Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)

1819-12-07 / 46. szám

w\wvw%%w hoSzS3asabban leírja azt is, hogy a’ Mi­nister! írók miképpen közlik a’ vágást a’ két extremiirr­ ok között: — “ „Ezen Ministeri változások által, így szollá’ Monitor, minden bizontalan­­kodás elbárittódék. A’ közönség’ ítélete feljebb emelkedik mind azoknak a’ rész­rehajlásoknak ítéleténél, mellyek mago­kat annak orgánumának véül: lenni. A’­­rend’ barátjai, a’ kik néhány hónapoktól fogva az elméknek egymással ellenkező hánykódásaikat, a’ legnyakaskodóbb re­­mépségeknek magasan való repülését, ’s a’ Státus’ hajójának a’ körülette feltor­nyozódó szíriek között való evezését fi­­gyelmetesen szemlélték, képtelenek meg­­vallani, hogy Frntzia Ország valaha va­nm­­e Ily jóltevőbb Országló pártza alatt nagyobb szabadságban soha se’ élt, mint most, hanem részéről a’ Királyi thrónus is azálla­l,a hogy a’ Monarkhia fenn áll, soha nagyobb maga’elfelejtésével mind azoknak a’ sebeknek meggyogyitására, mellyek a’ Frantzia nemzeten kívül min­den másoknál begyogyittódhatatlanok let­tek volna, magát el nem szánta.A’közönség* ítélete, m­elly egyedül az, a’ mire az Ors­zzáglószéknek figyelmezni kell , ’s egyedül az, a’ mihez néki folyamodni kell, ezen tekintetben se’ tsalá­­ meg magát ; nem lehet néki elfelejtkezni emez emlé­­kezetreméltó maximáról, mellyet a’ mi mi Constitution!­’ előszavai igy fejeznek­ki: — « tapasztalás által megtanittatván meggyőzőitek a’ Frantziák affelől, hogy a’ Státus’ intézeteinek tsak a’ Fő Országló Hatalom költsönözheti oda (vagy adhatja­ meg néki) azt az erőt, álla­ndóságot, és felséges mél­tóságot , a’ mellyel maga felruház­­tatva van. A’ Constitútziók tehát mind addig állandósággal bírhatnak míg a’ bölts Királyok magokat népe­ik' kívánságaikhoz tsatolják, ellenben, ha a’ hatalmaskodás az Országlószék­­nek gyengeségétől áldozatokat '»koz­ki, így a’,.közönséges szabadság nem kevesebbé veszedelmeztetik , mint maga a’ thrónus.“ ,,Ha a’ határok kö­zzé nam Szoritta­­tott Uralkodásról egy atyai kegyes or­­száglásra való áltat-lépéskor, ’s a’ mi or­szágunkon feküdtt sok szerentsétlensé­­geknek öszszecsapkodása között, a’ mi Státusunk’ tsak most tsirázó intézeteinek kifejlődése, itt amott rendetlen papokat termett is, azonban mind ezek mellett is’, azok, kiket külömben ezen rendet­lenségek megijeszthetnének , bizodalmat találhatnak az Országlószéknek bátorsá­­gos utakon való járásában, a’ melly eze­ket a’ tévelygéseket tsendes indulattal ’s oly érzékenységgel szemlélte, a’ milyent tolle az ő kötelességei kívántak. Azoa eddig volt bizontalankodásnak, hogy mi­­tsoda eszközök által lehessen a’ mi leg­­betsesebb jusainkat bátorságossá tenni, már valahára meg kelle szűnni. Király ő Felsége a’ maga Ministeriumának új öszszeszerkesztetése által kijelenté, hogy változhatatlan akaratja a’ légyen, hogy a’ thronus és a’ szabadság között elmúl­­hatatlanúl szükséges Szövetségnek fenn kellessék tartatni. A’Státusnak azon tisz­teletre méltó és hűséges emberei hellyé­­be, a’ kik czélzássaikra nézve egygyesek, hanem némelly politikai lenézésekre néz­ve a’ Ministeri Tanátsban talám nem meg egygyőző gondolkodásúak valának, oly emberek léptek, a’ kik egészszen egyfor­ma hűséggel és hajlandósággal bírván, a’ thronus mellett éppen úgy, mint a’ szabadság mellett, mindenkor tsak a’ meggyőződés szavait fogják hallattatni. Akár kik legyenek tehát azon Ministerek, kiket ő Felsége arra a’ tiszteletre hivott, vagy abban megtartott, hogy Tanátsá­­ban üljenek, meg fógják ezen bizodal­mát ez után is az által érdemleni, hogy

Next