Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-05-04 / 36. szám
282 s£en ezeknek tekintetbe vétele adós, és meg nem nevezvén tsak egy diplomatikai bellet is, ’s mint ez a’ napi *újságleveleknek szokások, a’ nélkül hogy a’dologhoz értenének , bíróvá teszi magát, ’s szemére hányya az Austriai Nagy Követnek; hogy t. i. ez, a’ mi belső dolgainknak állapotáról beszéltett volna valamit, a’ mint mondják. Ha a’ Chateaubriand Úr Journalja azt, a’ mivel a’barátságos és szövetséges Udvarok Személyviselőik eránt tartozunk, jobban meggondolta volna, őrizkedett volna attól, hogy azon véleményeket, mellyeket Gróf Apponyi Úrnak tulajdonlénak, bírálásai tárgyául válaszsza, mert világos dolog, hogy a’ Követ Úrnak magános vélekedései (mint ezt a’ Journal des Debats maga is megvallja) a’ közönséges újságlevelekre nem tartoznak, és hogy hivatalos beszédjét egyedül a’ Kormányszék tudhatja ’s ítélheti meg. Mitsoda tzélja lehet az illyen irománynak? Talám a’ szerző tsak gyülölségének takart itt szabad utat nyitni az Austriai Kormányszék ellen, mivel az olly szerentséllen, hogy a’politikai dolgok felöl, másként gondolkozik , mint a’ Journal des Debats ? Vagy pedig arra akart utat nyitni, hogy a’ Frantzia Országlószéket vádolhassa, mintha ez dolgainak elintézésében idegen tanátsadásokra hallgatna? Ezt abból lehet gyanítani, a’ mit a’szerző a’Konstantzinápolyban lakó Ausztriai Ministerröl állít, hogy annak befolyása volt a’ Portának megrontására.“ Annyi bizonyos, hogy ha az effele tzikkelyek szaporíttatnának, minden híre oda lenne, annak a’ nyájas udvariságnak és vendégszeretetnek, mellyeket mi mindenkor nagy betsben tartottunk. Még Angliában sem vetemedik a’ nyomtatásbeli szabadság soha is arra, hogy az idegen Udvarok Személyviselőit egyenesen meg merje támadni. Azok a’ Journalok, mellyek nálunk efféle illetlen kikelésekre szabadságot vesznek magoknak, akkor legelsők lennének a’ kiabálásban, hogy a’ Nemzeti betsület meg van sértve, ha valamelly Frantzia Ministert más Udvarnál az újságok kissebbséggek illetnének. Az illendőség tehát és az ország java, — ha a’ szemérmetesség érzése nem munkálódik is bennek,— arra indíthatná Journal íróinkat, hogy az idegen Kormányszékekről és Meghatalmazottjaikról úgy szóljanának, a’ mint mi kívánjuk,hogy rólunk szóljanak.“ Folytatása a’ Görög Országi dolgokat illető Protokollumoknak. Második Protokolkima, a’ Londonban Febr. 5 dikán 1850 a’ Külső Ministeri Hivatalban tartott Conferentziának Jelen voltak: Frantzia Országnak, Nagy Britanniának és Orosz Országnak Meghatalmazottjai. ■ * A’ Gonferentzia, folytatván tanátskozásait a’ mai napról való első Protokollumban ( M. K. 35-dik Szám Apr. 23-káról.) foglaltatott Stipulatioknak végre hajtása eránt, a’ Görög Országnak adandó Fejedelemnek választásával foglalatoskodott. A’ három Udvaroknak Meghatalmazottai tekintetbe vették, hogy azon Személyek között, kik személyes tulajdonságaik és társaságos Existentiások által magokat a Szövetség választásának kiváltképpen ajánlják, Szász-Koburgi Her- tzeg Leopold Görög Országnak és egész Európának minden lehetséges zálogokat megad , és az eddig való tudakozódások szerint méltán lehet hinni, hogy a Görögök őtet mint Fejedelmeket.háládat©ásan el fogják fogadni.