Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-03-29 / 25. szám
■ —ii» ii■■!!! i mi——»■■■iiii————————ni rm »TT~rinrTriTiiTriwrr»n——■~i——i Indult Bétsből, Kedden, Mártzius’ 29 - dikén, 1831. v________________________________ _________________________ Béts. Közöljük azon Beszédet, mellyben Nagy Milles, Pyrker László Pátriárka és Egri Érsek Úr Ő Excja a’ Magyar Státusok Országos Deputatiójának szószóllója a’ Felséges Magyar Király és Ausztriai Korona Örökös és Fels. Mária Anna Karolina Szardíniai Kir. Hertzegaszszony házassági egybekelések alkalmával Magyar országnak örvendezését, jókívánásait és hodolását a’ Felséges uj házaspár, a’ Király és Királyné előtt, előterjesztette. A’ Felséges Királyhoz, Felséges Uram! El sem némultak még hangjai közönünk azon köz örömérzésnek , mellyre Felségednek Magyar Ország Királyává lett innepi szertartási koronáztatása által gerjesztettünk; midőn Felséged házassági egybekelése öröműnket új örvendezéssel tetézi. Ez a’ boldogító történet , valóban minden a’ Fels. Tsászár a’ mi Apostoli Királyunk (a’ kinek szerentsés életét’ a’ Mindenható Isten sok időkre terjeszsze) ditső uralkodása alatt elő és Neki hódoló Népeket méltó és tiszta igaz örömre élesztenek; annyival inkább, mivel teljes reménységeket helyheztetik abban , hogy Felséged kívánt házassági öszvekelése által ditső Maradékival népeit még a’ jövendő századokra nézve is boldogítandja. A’ leghívebb Magyar Nemzetnek azonban még több oka van, mint a’ többi vele a Felséges országló ház iránt egyenlő örökös szeretettel és tántoríthatatlan hívséggel viseltető Népeknek , hogy ezen örvendezzenek ; mivel ezek tsak mintegy előérzéssel látják Felségedben Atyai trrónusának Istentől néktek elhatározott törvényes örökösét; midőn Magyar Ország Felséged Attya áldott gondolatának azon következésében gyönyörködik, hogy Felségedet ditsösséges megkoronáztatása után már Fejedelmei és Királyai sorában szemlélheti. Mit várhasson a’ Magyar Nemzet Felségedtől, ha majd egykor a’ Mindenható segedelmével a’ Kormányt általveszi, a’ felöl az utóbbi Országgyűlés tzikkelyei még a’ legkésőbb maradékra is örökös tanúbizonyságokat hagynak. Ugyanis, a’ midőn Felséged valóban Királyi bőkezűséggel, ’s felemelkedett ditső indulattal méltóztatott a’ Nemzet buzgó törekedését hazai nyelvének kimíveltetése körűl elesegélleni, és egyszersmind az eleség megszűkűlése miatt a’ közönséges szükséget vígsággá és örömmé változtatni; akkor Felséged nemtsak a’ szükséget szenvedő népnek, de egyszersmind a' nemzeti tsínosodásnak is felsegélléséröl a’ legkegyelmesebb adakozósággal gondoskodott. Ennyi,’s illy fontos indító okoktól gerjesztetve Magyar Ország és a’ hozzá tartozó Tartományok Státusai, Felséged eránt tartozó igaz tiszteleteknek, hódol.