Magyar Lapok, 1939. április-június (8. évfolyam, 69-138. szám)
1939-05-12 / 100. szám
s Magyar Lapok VIII. évf., 100. sz. — Péntek, 1939. május 12. Társadalmi élet Gyermekkórus-ünnepély. — Kongregációs tagavatás. Székelyudvarhely. Saját tud. Megírtuk, hogy május 14-én (vasárnap) két nagyjelentőségű eseménye lesz a székely anyavárosnak. Egyik agyermekkórus-ünnepély, másik pedig a kongregációs tagavatás. A megye különböző részeiből, 14 bevallásos iskolából mintegy 700—800 gyermek soramlik össze, akiknek 2—3—4 szólamú énekei és kánonjai kedves és örömet nyújtó ünnepet szereznek a nagyközönségnek. A gyalog és szekereken érkező kis énekeseket melegfogadtatásbanfogják részesíteni. Az ünepély délután két órai kezdettel a Bucureşti szállóban fog lezajlani. A gyermeksereg délután 5 órakor a plébániatemplomban vonul, hogy tanúja legyen annak a nagyszabású kongregációs tagavatásnak, amelyet Sándor Imre kerületi főesperes végez .A felnőtt lányok, a középiskolás lányok és a főgimnázium növendékei közül nyolcvanat avatnak Mária leventévé. Az alkalmi beszédet P. Dézsy Ipoly ferences atya mondja. A templomba való be- és kivonulás körmenetileg zászlók alatt történik. A menetben fognak haladni a facigerek is a dolgos méhet jelképező laborum mellett. A római katolikus egyházközség évi közgyűullése Désen. Saját tud. A római katolikus egyházközség most tartotta meg évi közülését és egyben megválasztotta az uj egyház tanácsot. A közgyűlésen elnöklő dr P. Vitéz Berard plébános kérdésére a megjelentek általános áldozatkészséggel és lekesültséggel elfogadták a kivetett egyházi adót, majd rátértek az új egyháztanács megválasztásaira. P. Vitéz Berard plébános a választás megkezdése előtt szép beszédben vázolta az öntudatoskatolikus hívek és egyházi vezetők kötelességeit Ezután jelölő biottságot küldöttek ki, amelyik összeállította a tanácstagok jelölőlistáját. Amenynyiben egy másik lista is volt, titkos szavazássalválasztották meg az egyháztanács tagjait. A szavazás eredményeként az új egyháztanács rendestagjai a következők lettek: Baritz Árpád, BaritzGyörgy, dr Cettele Károly, Gärtner Ernő, Haragy János, Kovrig Albert, Knizsek Károly, Koller Rudolf, B. Krémer Lajos, Láczslófffy Samu, dr .Mischlinger Viktor, Osztián Kálmán, Papp Elek,Plachintár S., Scherhausfer Albin, Skoda Ferencés Várady Károly. Póttagoknak a következőketválasztották meg: Szakács Jenő, Antal Dániel,Franc Jenő, Kárász Mihály és Vadász Bogdán. Aközgyűlést közös imával fejezték be. Adományok a bucureşti magyar diákbálra.(Folytatás.) 100 lei: Müller Vilmos Beltiug, Weisz ■József Beltiug, Konya Irén Nagyszeben, dr Nagy I Endre Nagyenyed, Vajda Mihály Viisoara, Kulhamay Ferenc Kovászna, dr Boros György Kolozsvár, fl ,dr Cziiffra Kálmán Nagyvárad, Faragó István Szászváros, dr Kabró Béla Nagyvárad, dr Szentkirályi Samu Kolozsvár, Bálint József Kolozsvár, Vajda Márton Marosvásárhely, Tasnádról: Szongoth József, Orbán Mihály, Hubka Károly, dr Thury Kálmán Nagyvárad, Kovács István Marosvásárhely, Bálint Vilmos Tomesti, Déli Hírlap Temesvár, Láng János Kálmánd, Marosvásárhelyről Adorján Gábor, dr Kábdebó Kálmán, Takács Maul, dr Schmidt Béla, dr Szilágyi János, dr Szilágyi Olivér, dr Sebes Jenő, dr Fekete Gyula, dr ■ Balázs Béla, dr Telegdy Márton, Csiky