Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-04-29 / 34. szám
Déli Amerika, Peru. — Hogy Perut a’ múlt December 9-dikén történt , úgy nevezett Ayarfuchói csata, a’ Columbiai és Perui szövetséges armadáknak kezekbe adta, ezt már most kétségbe senki se’ hozza többé: úgy látszik azonközben az itt következő levélből, hogy csakugyan sokatskába került a’ Kolumbiai Independenseknek ezen győzedelem. A’ levelet a’ Londoni Kurír közli, írta pedig Kolumbiai Miller nevű Generális a’ csata’ mezejéről egy Limai barátjához Dec. 10-kén. A’ levél foglalatja ez: — ,, „Ouenoa, Guamangátol észak* felé 4 mértföldnyi távolságra, Dec. 12-kén 1824-ben: „Mi azon hibánkért, hogy a’ Junini csata után minden várakozás nélkül nem folytattuk az ellenségnek Pörgetését, és Kanterakot az ő Valdeczel való öszszecsatolódása előtt semmivé nem tettük, kéntelenek valánk drágán fizetni. A’ Royálisták az után ismét megtámadólag fogának a’ csata’folytatásához ’s legnagyobb zavarodást okoztak ármadánknak. La Serna, a’ ki minket űzőbe vett vala , nem fogadtael a’ csatát akkor, midőn mi őtet azzal megkínáltuk. Az után e’ h. 3-kán reánk nézve felettébb alkalmatlan hellyen Makrától két mértföldnyire támadott meg bennünket, ’s elfoglalta élésházunkat, csatárázó ágyúinkat, ’s csak nem minden bagázsiánkat. Elestekből és sebessekből álló vesztésünk 5oo emberekre telt; a’ Royálisták ellenben alig vesztettek 5o embert. „Ezen csapás miatt annyival jobban megfélemlettek sergeink, hogy ugyanakkor olly hírt vettünk, hogy a’ La Serna’ vezérlése alatt lévő sereg legalább is áll 10,000 emberekből. Mi ekkor az ellenségnek szüntetem most itt majd amott való kicsapkodásai között folytattuk hátrálásunkat, amelly minden napokon sok katonát és bagázsiát fogott el. A’ Perui katonák már szökni is elkezdettek vala, a’ Kolumbiai lovasok pedig, a’kik lovaikat elvesztették, nagyon kedvetlenkedtek, hogy gyalog kell útazniok. Még hat napokat így töltvén,az után kenyerünk se’ lett volna.Olly állapotban valánk, hogy akár az ellenséggel szembe szóljunk, akár Guamangának vegyük utunkat,minden felől veszedelem látszana előttünk óljaid, mellyel az ellenség jól általlátván minden felé fegyveres csapatokat küldözött ki a’ hídaknak és útaknak elfoglalására , hogy csak egy emberünk is el ne mehessen. A’ Huentai, Huenkavelikai, Chincherói, ’s egyéb szomszéd vidéki otthonai lakosok, veszedelmes állapotunkat szemlélvén , már fellázzadtak vala ellenünk, ’s hátramaradozó katonájinkat leűldösték. Illy zavarodásra jutván ennek megtetéztetésére vettük azt a’ tudósítást, hogy a’ La Serna segítségére Cuskóból is 15oo emberek fognak minden órán megérkezni. Röviden kimondván minden felé veszedelmet láttunk szemeink előtt állani , és úgy tetszett , hogy semmi katonai tálentum által ki nem ragadtathatunk ezen veszedelmes környúlállások közzűl. „Ezen kritikus állapotban ütének ármádánkra a’ Spanyolok, a’ kik nagy ere XXXIV. MAGYAR KURÍR. Bécs, Pénteken, április 29 - dikán , 1895. )(