Magyar Kurir, 1828. július-december (42. évfolyam, 1-52. szám)
1828-08-08 / 12. szám
Orosz Ország. A’ Tsászár Gróf Wittgenstein a’ Sz. András Rende gyémánt tzímjelével ajándékozta meg. — Azon Tsászári kegyelem-levélben, mellyel Május 3 kán Ő Felsége a’ Harmuk néphez botsátott, a’ Láma vallását követő Kalmukoknak telyes Vallásbeli szabadság adatik. Nagy Britannia. C folytatása a’ Jul.iödiki Ülésnek a’ Felső Házban.) A’Külső Minister leülvén, Lord Goderich (a’volt első Minister) állott fel, a’ ki a’ Motlót hasonlóképpen ellenzette. Nem talált szókat azon boszszonkodásnak kifejezésére, mellyel a’ Portugaliai történeteket veszi, de tagadta, hogy Angliának jussa volna Portugália belső dolgaiba avatkozni; tagadta, hogy Anglia kötelezte volna magát valaha a’ Constitutiónak, — mellyel most D. Miguel le rontott, — oltalmazására. A’ Constitutio D. Pedro küldte Brasiliából Portugailiába; és abban tsak annyi része volt Anglának mint a’ Khinai Tsászárnak. — A’ Keleti dolgokra nézve azt állította, hogy a’ Ministerium most is úgy gondolkozik, mint a’ feljebbi időkben, midőn a’ Görög ország sorsa elhatározására alkudozásba ereszkedett Orosz Országgal; a’ mint ez megtetszik azon utasításokból, mellyek Hertzeg Wellingtonnak (a’ ki ekkor e’ végre Sz. Pétervárába követségbe küldetett) adattak. Anglia békességet akart. Orosz Ország háborút kívánt, mellynek egyik tzélja Görög Ország szabaddátétele volt. Anglia, hogy a’ háborút megakadályoztassa, magát közbe vetette, ’s háború nélkül igyekezte Görög Ország felszabadulását kivinni, így lett a’ Sz. Pétervári Protokollum, ’s későbben a’ Londoni Tractatus. Ha ezek nem lettek volna, Orosz Ország már régen hadat szent volna a’Portának, mellynek kimenetele nem kis gondot adott volna más Országoknak. — A’ mi a’ mostani Ministeriumnak a’ Canningéval való egybe hasonlítását illeti, arról nem akart a’ Lord szóllani; a’ hasonlatosságok gyűlöletesek; de nem ismerte el, hogy Anglia tekintete és befolyása kissebbedni kezdene, ezt hozván fel elősségül : „minden Európai Országok, mihelyt megszorulnak, Angliát kérdik meg mint barátjokat, mert bíznak a’ mi nagy lelkűnkben, betsűletes, és igazságos voltunkban. — Hertzeg Wellington roszszabbnak tartotta a’ hijjános és elégtelen Felvilágosítást a’ semminél, azért is kívánta a’ Mottóban megnevezett írások elömutatását más időkre elhalasztani, midőn azokat a’ magok egész kiterjedésében elő lehessen terjeszteni .Miólta én — így szóllott továbbá a’ Hertzeg, — az Ország Politikai dolgaiban részt kezdtem venni, mellynek 14 esztendeje, tudom, hogy Anglia mindég azon volt, hogy Orosz és Török Ország közt a’ békességet fentartsa. Az érdemes Lord (Holland) felette tévelyeg ha azt hiszi , hogy Anglia sőt egész Európa, magát az Orosz Tsászárt sem vévén ki, a’ Török birodalom leromlását óhajtja. Erre nézve, kezemnél van magának a’Tsászárnak vagy legalább a’ Ministerének levele, ’s tudom, hogy az Orosz Tsászár nem kívánja a’ Török Birodalomnak ledűlését vagy megoszlattatását. Az én érdemes Barátom (Lord Goderich ) említést tett azon Utasításokról, mellyek nékem midőn Sz. Pétervárába Követségbe mentem, adattak. Ezekben nyilván ki volt téve, hogy a’ békesség legyen az első Feltétel,sine qua non; ’s még tsak szót se tegyek a’ Görög Ország sorsa feletti alkudozásokban, ha az eszközök között háború említtetik. „Ebben az esetben, így szólt az érdemes Lord