Magyar Lapok, 1937. július-szeptember (6. évfolyam, 119-196. szám)

1937-08-18 / 160. szám

rt :'-h : VI.­ Főszerkesztő és a szerkesztésért Méllét dr Pa­ál Árpád BUDAPEST ’nek * KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP VI. évfolyam, 160 (1602) szám » Szerda, 1937 augusztus 18 Főmunkatárs : dr Gyárfás Elemér Négy évi munkásságáról beszámolót készített a munkaügyi minisztérium A hivatalos nyilvántartás szerint évről-évre csök­ken a munkanélküliek száma.­­ Intézkedések a kikötőmunkásság he­rzetének megjavítására Bucurestiből jelentik. A legutóbbi minisz­­ben a munkaügyi miniszter új segélykiosztó tertanácson Tatarescu miniszterelnök felszólí­totta az egyes minisztériumok vezetőit, hogy állítsanak össze egy általános jelentést az el­múlt négy év eseményeiről és az egyes mi­nisztériumok 1933—37. év közötti munkásságá­ról. Az összegyűjtött jelentésekből azután a miniszterelnök össze fog állítani egy emlék­iratot a liberális kormányzat négyéves tevé­kenységéről. Nistor munkaügyi miniszter már el is ké­szítette jelentését, amely szerint a miniszté­rium a munkás­osztály védelmezésére és nem­zeti alapra való helyezésére törekszik. A munkásság jólétének érdekében a mun­kanélküliség elkerülése végett a munkaügyi minisztérium egyrészt igyekezett munkaalkal­makat létesíteni, másrészt anyagiakkal támo­gatta mindazokat, akik önhibájukon kívül nem jutottak munkához. E célból Nistor mun­kaügyi miniszter a) megakadályozta a falusi lakosság felszívódását az ipari és kereskedelmi központok felé; b) közbelépett a polgármeste­reknél és a prefektusoknál és sikerült is a he­lyi munkanélkülieknek munkaalkalmat bizto­sítani; c) elrendelte, hogy a vállalatoknál el­bocsátás helyett szállítsák le a különórákat. A fenti intézkedések következtében éven­­ként esett a munkanélküliek száma. 1933- ban 45 ezer 371 és 20 ezer 125, 1934- ben 23 ezer 458 és 9 ezer 302, 1935- ben 21 ezer 704 és 7 ezer 628, 1936- ban 19 ezer 653 és 7 ezer 496 közötti munkanélkülit tartottak nyil­ván hivatalosan. A hathatósabb anyagi támogatás érdek­­rendszert honosított meg. A központi segélye­ző bizottság mellett 59 helyi bizottságot neve­zett ki és így elérte a segélyösszegek igazsá­gosabb kiosztását. A szükséges segélyalap ré­szére a betegsegélyző egyszázalékos illetéket sze­dett a fizetések után, amelyet a munkaadó és a munkás felesben viselt. A begyűlt illetékek­ből a következő összegeket osztották ki a mun­kanélküliek között: 1933 december 1-től 1934 május 1-ig 5 millió 11 ezer 157 lett. 1934 má­jus 1-től 1935 szeptember 30-ig 28 millió 618 ezer 187 lett. 1935 november 1-től 1936 május 1-ig 16 millió 153 ezer 767 lett. Végül a Bucu­­restiben felállított központi munkanélküli se­gélyező bizottság egy hatvanágyas menhelyet építtetett a fővárosban, ahol megszállhattak azok a tisztviselők, vagy munkások, akik Bucu­­restibe jönnek munkát keresni. Az 1931-iki törvény bevezette a kikötők­ben a naponkinti háromszori váltással történő munkát. Ezáltal szinte teljesen kiküszöbölte a munkanélküliséget a dunai kikötőkben. Ugyancsak ennek a törvénynek az előírása alapján a kikötői munkásság védelme és neve­lése céljából alapot gyűjtenek, amelyik éven­­ként jelentékeny összegekkel növekszik s ami­ből a munkásság számára fognak különféle alapítványokat létesíteni. A különböző menhe­­lyek építései már meg is kezdődtek. Az utóbbi két évben: 1. megvásároltak Galatiban egy in­gatlant, amelyet rövidesen átadnak rendelteté­sének. 2. Constantában és Brailaban épülőfél­ben van két hatalmas menhely. 