Magyar Kurir, 1806. január-június (20. évfolyam, 2-46. szám)
1806-01-14 / 4. szám
itten tsak nem egész két hólnapig fekütt Fr. Császári hadi seregeknek utolsó tsapatjai a’ múlt vasárnap és hétfőn reggel mind el maríiroztak, és tsak azok a’ beteg és sebbe esett Franczia katonák maradtak az ide való ispotályokban, a’ kiket életek vesztdelme nélkül magokkal szekereken se vihettek el. Ezeknek az itt maradt betegeknek, Franczia Seborvosoknak, és azokra vigyázó hivatalosoknak bátorságok végett, mintegy 500 Franczia katona maradt még hátra, de a’mint reményijük ezek sem fognak sok heteket köztünk tölteni. Az Eö Csász. Kir. Felségeknek el hagyott kedves rezidentiájok majdan leendő vissza térésekről, a’ következendő tegnapi napon költ, és Bécs városának közönséges helyeire ki ragasztatott hirdetmény tsalhatatlan tanúbizonysága lehet: ,,A’ háborúnak éppen nem vart szerentsétlen történetei E. Csász. Kir. Felséget, a’ mi leg kegyelmesebb Urunkat maga igen jó és hiv városát ugyan el hagyni képszeritették, mindazáltal még is meg nem szünt Eö Felsége az Austriai lakosoknak ellenkező sorsokból részt venni, és minden hatalmában volt eszközöket az ellenség fegyverét követett viszontagságoknak meg könnyebitésére fordítani. Azon sok szerentsétlenségeknek álhatatos eltűrésen azon tsenderségen és jó rendtartáson, mellyeket minden Rendek mutattak, azon tántoríthatatlan hivségen és nagy hajlandóságon, mellyek Eö Csász. Felsége, maga személye és egész Háza iránt kedves alattavalói viseltettek belső megindulással értette Eö Felsége. — Arra való nézve az Eö Felsége igen háladatos szive soha sem fog . 3