Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-07-01 / 1. szám
látott. Annak illyen forma menetele vagyon. Legelsőben is felvessi a’ vád’ pontjait : — felhord minden törvényeket, valamellyek tsak a’ felsegbantásrol szóljanak, minéműek a’ IVI. Eduard 20. és III. György’ 35-dik uralkodási esztendejéről valók. — Azután azt mutogatja meg, hogy Watsonnak tzimborásaival együtt elkövetett tselekedetei együtt véve, nem tsak az hogy elegendők, de még sokak is arra, hogy ő Felségbántónak ítéltessen. Erősen állítja, hogy az öszszeesküdteknek egyenesen a’, volt a’ czéljok , hogy a’ kaszárnyákat felgyújtsák, a’ katonaságot elámítsák, Towert, a’ pénzváltóhelyet, a’ Királyi palotát elfoglalják, és hogy az ország szerkeztetését fenekestül felfordíttsák. Ezután Watsont magát érdeklő környülállásokba ereszkedik. Nevezetesen a’ nála találtatott papirosokat, 19g pikákat (dárdákat) úgy veszi, mint ollyan tanúbizonyságokat, mellyek az ő bűnös czélját prédikálják; úgy hogy semmi kétség sem lehet a’ felől , hogy ő egy titkos Szövetségnek a’ tagja, melly ismét egy más ollyan társaságra támaszkodik, a’ melly magát Jóltévő Biztosságnak nevezi. Junius’ 12-dikén , midőn már Watsonnak a’ pere folyamatban volt, illyen foglalatú írott czédulákat osztottak el a’ szájában : „Anglusok, legyetek szabadok! tsak kevés számú Bellinghamokra van nékünk szükségünk (Bellingham ölte meg Perceval, keljetek fel Anglusok ! A’ mi gazdag országunkban ne uralkodjon a’szegénység!^ A General procurátornak egynéhány illyen tzédulákat oda nyújtottak, a ki azokat egyszeriben a’ Törvényszékkel, és a’ Sheri fék közzül is egyel közlötte. Még nem tudni, ha ki tudódott e kinek a’munkája a’ Seirt dolog. Mintegy két hónappal ez előtt Bristolhoz közel egy paraszt kalyibának az ajtajánál egy asszony jelent meg. Az ágyra mutatott, hogy szeretné magát kipihenni rajta. Sem beszédjén , sem jelein akkor hamarjában eligezedni nem tud-, tak. Élete módjából , és cselekedeteiből Indiai születésűnek vélték, mert tsupa tövekkel élt, mellyeket a maga módja szerént készített meg. A’ kardot, és tört mind két kezében igen jól tudta forgatni. Szeretett úszni. Jobbról balfelé irt mint a’ Napkeleteik. Színe Czirkassziait ábrázolt. Irt egy levelet egy orvoshoz, mellynek párját vették, és nagy üggyel bajjad annyit tudtak ki venni belőle, hogy abban azt köszöni meg a’mondott orvosnakhogy hidegleléséből kigyógyította. Mivel pedig a’ tengeri tolvajok ellen, kiket Alak rattusoknak nevezett, haragját jelentette ki, tehát úgy vélekedtek, hogy talán azoknak hajójokról szaladt el, rosszul bánván azok vére. Már most azonban kisült, hogy ez az idegen asszony nem egyéb ámitónál. Valóságos Angius születésű Vitheragéból való Devonsirében , és Baker Máriának hívják. Napkeleti Indiában szolgálóskodott valaha, és teljes életében kóborló volt. Későbben a’ Czigányokhoz adta magát, kiknek nyelveket is megtanulta, és természeteket beszívta. A’ Britanniai ármádiának jelenlévő állapotja ez , áll az az Artilleriát is oda számlálván 166,865 főből. A’ fekete Regimentek, a’ Ceyloni, és Jóreménség fokai seregek, mellyek 201 Tisztből, és 3854 közemberekből állanak, nintsenek a’ kitett summában. Wellesley Pole úr meg tette a’rendeléseket, (eddig ugyan már meg is esett), hogy a’szép Waterloonak neveztetett hid amaz esmeretes hírű Watterlooi ütközetnek napján r. i. Jun. 18-dikán nyitódjék meg. Úgy volt a’ feltétel , hogy a’ Régens Printz , ti Yorki és Wellington Hertzegek lovagolnának azon legelőször keresztül. A’ nemes Lóra azon a’ lovon fog által menni rajta, mellyen az ütközetben ült. Minthogy pedig most 4 5 ezer ember vagyon Londonban, a’ kik az ütközeten jelen voltak, hihető hogy ezek