez vervén őtét bundájával letakarta, ’s száját homokkal betömte, ne hogy a’ boldogtalan vagy őket maga szemre vehesse , vagy ügye fogyot voltában emberi segitséget hívjon, és igy el vévén tőle *465 -.ban álló summa pénzét más javaival egygyütt kínos fájdalmi, és ütései között, mellyeket a’ nyomorultnak egész