Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-09-17 / 23. szám
árulónak lenni h állottak; most már ősz* szóesküvessel vádolnak ; pedig azon személteket, kik mint bűnös társaim vél* mert ide ízembe állittattak, nagyobbadon AtÉ# láttam legelébb, ’s azt különösen tvjfísififhetem magam felől, hogy én az ^í$%|pgy ütéseknek, mint a’ milyen a’ fraön?rí|;ha mi volt, ahol tudniillik a’ Választási jussal nem bíró nép magának Parlamentumi képviselőt akart választani, magamat sokszor ellenek szegeztem, tudván , hogy a’ Régens Princznek ezeránt minap kiadatott Nyilatkoztatásában, ezen választásnak módja a’ törvényekkel ellenkezőnek lenni 1 kihirdettetett. Ellenben az oly népgyüléseket, mellyekben a’ Ministerek , azért, hogy a* nép* kériorásait el, nem fogadják, gyaláztatnak ’s a’ melyekben olykérelmek készületnek a* Prinezhez, hogy a’ nép és thronus között való nagy távolságnak kissebb itletését eszközölje, nem tartom a’ törvényekkel ellenkezőknek lenni, ’s ezekből még eddig bűnt soha se i tsináltak. Azon szomorú resultatumokról való gondolataimat, mellyek a’ mi utóbbi gyűlésünknek elszerlesztetéséből következtek, itt most ki nem nyilatkoztatom, de Jtpaiplen vagyok meghívni Uraságtokat, hogy gondolják meg, hogy az Ország pezsgés’ (felzendülés) állapotjában van. ’S Uraságtok még a’meghasonlás’ almáját is a’ nép közzé akarjátok - é vetni ?“ — Ezen szavak után az egygyik Senátor felszóllalván megdorgálta Hunstot, ,azt mondván néki , hogy, illetlenséget tselekszik, a’ midőn a’ maga Ítélő Kirájit fenyegeti vagy meg akarja ijeszteni; holott lúilemben se’ éri el czélját, mert ezek esmerik kötelességeiket ’s teljesítik azokat, ha mindjárt az Országban tiz annyi zendülés volna is mint most van. A Pearson nevű Prokurátoris jelen volt mint a’ Hunt’ mentője, a’ kit ő néhány ízben figyelmetessé tett, hogy némelly dolgokat, mellyek a’ kikérdeztetés közben befordultak , jegyezzen fel. A’ Ministeri Kurírnak, kik ezen Reformáló gyűlések ellen nagyon hevesedni szokott, néhány levelet, Manchesterben a’ nagy piatzon mindeneknek szemeláttára megégettetvén, azoknak hamva, mint a' gonosztévék és önny gyilkosok holt testeikkel történni szokott, az Országút mellé ásatott be. — Ezen jeles Újságot a’ Kurír maga hirdette ki magáról. * * * A’ Manchesterből érkezett újabb tudósítások szerent Huntért letettek az Ipoo lont Sterlingekből álló zallogpénzt, melly utána a’ iugsagból ,labossá Itatván, diadalmaskodva viszsza tert Manchesterbe, ’s oda való ketvenesesei Aug. 36-dikán nagy pompával írvta valna , ha az első éppen debattul ar őte,s a’ sokaság várta , meg nt s a sokaságot széllyel nem iltgette volna. A’ szekere elöl lovai kifogatlalván , legalább 2 vagy 3 száz izmos emberek vonták, a’ melyben Huntan egygyütt Knight nevű barátja ült. Elötte Chapman lovaglott. A’második szekérben IVolseleyés Johnson ültek. A’ harmadikban Huntnak egy inasa ült egyedül. Manchesterben nem állapodtak meg a’ Preformáló Urak, hanem tsak pompásan által hajtatván rajta, Johnsonnall. Smedley nevű árendajószágán szállottak meg, a’ hova 2 vagy 6 ezer emberek kísértek el őket. Hunt egy írást tétetett az újságokban közönségessé, melyben keservesen panaszolkodik a’ Manchesteri Magistrátusnak keménysége ellen, azt mondván, hogy az ítéletnek kimondódása után az ő Lancasterbe tett vitettetése előtt még tsak egy fertály órányi várakozásra való időt sem engedett sneki, hogy azállogpénzt akkor mindjárt megszerezhette volna. Ezt pedig csak azért cselekedte ezen