Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)

1819-09-17 / 23. szám

árulónak lenni h állottak; most már ősz* szóeskü­vessel vádolnak ; pedig azon sze­mélteket, kik mint bűnös társaim vél* mert ide ízembe állittattak, nagyobbadon AtÉ# láttam legelébb, ’s azt különösen tvjfísififhetem magam felől, hogy én az ^í$%|pgy ütéseknek, mint a’ milyen a’ fraön?rí|;ha mi volt, a­­hol tudniillik a’ Választási jussal nem bíró nép magának Parlamentumi képviselőt akart választani, magamat sokszor ellenek szegeztem, tud­ván , hogy a’ Régens Princznek ezeránt minap kiadatott Nyilatkoztatásában, ezen választásnak módja a’ törvényekkel el­lenkezőnek lenni 1 kihirdettetett. Ellenben az oly népgyüléseket, mellyekben a’ Minis­terek , azért, hogy a* nép* kériorásait el, nem fogadják, gyaláztatnak ’s a’ melyek­ben oly­­kérelmek készületnek a* Prinez­­hez, hogy a’ nép és thronus között való nagy távolságnak kissebb itletését eszkö­zölje, nem tartom a’ törvényekkel ellen­kezőknek lenni, ’s ezekből még eddig bű­nt soha se i­ tsináltak. Azon szomorú resultatumokról való gondolataimat, mel­­lyek a’ mi utóbbi gyűlésünknek elszer­­lesztetésé­ből következtek, itt most ki nem nyilatkoztatom, de Jtpaiplen vagyok meg­hívni Uraságtokat, hogy gondolják­ meg, hogy az Ország pezsgés’ (felzendülés) ál­­lapotjában van. ’S Uraságtok még a’megha­­sonlás’ almáját is a’ nép közzé akarjátok - é vetni ?“ — Ezen szavak után az egygyik Senátor felszóllalván megdorgálta Huns­tot, ,azt mondván néki , hogy, illetlen­séget tselekszik, a’ midőn a’ maga Ítélő Kirájit fenyegeti vagy meg akarja ijesz­teni; holott lúilemben se’ éri­­ el czélját, mert ezek esmerik kötelességeiket ’s te­ljesítik azokat, ha mindjárt az Ország­ban tiz annyi zendülés volna is mint most van. A Pearson nevű Prokurátor­­is jelen volt mint a’ Hunt’ mentője, a’ kit ő néhány ízben figyelmetessé tett, hogy némelly dolgokat, mellyek a’ ki­kérdeztetés közben befordultak , jegyez­zen­­ fel. A’ Ministeri Kurírnak, kik ezen Reformáló gyűlések ellen nagyon heve­­sedni szokott, néhány levelet, Man­chesterben a’ nagy piatzon mindenek­nek szemeláttára megégettetvén, azok­nak hamva, mint a' gonosztévék és önny gyilkosok holt testeikkel történni szokott, az Országút mellé ásatott­ be. — Ezen jeles Újságot a’ Kurír maga hirdette­­ ki magáról. * * * A’ Manchesterből érkezett újabb tu­dósítások szerent Huntért letettek az Ipoo lont Sterlingekből álló zallogpénzt, melly után­a a’ iugsagból ,labossá Itatván, diadalmaskodva viszsza tert Manch­ester­be, ’s oda való ketvenesesei Aug. 36-di­­kán nagy pompával írvta valna , ha az első éppen debattul a­r őte,s a’ sokaság várta , meg nt­ s a sokaságot széllyel nem il­tgette volna. A’ szekere elöl lovai kifogatlalván , legalább 2 vagy 3 száz izmos emberek vonták, a’ mely­ben Huntan egygyütt Knight nevű ba­rátja ült. Elötte Chapman lovaglott. A’második szekérben IVolseley­­és John­­son ültek. A’ harmadikban H­untnak egy inasa ült egyedül. M­anchesterben nem állapodtak meg a’ Preformáló Urak, hanem tsak pompásan által hajtatván raj­ta, Joh­nsonnall. Smedley nevű árenda­­jószágán szállottak meg, a’ hova 2 vagy 6 ezer emberek kísértek­ el őket. Hunt egy írást tétetett az újságok­ban közönségessé, melyben keservesen panaszolkodik a’ Manchesteri Magistrá­­tusnak keménysége ellen, azt mondván, hogy az ítéletnek kim­ondódása után az ő Lancasterbe tett vitettetése előtt még tsak egy fertály órányi várakozásra való időt sem engedett sneki, hogy a­­zállog­­pénzt akkor mindjárt megszerezhette vol­na. Ezt pedig csak azért cselekedte ezen

Next