Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-12-07 / 46. szám
w\wvw%%w hoSzS3asabban leírja azt is, hogy a’ Minister! írók miképpen közlik a’ vágást a’ két extremiirr ok között: — “ „Ezen Ministeri változások által, így szollá’ Monitor, minden bizontalankodás elbárittódék. A’ közönség’ ítélete feljebb emelkedik mind azoknak a’ részrehajlásoknak ítéleténél, mellyek magokat annak orgánumának véül: lenni. A’rend’ barátjai, a’ kik néhány hónapoktól fogva az elméknek egymással ellenkező hánykódásaikat, a’ legnyakaskodóbb remépségeknek magasan való repülését, ’s a’ Státus’ hajójának a’ körülette feltornyozódó szíriek között való evezését figyelmetesen szemlélték, képtelenek megvallani, hogy Frntzia Ország valaha vanme Ily jóltevőbb Országló pártza alatt nagyobb szabadságban soha se’ élt, mint most, hanem részéről a’ Királyi thrónus is azállal,a hogy a’ Monarkhia fenn áll, soha nagyobb maga’elfelejtésével mind azoknak a’ sebeknek meggyogyitására, mellyek a’ Frantzia nemzeten kívül minden másoknál begyogyittódhatatlanok lettek volna, magát el nem szánta.A’közönség* ítélete, melly egyedül az, a’ mire az Orszzáglószéknek figyelmezni kell , ’s egyedül az, a’ mihez néki folyamodni kell, ezen tekintetben se’ tsalá meg magát ; nem lehet néki elfelejtkezni emez emlékezetreméltó maximáról, mellyet a’ mi mi Constitution!’ előszavai igy fejeznekki: — « tapasztalás által megtanittatván meggyőzőitek a’ Frantziák affelől, hogy a’ Státus’ intézeteinek tsak a’ Fő Országló Hatalom költsönözheti oda (vagy adhatja meg néki) azt az erőt, állandóságot, és felséges méltóságot , a’ mellyel maga felruháztatva van. A’ Constitútziók tehát mind addig állandósággal bírhatnak míg a’ bölts Királyok magokat népeik' kívánságaikhoz tsatolják, ellenben, ha a’ hatalmaskodás az Országlószéknek gyengeségétől áldozatokat '»kozki, így a’,.közönséges szabadság nem kevesebbé veszedelmeztetik , mint maga a’ thrónus.“ ,,Ha a’ határok közzé nam Szorittatott Uralkodásról egy atyai kegyes országlásra való áltat-lépéskor, ’s a’ mi országunkon feküdtt sok szerentsétlenségeknek öszszecsapkodása között, a’ mi Státusunk’ tsak most tsirázó intézeteinek kifejlődése, itt amott rendetlen papokat termett is, azonban mind ezek mellett is’, azok, kiket külömben ezen rendetlenségek megijeszthetnének , bizodalmat találhatnak az Országlószéknek bátorságos utakon való járásában, a’ melly ezeket a’ tévelygéseket tsendes indulattal ’s oly érzékenységgel szemlélte, a’ milyent tolle az ő kötelességei kívántak. Azoa eddig volt bizontalankodásnak, hogy mitsoda eszközök által lehessen a’ mi legbetsesebb jusainkat bátorságossá tenni, már valahára meg kelle szűnni. Király ő Felsége a’ maga Ministeriumának új öszszeszerkesztetése által kijelenté, hogy változhatatlan akaratja a’ légyen, hogy a’ thronus és a’ szabadság között elmúlhatatlanúl szükséges Szövetségnek fenn kellessék tartatni. A’Státusnak azon tiszteletre méltó és hűséges emberei hellyébe, a’ kik czélzássaikra nézve egygyesek, hanem némelly politikai lenézésekre nézve a’ Ministeri Tanátsban talám nem meg egygyőző gondolkodásúak valának, oly emberek léptek, a’ kik egészszen egyforma hűséggel és hajlandósággal bírván, a’ thronus mellett éppen úgy, mint a’ szabadság mellett, mindenkor tsak a’ meggyőződés szavait fogják hallattatni. Akár kik legyenek tehát azon Ministerek, kiket ő Felsége arra a’ tiszteletre hivott, vagy abban megtartott, hogy Tanátsában üljenek, meg fógják ezen bizodalmát ez után is az által érdemleni, hogy