Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)
1830-09-21 / 24. szám
A melly buzgó igyekezet orszaglásunk első kezdetétől fogva folyvást és minden elöadatott ’s keresett alkalmatossággal is az Istentől reánk bízatott Népek ditsösségére, javára és boldogítására fordítottunk ; ugyan az indított Minket ezen elhatározásra, hogy ditsö Eseink példáját kivetvén a’ Mi igen kedves első szülött Fiunkat még életünkben, sőt jelenlétünkben megkoronáztassuk. Óhajtván ugyanis, hogy ez a’ szent kötél, melly a’ Korona örökösét szorosabban az Országhoz kaptsolja, mind a’ Mi Fiunk, mind ezen Nekünk kedves Nemzet eránt viseltető Atyai indulatunknak új záloga lenne; annyival nagyobb megelégedésünkre válik, hogy azon méltó örömnek, melly a’ hív Magyarok nemes szíveikből az ősi ’s törvényes szokás szerént végbeviendő szertartás esetére ömledez, szerzői és tanúi Mi vagyunk; minél buzgóbban óhajtjuk, hogy bár halandó az életünk , ez a’ Ti felőletek való gondoskodásunknak örökké tartó gyümöltse légyen. Így érezvén , felettébb örvendünk, hogy ez a Mi Fiúnk , — meggyőződésünk szerént, nemtsak Birodalmunknak hanem Erántatok viseltető szeretetünknek is va n e t s. Itt következik azon Beszéd, mellyet Ő Ts. K. Felsége Sept. 14 dikén a’ Királyi Proprositioknak általadásakor Posonban az öszvegyülekezett Magyarországi Státusokhoz és Rendekhez a’ Thrónusról tartott. Quod a primis auspicati Regiminis Nostri initiis omni data, et quaesita etiam occasione palam fecimus gloriae, commodis, ac saluti Populorum Divinitus Nobis creditorum constanter intentum studium, illud ipsum suppeditavit Nobis hoc etiam Consilium, ut veteri Divorum Majorum exemplo, dilectissimi Primogeniti filii Inaugurationem, Nobis adhuc vivis, imo praesentibus peragendam constitueremus. Optabamus quippe sacrum hocce vinculum, quo Coronae haeres Regno arctius nectitur, novo una Paterni in Filium , et charam Nobis Gentem allectus pignori esse; justi itaque illius gaudii, quod ex his avito et legali ritu instaurandis Solenniis, generosa fidelium Hungarorum pectora subit, Nos et auctores et testes eo lubentius praestamus, quo amplius desideramus,vita licet mortali , Nostri tamen in Vos studii fructus aeternos esse. Ita animo comparati , gratulamur quam maxime, Natum hunc Nostrum, — quod de eo compertum habemus,— non Ditionem tantum , ast amoris etiam, quo Vos complectimur, verum esse Haeredem. lóságos Örököse.X