3. A kikötő­városok városházától (Calaras, Giurgiu, stb.) házhelyeket kaptak, amelyeken felépíthetik a munkásmenhelyeket. A Nemzeti Parasztpárt egységének helyreállítására ünnepélyes ülést tartanak I­. Károly király elnököl az idei kisantani megbeszélésen Bucuresti. Saját tud. Ion Mihalache haza­­t­­etével a nemzeti parasztpárt táborában élénk politikai tevékenység indult meg. A nem­zeti parasztpárt transsylvániai vezetői még e hónapban Clujon vagy Sovatan gyűlést tarta­nak és itt fognak véglegesen tisztázódni az ó-királyságbeli és a transsylvániai csoportok között, a pártvezetés tekintetében felmerült né­zeteltérések. Ezen a gyűlésen a transsylvániai vezetők demonstrativ módon bizalmukról fog­ják biztosítani Mihalachet s ezáltal biztosítják a nemzeti parasztpárt egységét. A KISANTANT KÜLÜGYMINISZTEREINEK TALÁLKOZÓJA Belgrádból jelentik: A Politika című lap értesülése szerint augusztus 30—szeptember 2 közt tartják meg a kisantant-konferenciát II. Károly király elnökletével. Szeptember 2-án a konferencia résztvevői a II. Károly nevű gő­zösön sétahajózásra indulnak a Dunán és a ha­jón folytatják a tanácskozásokat. Taxä postalá pläti aprobärll Dir, Gen. 1 mil/lRIA ^etemi Könyvtár Nyárutó (S. I.) — Aki nyári pihenő után a faluból visszatér a városba, legalább két napon keresz­tül nem győz eleget csodálkozni a lármán, melyben hosszú hónapokon keresztül élnie kell és a keménységen, mellyel a járda hűségesen hazatérő lépteit fogadja. Ilyenformán van az is, ki nyugati útról tér vissza az itthoni élet­be. Néhány napig nem lát egyebet és nem hall mást, mint azt a furcsa zűrzavart, ami egészen egyszerű és világos kérdések körül minálunk kavarog. Ezek a kérdések ott látszanak egyszerűk­nek és világosaknak, hol az általános művelő­dés, a jólét és a megőrzött hagyományok egy­máshoz csiszolták az embereket és a társada­lom, mint pontos és jól kipróbált gépezet mű­ködik. Mit tehet azonban az olyan társadalom egyebet, minthogy recseg, nyikorog és műkö­dési zavarokkal küzködik, ahol mindenki a maga külön önző útjain jár és az élet kicsiny és nagy kérdéseit azzal a bölcsességgel méri, miket néhány véletlenül elolvasott könyvből, többnyire azonban csak újságcikkekből magá­hoz hasonított? Mennyire nevetségesen és érthetetlenig­ hangozhatik nyugati emberek fülének például mindaz, ami errefelé választások körül történni szokott. A nyugati — érett és megállapodott — nemzetek életének menete olyan, mint a hajóé. Afelől lehetnek és vannak is éles és elkesere­dett viták, hogy a hajó haladásának iránya merre mutasson. Ez a vita azonban semmit sem változtat a hajó személyzetének és utasai­nak életén, mindenki tudja és teljesíti a köte­lességeit, a jogok pedig olyan viszonyban van­nak ezekkel a kötelességekkel, mint az egyik fogaskerék a másikkal. A hajó népének legsze­rényebb utasa éppenúgy, mint a parancsnokló tisztek, egyformán tisztában vannak azzal, hogy a jogok kereke elkerülhetetlenül megáll, ha a kötelességeké nem forog ugyanabban az ütemben. Errefelé éppen megfordítva áll a helyzet. Az élet általános irányzatán és mindennapos képén a­ leghangosabb politikai vita, a legéle­sebb közéleti harc sem változtat semmit. A legkisebb közéleti nézeteltérés és irányváltozás felfordítja azonban az emberek életének rend­jét, az egymáshoz való viszonyuknak szabá­lyait és nőttön-nő a zavar a szemekben, mely­­lyel egymásra néznek és a maguk dolgait lát­ják. Az angol liberálisok Cambridge-ban, a brit szellemi élet egyik központjában minden nyá­ron szabad egyetemet tartanak, ahol elmondják egymásnak véleményüket a világ dolgairól, de meghallgatják ellenfeleik nézeteit is. Ebben a körben mondta a minap egy elevan német nemzeti szocialista képviselő, kit meghívtak maguk közé, hogy Angliában nehéz dolga len­ne a diktátornak, mert ott nem igen van már mit egységessé formálni. A nyugati életnek az összecsiszoltságát, a természetes egysége, amelyre ezek a szavak cé­loznak, a legfőbb előfeltétele mindannak, amit jogrend, szabad társadalmi és gazdasági élet, vagy éppen demokrácia alatt érteni szokás! Enélkül pedig a legszebb törvény papírra ve­tett elmélkedés marad, egyetlen zabolátlan új­ságcikk pedig összevissza zavarhatja az embe­rek életét és olykor szinte a törvények erejé­vel belenyúlhat társadalmi viszonyokba. Megrökönyödést­­és zavart keltett bizonyost

Next