Magyar Kurir, 1820. július-december (34. évfolyam, 1-52. szám)

1820-11-21 / 41. szám

t­r* l/V%rVW 322 mm "’’fának ? még is elmellöztetik ’s munkát­­/lans­ágban élni hagyatik ezen ember! Jd* ‘vannak is köztünk olly emberek, kik ötét katonai tálentumaikra nézve feljül múl­ják*­ de egy~sincs áénollyan , * a ki buz­gó­s­á­g­a/r­rz-fmzajar_s­z e­r e crTthasiasm­usára nézve"feljüFTT aladná. A* A’ Montefortei hegyek látták,* hogy mi­ként sietett Pepe a’ nemzeti sergek köz­zé, hogy a’ három színű zászlót felállit­­tsa / a* Constitútziót proklamálja , s ben­nünket a szabadsággal megajándékozzon. Tá­v­o­z­t­a­s­s­á­t­ok-e t­á­rm­á­dá­nyb­ó­l minden­e­k felett azokat, a’ kik semmiknek születtet­­vén­, egy szerencsétlen, nagy lelkű idegen által felemeltettek ; ’s azután az ő zászló­ját hűségtelenű­l elhagyták. — „Az 5-dik Czikkelyben a’ kívántatik, hogy a’ vámo­sokból, kiktől az egész Ország el van bo­­rittatva, formáltassanak hazaoltalmazó csa­patok. — „A’ 6-dik Czikkelyben ezek mondatnak : Minden fogházaink tele vagy­nak megitéktetett emberekkel; ezek köztt ollyanok is sokak találtatnak, kiket csak •a szerencsétlenség vett büntetelre/ Roma' a’ Rabszolgákat, a Spárta’az Hótokat (az ilette szigetbélieket), azoknak szabadsá­gaikat viszsza adván, hazájoknak védel­­mezésére fordították! Vállogassátok­ ki te­­hát ti is,a’ megitéltettek közzül azokat, a’ kik semmi meggyalázó bűnt nem tettek; formáljatok egy szabad serget belőllök; így ezek új életre feltámadván ; ti akkor, midőn ekképpen a hazáiól egy terhet le­vesztek, ugyan akkor ezen embereket a’ hazának is / magoknak is /hasznosokká te­szitek. — A­ 7 - dik Czikkely a’ nemzeti őrző seb­eknek lassú és hibás organizálta­­tásáért panaszoskodik, a’ melly se­rgek­be minden kivétel nélkül minden polgárok­nak be kellene állani, ’s még is, kivált a’ tisztviselők, nem igen sietnek a’beleva­ló belépéssel, minthogy ezek, mint a’ Czikkelyben mondatik , mikor arról van szó, hogy fizetéseiket kivegyék, minden­kor az elsők , mikor pedig a’ hazának a’ maga szükségében való segittetése forog kérdésben, mindenkor az utolsók szoktak lenni.“ —­ Ugyan ezért azt kivánnyák e­­zen írásban a’ Carbonarik, hogy a’ tiszt­viselők különösen kénszerűttessenek a’zász­­lók alá hivattató ifjúságnak illendően le­­jendő megruházására. —­­.A’ 8-dik és utolsó Czikkely azt a’ fő panaszt foglalja magában, hogy a Carbonárik’ színe gya­lázatosan elmellőztetvén, még mind ez ide­ig nem tétetett Nemzeti Színné. — „Pol­gár Követek! (így beszédnek a’, panasz­­lók) szabadok vagyunk-é, vagy még Rab­szolgák . Ha szabadok vagyunk, hol vagy­nak szabadságunknak czimerei ? Talám a’ bástyákon lobognak zászlóink? Talám há­rom szinti zászlóik vagynak Ragementje­­inknek ? Illy módon a’ Julius’ 6-dikára va­ló viszszaemlékezés serumi, és mi most is a’ Despotismus alatt élünk. Kokárdáink­nak, zászlainknak a’nemzeti szabadság’ és nem a’ rabszolgaság* színeit kell hor­dozni. Ne* csaljuk­­ meg magunkat- mi ellenségeinknek ezen magokviseletjekben valamelly hazánk ellen czélzó álnok ra­vaszságot veszünk észre. Az alatt míg az idegenek a­ mi újászülettetésünket a mi Sectánisnak tulajdonítják, mi ellenkezőt cselekszünk. Ezen Sectának pán­tlikáji alig szenvedtetnek­ meg zászlónkon és katoná­ink’ meljén , midőn a’ Despotismus’ czi­merei mindenütt megszenvedtetnek. Te­hát plántáljuk­­ fel bástyáinkra a’ három szinti nemzeti zászlót, várfalainkra, se­regeink közzé a’ haza’ zászlójit; ellensé­­geink rettegni fognak ezeknek szemlélé- *' sére; megesmenk ezekben az öszszecsa­­tolódás’ jegyeit, *s az­on jeladást, melyre az egész haza öszsze fog szaladni­, v­­é­­zelik ezen jegyeket csak eletjekkel vagy

Next