Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-09-16 / 23. szám
szatért. Ekkor még könnyű lett volna, ezen Írónak ítélete szerént, hathatós intézetek által az engedelmességet, és tsendességet helyre állítani. Ezen bevezetés után így folytatják a’ Londoni levelek a’ Spanyol Amerikai fő Tartományéiban 1810-diktől fogva egész, a’ leg újabb időkig történt nevezetesebb dolgoknak öszve summázott előadását a’ fenntart könyv szerént. Veneczuelai Prevolutziónal: summa s. Históriája. Veneczuela, mellynek fő városa Caracca éi all Margarita, Varinas, Guyna, Maracagbo, Cumana , és Caracas Tartományainál„ Ez a’ utolsó Orinoco, és Cap de la Vela között fekszik. Margarita jókora sziget, Varinas pedig egy Kis Kerület Uj Granada szélia. Veneczulának népessége 1811-dik esztendőben 800 ezer lélekből állott. Caraccast ugyan akkor 46,évp-en lakták. Ez a’ város emelte fel 1810-ben Aprilisnek 19-dikén legelsőben a’ függetlenség’ zászlóját. A több Tartományok követték példáját az egy Maracaybon kívül. — Kevés napok múlva Guyana ismét elállóit a’ Szövetségtől és a’ Cadixi Regensségnek fő tcdm-?t megesmerte. Mi lett ebből. Az, hogy Maracaybot az Egyesült Tartományok Marquis del Toro vezérlése alatt megtámadtak. Marquis del Toronak hátrálni kellett. Ennek Miranda kicsavarja kezéből a’ pálczát, és Venezuelát az Északi Amerikai Szövetséges Státusok formájára organizálja. 1812-ik esztendőben Mártziusnak 26-dikán éppen Áldozócsötörtökön nagy fölindulás történik. A’ Tartománynak nagyobb részében a’ Templomok, és más közönséges épületek öszve©mlanak, és sok ezer emberek a’ düledékek alá temettetnek. A köz nép úgy nézte ezt mint valami ostoroztatást. A’ Király részén lévők kaptak rajta, és Monteverde Generalis kevés idő múlva majd minden fellázzadt vidékeket meghódoltat. Miranda seregestül megadta magát.. Több társaival együtt tömlöttre viseltetik, és itt végezi életét is. Az ezen időbeli Partosok fejei közül most már csak kettő van még ollyan , kik azokta szembe tűntek.. Az egyik Bolivar Simon , ki a’ fogságból kiszökött, és most a’ Veneczuelar Lnsurgensek’ seregét vezérli. A’ másik Don Jose Cortes de Madariaga , ki Angliának közbenjárására Ceutas fogságából szabadon botsáttatott , és tsak near végiben Margarita szigete’ fő vezérévé lett, a’ honnan egy tüzes proklamátziót intéz it a’ Veneczuelaiakhoz. • Nem sokáig birt Monteverde az Insurgensekkel, Marinonak vezérlése alatt ismét egy uj zendülés ütötte ki magát Cumanában 1813-ban Aprilisben. Bolivar Karthagenából és Uj Granadából lelkesen segítette azt. Uj Granadát akkor egy független Congressus kormányozta.. A’ had vérengető módon folytatódott. Egyik fel sem kedvezett a’ másiknak; hideg vérrel ezereket lemészár-lottak az szerént , a’ mint ez vagy amaz fél győzött. Bolivár mindenütt szerentsés volt. 1815-ban Augustus’ 4-dik napján Caracába benyomult. A’ Venezuelai köztársaság Dietatori hatalommal ruházta fel ötét. Monteverde, bár nagyon szorittatott is, de mégsem akart az Insurgesekkel alkudozni, és Puerto Cabellót rendkívül való vitézséggel oltalmazta. Több meghatalmazott követeket mint p. o. Bovezt, Vannest, Pioseliet , Puyt, és Palomot széllyel küldözött, hogy a’ rabszolgákról szednék le a’ békákat, és fegyvert adnának kezekbe,, 70,000 rabok állottak ki igy egyszerre a’ Had piatzára, melly rettenetes lépés egyszerre más formát adott a’ hadakozásnak. 1814-dikben ismét viszszatért a’szerentse a’ Királyi zászlókhoz. Bover Balvárt Puertánál és Aragóniánál megverte, ée Veneezuelábol kikergette. Boli