Magyar Kurir, 1820. július-december (34. évfolyam, 1-52. szám)
1820-11-21 / 41. szám
tr* l/V%rVW 322 mm "’’fának ? még is elmellöztetik ’s munkát/lanságban élni hagyatik ezen ember! Jd* ‘vannak is köztünk olly emberek, kik ötét katonai tálentumaikra nézve feljül múlják* de egy~sincs áénollyan , * a ki buzgósága/rrz-fmzajar_sz er e crTthasiasmusára nézve"feljüFTT aladná. A* A’ Montefortei hegyek látták,* hogy miként sietett Pepe a’ nemzeti sergek közzé, hogy a’ három színű zászlót felállittsa / a* Constitútziót proklamálja , s bennünket a szabadsággal megajándékozzon. Távoztassátok-e tármádányból mindenek felett azokat, a’ kik semmiknek születtetvén, egy szerencsétlen, nagy lelkű idegen által felemeltettek ; ’s azután az ő zászlóját hűségtelenűl elhagyták. — „Az 5-dik Czikkelyben a’ kívántatik, hogy a’ vámosokból, kiktől az egész Ország el van borittatva, formáltassanak hazaoltalmazó csapatok. — „A’ 6-dik Czikkelyben ezek mondatnak : Minden fogházaink tele vagynak megitéktetett emberekkel; ezek köztt ollyanok is sokak találtatnak, kiket csak •a szerencsétlenség vett büntetelre/ Roma' a’ Rabszolgákat, a Spárta’az Hótokat (az ilette szigetbélieket), azoknak szabadságaikat viszsza adván, hazájoknak védelmezésére fordították! Vállogassátok ki tehát ti is,a’ megitéltettek közzül azokat, a’ kik semmi meggyalázó bűnt nem tettek; formáljatok egy szabad serget belőllök; így ezek új életre feltámadván ; ti akkor, midőn ekképpen a hazáiól egy terhet levesztek, ugyan akkor ezen embereket a’ hazának is / magoknak is /hasznosokká teszitek. — A 7 - dik Czikkely a’ nemzeti őrző sebeknek lassú és hibás organizáltatásáért panaszoskodik, a’ melly sergekbe minden kivétel nélkül minden polgároknak be kellene állani, ’s még is, kivált a’ tisztviselők, nem igen sietnek a’belevaló belépéssel, minthogy ezek, mint a’ Czikkelyben mondatik , mikor arról van szó, hogy fizetéseiket kivegyék, mindenkor az elsők , mikor pedig a’ hazának a’ maga szükségében való segittetése forog kérdésben, mindenkor az utolsók szoktak lenni.“ — Ugyan ezért azt kivánnyák ezen írásban a’ Carbonarik, hogy a’ tisztviselők különösen kénszerűttessenek a’zászlók alá hivattató ifjúságnak illendően lejendő megruházására. —.A’ 8-dik és utolsó Czikkely azt a’ fő panaszt foglalja magában, hogy a Carbonárik’ színe gyalázatosan elmellőztetvén, még mind ez ideig nem tétetett Nemzeti Színné. — „Polgár Követek! (így beszédnek a’, panaszlók) szabadok vagyunk-é, vagy még Rabszolgák . Ha szabadok vagyunk, hol vagynak szabadságunknak czimerei ? Talám a’ bástyákon lobognak zászlóink? Talám három szinti zászlóik vagynak Ragementjeinknek ? Illy módon a’ Julius’ 6-dikára való viszszaemlékezés serumi, és mi most is a’ Despotismus alatt élünk. Kokárdáinknak, zászlainknak a’nemzeti szabadság’ és nem a’ rabszolgaság* színeit kell hordozni. Ne* csaljuk meg magunkat- mi ellenségeinknek ezen magokviseletjekben valamelly hazánk ellen czélzó álnok ravaszságot veszünk észre. Az alatt míg az idegenek a mi újászülettetésünket a mi Sectánisnak tulajdonítják, mi ellenkezőt cselekszünk. Ezen Sectának pántlikáji alig szenvedtetnek meg zászlónkon és katonáink’ meljén , midőn a’ Despotismus’ czimerei mindenütt megszenvedtetnek. Tehát plántáljuk fel bástyáinkra a’ három szinti nemzeti zászlót, várfalainkra, seregeink közzé a’ haza’ zászlójit; ellenségeink rettegni fognak ezeknek szemlélé- *' sére; megesmenk ezekben az öszszecsatolódás’ jegyeit, *s azon jeladást, melyre az egész haza öszsze fog szaladni, vézelik ezen jegyeket csak eletjekkel vagy