Magyar Kurir, 1822. július-december (36. évfolyam, 1-53. szám)

1822-08-02 / 10. szám

jük, hogy egy oly verekedés után tökéle­tes csendesség uralkodott volna a’Fő­vá­rosban ? S ha csak ugyan csendesség ural­kodott, az nem egyéb volt a’ rettegés borzasztó csendességénél, melly néma két­ségbeeséssel várja a’ közellévő hazafi, há­ború’ kiütését. Az alatt a’ Cortesek’ állandó Deputa­­tiója’ előterjesztéseire azt felelte a’ Király, ,,hogy szívesen óhajtaná a’vérontást meg­­­szüntetni, de az óhajtáson kívül mást „nem tehet’s egyszersmind úgy nyilat­koztatta ki magát, „hogy Gárdáinak fegy­verből való kivetkeztetése, Királyi sze­­,,mélye’ méltóságával ellenkezik.­( Ezen felelet tüzes vitatásokra adott alkalmatos­­stlgot. Végre meghatározták, hogy a’Ki­rálynak kereken kimondják, „hogy lehető „egyezés végett s arm.K mejtbizonyitá­­­sára, hogy a’ Király tökéletes szabadság­­„ba­­ van (!) múlhatatlanul és szükséges­­„képen, áttett hitekhez hív alattvalókra „kell bízni Királyi személyes őrizését, ’s „éppen nem Gárdákra , kik­ hitelt fel­ül „múló árúlással, legfeketébb hitszegéssel „mocskolták­­ bé babérjaikat.A Kiki egyszerre által láthatja, hogy ezen tanácsadások által csak a’ Király’ szemé­lyét akarták a’ magok keze közzé keríteni, melly megtörténvén, a’Király’ követőinek minden mozszanásokat meggátolhatnák az­zal a’ fenyegetődzéssel, hogy egyetlen­egy lépésekkel annak életét veszedelmez­­tethetik. Szerencsétlenségből elfogadta a’ Király ezen hirtelen tanácsot, maga el nem határozásából e, vagy a’ választást nem engedő kéntelenségből, nem bizo­nyos. Tüstént parancsolatot vett a Vezér- Kapitány , hogy a’ boldogtalan egyezést venné munkába.­­• E’ szerint Ferdi­nand, a Riego és Descamisado­­s­o­k foglyává lett •, és az elsőt talán Spa­nyol Ország R­o­b­e­r s p­i­e­r­r­éjévé szán­ták a’fátumok, a’ mint hogy az utóbbiak már is valóságos Sansculettjei nékie. Mit tesznek majd a’fogollyal, könnyű elő­re ellátni. Valameddig azt látják, hogy nevének s tekintetének árnyékképe segíti őket czéljok fele, mind addig egy újjal sem illetik, sőt inkább Királyhoz illő tisz­teletet ’s hódolást mutatnak kü­lsőképen; szent szemébe iránt viseltető határtalan szereteteket, ’s Királyi méltóságához való buzgó ragaszkodásokat, csapodávúl hazu­­dozzák. Mindent a’ Király nevében ’s te­kintete által javallattak és hajtanak végre*, s mind addig űzik ezen szemfényvesztést, míg csak annak tovább űzése magokra nézve veszedelmesnek nem látszik. Ak­kor, —­ ne talán igen nagy lenne csala­­tásunk — akkor látjuk­ meg , mi a’Király egy pártos fél’ kezei között, — akkor lát­­j­uk­­meg, mit nyert vele, hogy a’ sp­el­lette' utolsó csepp véreket is kiontani kész Viteleit’ ol­ztott hitekhez hív alatt­valóknál keresett oltalmat. Hiszen az ö­le­tett hitek, nem egyéb hitetlen hamis es­­küvésnél, melly őket, ha valamire, bizo­nyosan a Monarchia’ lerontására kötelezi. Pilote nevű Párizsi Újság után mondva, legkevésbé sem takargatta a Cortesek’ ál­landó Deputatioja , hogy végső eszközök­höz is kész lett volna nyúlni , mert nyil­ván tudtára adta a Királynak, hogy ha tüstént ki nem szabadítja magát a’ fogság­­á­ból (így nevezték a körülte lévő hűséges barátokba vetett bizodalmát) , a’ Constitu­­tzió erejénél fogva Régenséget kentetlen kinevezni. • Ha már általjában ellenkezett volna Ferdinánd, ugyan kit tettek volna Régensé­g ! Talán Riegót? kit a’ párt­ján lévők ízetlenül Spanyol Ország W­ashingtonjának nevezgetnek ! Ezen történetek, mint előre el lehetett gondol­ni, nagyon rájok ijesztettek a’Citybeli pénz­­kupeczekre. A’ Spanyol kötelező levelek Wo­ium

Next