Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-01-26 / 7. szám

VII. MAGYAR KU Bétsből, Kedden, Januarius’ 25-dikán 1819. Olasz Ország. Mihály Orosz Nagy Hertzeg, uto­­­zását Német Országról Hehétzián által Olaszországba vévén, Majlandból, hol öt napokig tartózkodott, Januárius’ 5-di­­kén P­árma felé tovább indult. Pármából már Modenába is meg­érkezett volt ő Cs. Nagy Hertzegsége Jan. 7 - dikén. A’ Spanyol (idősb) Királynénak ha­lála, így szólt az egygyik Bavarus újság, Romában nem Jan. 5-dikén, hanem a­­dikán történt. A’ két leányai, kik halá­lán jelen voltak, mind ketten Albánéba vették útjokat Romából. Nagy méltóságú Ester­h­á­zy M­i­k­­lós ő Hertzegségéről néhány heteknek előtte olvastak vala, hogy abba a’ tár­saságba , melly oly czélzással állott ösz­­sze, hogy a’ Tiberis vizében találtató régiségeket kikerestesse, ő Hertzegsége is beállott volna. Mostan Magyarország’ Palatínusáról Jó­sef ő Cs. K. Fő Her­­tzegségéről olvassuk, hogy Romában jár­ván ő Cs. K. Fő Hertzegsége is részesé­­­vé lett ezen intézetnek. Sok fő és nagy emberek egygyesi­­tették vagy öszszezsatolták már magokat ezen czélzásra, melly azt bizonyítja, hogy nagy következéseit lehet ezen iparkodás­nak egyéb tekintetben is, de kivált a’ mesterségekre nézve várni, a’ melly re­ménység,­k vált a’régiségeknek kedveltő­­­it ’s esmerőit táplálja nagyon. Esmere­­tes dolog a’ történetek’ írásából, hogy Piomának sok nagy és gazdag emberei, kik a’ Respublikának felfordulása után, az azt követett kegyetlen Fejedelmeknek üldöztetéseik, ’s a’ Gothusok, Vandalu­­sok ’s egyéb durva népek pusztításaik alatt, rész szerént számkivettetés, részsze­­rént egyéb üldöztetések miatt a’ várost oda hagyni kéntelenittetvén, sok drága vagyonaikat, mellyeket el nem vihettek, inkább, hogy se’üldözőiknek kezekre jut­ni engedtek volna, a’ Tiberis vizébe hánytak. Ide járul, hogy a’ Tiberis egész hidakat minden rajtok találtatott álló ké­pekkel ’s egyéb czifraságokkal, egész tem­plomokat, nagy palotákat ’s épületeket, Oltárokat, képeket, ’s egyéb afféléket, a’ mik az ó partjait ékesítettek, gyakran elrontván, elragadozván, a’mélységbe te­metett. Az Aeskulápiusnak szenteltetve volt, tsupa márvány állóképekkel ’s tem­plomokkal czifrálkodó szigetet is így nyel­­te ’s temette­ el ezen víz. Hogy egyebe­ket elhalgassunk, melly sok pogány is­tenképek belé hányattattak ’s te tettei­tek a’ kereszténységnek elhatalmazásakor, beszéltek a’ történetírások. Melly sok ef­féle drága régiségekre találtak már ed­dig tsak történetből is a’ hajósok? ’s mit nem lehet a’ mostani, ily sok hon­­nyi és idegen Nagyoknak ’s Gazdagok­nak egygyesületje’ iparkodásától, ’s min­den féle ahozkivántató masinák által va­ll keresgéléstől, áskálásától, reménle­­m­, ha már tsak történetből is ily sokat megtaláltak ? F­r­a­n­t­z­i­a Ország. Megszűnvén , mint említettük, » X + * *

Next