Magyar Lányok, 1922 (28. évfolyam, 1-36. szám)
1922-01-01 / 1. szám
t is leveti magáról, úgy áll ott. A jéghideg levegő árad be, s a szél ráveri a hópelyheket láztól lágyult arcára. . . Mikor délután Párdy Pista meglátogatta a menyasszonyát, az már alig tudott beszélni. Csak annyit birt elsuttogni: — Jobban szerettelek, mint az életemet. . . megmentettelek . . . Vértesy Gyula. C§Q§CK§<^<3«§Q§<3<^0gCK®Cg<X<^<^aK8CgCfrC^CSC*C80§C*; katóka a konyhába!}. — Nézd nagyanyus, — szólt Katóka az ő jóságos mindenttudó nagyanyuskájához — az én kis barátnőim mintha összebeszéltek volna, mindegyik arra kér, hogy karácsonyra, szilveszterestére, újévre valami jót szeretnének készíteni, tanítsam meg őket valamire: finom, hideg ételekre, pástétomokra, süteményre, tortára! Úgy látszik, jó dolguk van az én kis barátnőimnek, süthetnek-főzhetnek kedvük szerint! No jól van, nem bánom, a szilveszter esti, meg újesztendei vacsorához, ebédhez, vagy leány uzsonnához közlök nekik néhány jó receptet. Malacpecsenye. Újévkor malacpecsenyét szokás enni, melyet a következőképpen készítünk el: A malacot szépen megtisztítva, három órán át besózva, hideg helyén állni hagyjuk. De csak belső részeit sózzuk meg, kívülről nem szabad, mert a ropogósra sütést a külső sózás gátolja. A lábcsuklóit levágjuk, s a vesét, máját, tüdejét, lépet, kivesszük, amelyből jó becsinált levest készíthetünk. Hogy a malacsült só ropogós legyen, ehhez szükséges először, hogy elég zsíros legyen; továbbá, hogy kezdetben lassan, majd erősebb tüzelés mellett süssük, ne öntözzük a levével, hanem egy darab szalonnával tíz percenként kenegessük a felületét. Mikor sülni tesszük, kössük be a fülét és farkát papírral, zsineggel, hogy meg ne pörkölődjék. Aztán egy kis fapálca segítségével peckeljük ki hosszában a malac hosszúságával biró tepsin; a száját is peckeljük szét egy kis darab fával, melyet tálaláskor kiveszünk s egy kis piros almával vagy citrommal helyettesítjük. Kenjük meg a malac felületét finom táblaolajjal, vagy fagyos zsírral, öntsünk az aljára vizet, melyet, ha elfőtt, mindig frissel pótolunk, de vigyázzunk, hogy a malac bőrét ne érje a lé, mert ettől megpuhul. Tálaláskor szépen fölszeleteljük, s úgy rakjuk össze a tálban, mintha egész volna. Párolt vöröskáposztát, burgonyasalátát vagy szilvabefőttet adunk melléje. Töltött malac. A malac csontjait gondosan kiszedjük és miután jól kimostuk, erősen megsózzuk és megborsoljuk. Savanyított káposztát sonkával és füstölt kolbász töltelékével paprikás zsírban megpárolunk, a malacot megtöltjük vele, összevarrjuk és ropogósra sütjük. Malac hidegen. A malacot megtisztítjuk és egy nagy fazékban megfőzzük; a tevéhez veszünk egy negyedrész ecetet, egy negyedrész jó erős bort és félrész vizet; fűszerezzük ízlésünk szerint. Ha a malac már puhára főtt, kivesszük, csontjait vigyázva kiszedjük, s szalvétába nagyon szorosan belecsavarva, hideg helyen állni hagyjuk. A levét a csontokkal sűrűre főzzük, azután kocsonyává fagyasztjuk, ha nem elég kemény, zselatint vehetünk hozzá. A lé felét alkörmössel pirosra, esetleg spenót levével zöldre festhetjük és ha megfagyott, apró kockára vágva, diszttláljuk vele a vékony karikára vágott pecsenyét. Borjúcomb, halmódra. A combot, csontos és bőrös részeitől megtisztítva, nehéz sodrófával, vagy húsverővel addig verjük, mig egészen összeszakadozik. Ekkor tiszta vászonruhába belevarrjuk, olyan alakra formálva, mint egy vastag hurka. Ezt, a borjúhús leválasztott csontjaival és bőrös részével együtt savanyú halpácban egészen puhára főzzük, körülbelül két óráig, kihűlni hagyjuk és hideg helyre vagy jégszekrénybe teszszik. Tálaláskor a vászonból kivesszük a húst és nagyon éles késsel, lehetőleg már a tálon szépen fölszeleteljük, mint a halat. Minden szelet tetejére papírtölcsér segítségével majonézt nyomkodunk, szépen cifrázva. Díszíteni és köríteni is úgy kell, mint a hideg halat szokás és tartármártást adunk melléje. Majonézes csirke. Egy liter vízbe teszünk mindenféle veteményt tetszés szerint, néhány szemes borsot, sót, aki szereti kevés szerecsendióvirágot s pici sáfrányt is tehet közé. .Ekkor beleteszünk egy egész csirkét, főni. Mikor megfőtt, kivesszük s hideg sósvizbe tesszük, úgy, hogy ellepje. Egy lábasba teszünk két jó fakanál finom lisztet, két kanál jó tejfölt s egy tojásnyi vajat, három vagy négy tojássárgát, egy jó nagy kávéskanál cukorport, s citromlével csavarunk bele tetszés szerint. Nagyon jól elkeverjük, a csirke levéből föleresztjük s folytonos keverés közt vastag mártás sűrűségűre főzzük. Mikor megfőtt, áttörjük szitán s jól elkeverjük, mig egészen kihűl. A tál fenekére a csirkét felvágva rárakjuk, a többi részét a pépnek rátesszük, vizes kanállal lesimitjuk, s zúzájával, májával, keményre főtt tojással, céklával és aszpikkal díszítjük. Kitűnő libamájpástétom. Egy szép libamájat egy óráig tejben áztatunk, aztán szép pirosra sütve (de nem kiszárítani!) apró kockákra felvágjuk. Egy másik libamájat nyersen, szitán áttörve egy mély tálba teszünk, s hozzáadunk sót, borsot, paprikát, egy tejben megáztatott, kifacsart kiflit, kevés párolt szarvasgombát, néhány apró kockaszalonnát, egy evőkanál jó erős vörös bort vagy rumot, a felvagdalt sült májat, öt tojássárgáját, jól összekavarjuk, végül hozzáadjuk az öl Rendelje meg az «Új Idők»-et. Negyedévre 130 korona. Kiadóhivatal VI., Andrássy út 16.