László dr. ■ Kovácsy, Breckner Vilmos, dr Horváth Jenő, j Csiky Emil, Kovács Andor, Kőváry József, Vidder ■ Andor, Nagy István, dr Trombitás József, Ritz ■ Antal, Nagy Jenő, Földeán Márton, Duduczer Eván, dr Ropper Hugó, Csont Testvérek, Jarossy Béla, dr Bodóla Ferenc, özv. dr Telegdy Istvánná, dj Száva József, Müller Róbert, Hornyák Béla, Ger- ■ gely József, Váradi Árpád, dr Szakács Sándor, gr Szántó János, Révész Rezső, özv. Benkő Lászlóné, dr Számos Zoltán, Közhasznú Takarék, dr Birófi István, Apor Józsefné, Elekes Béla, Gyalui gyógy- s szertár, dr Kovács Temesvár, Kelemen Imre Sepsisiszentgyörgy, Gurgifl Albert Kolozsvár, Csutaki Ferenc Hátszeg, dr Boros A. Temesvár, dr Biró Sándor Sacueni, Holstein Gyula Dés, dr Imrehal Samu Kézdivásárhely, Céh Károly Nagykároly, Telekyné Ferenczy László Marcella Kolozsvár, B Dósa István Maroshéviz, Hirsch Rudolf Székely- Hudvarhely, dr Farkas Miklós Petrozsény, László István Eléd, dr Kolosy Márton Déva, Kiss Vilmos fl Brassó, Szabó Józsefné Nyárádszereda, Mischin- Eger Miklós Szászrégen, Reményi Sándor Kolozs fl vár, Molnár Gyula Nagyenyed, Hexner Béla Kolozsvár, Bocsánczy Márton Nagysomkut, Leguma fl Rt. Arad, Aradról, Casa Industria si Comertul, I dr Parecz Béla, Kálmán Lajos, Molnár Lajos, Nie Hderroager Ferenc, Plaesi de Jósról, Hitelszövetkefzet, Fogyasztási Szövetkezet, Bencze Béla, Miklós Il Marton, gróf Pallavicini Károly Uj-Arad, Janka Il Jenő Arad. (Folytatjuk.) _________ Regény újdonságok Kagyi: A kiválasztottak, kötve . . .173 lej Tóth: Pénztár 9—2-ig, kötve...................202 „ Foeter: Amerika álma, fűzve . . . .148 „ Kérnieth: Északnyugati átjáró L. 11 fűzve......................................................297 „ A SMBSVfiS GHU/uiuSto kkdtd$$& * Nemrégiben érdekes közlekedési kiállítás nyílt meg Párizsban, amelyen a ma már szinte teljesen feledésbe merült omnibuszok kis modelljeit is bemutatták. Várjon, ki emlékszik még — néhány öregebb ember kivételével — azokra az idillikus időkre, amikor nem veszettül száguldó gépkocsik, lármás villamosok és benzinkűzt árasztó autóbuszok bonyolították le a nagyvárosok felszaporodó forgalmát, hanem csendesen gördülő lóvasút és o omnibusz. A járművek közt is hódítva előretörő technika fejlődése előbb a lóvasutat küldte múzeumba. A világháború előtt még Budapesten, a Margit-szigeten is járt lóvasút, az alsó és felső sziget között. Egész élmény volt rajta utazni. Az autóbuszok aztán kiszorították a lóvasutat is s ma már csak Krúdy Gyula édes-bús romantikus regényeiben lehet olvasni róla. Az omnibusz tovább bírta az életiramot. A háború első éveiben még jártak omnibuszok Budapesten, főleg a Gizella tér és az Iparcsarnok között, az Andrássy úton végig és a Lánchídon át Budára, a Déli vasútig. Húsz év előtt azonban már Pesten se lehetett omnibuszt látni, a gyorsjárású autóbuszok rohama elől kénytelen volt nyugalomba menni. A régi Gizella-tér (ma Vörösmarty-tér) ódon palotáival eltűntek az omnibuszlovak is, amelyek Kugler cukrászdája előtt várták a felváltást. Az ódon paloták helyén felhőkarcolók nőttek és az előkelő világ Gerbaud-ba járó autóbuszok dübörögnek a Dorottya utcán a Lánchíd felé. Elmúlt a romantikus kor és a múlt század jellegzetes nagyvárosi közlekedési eszköze, az omnibusz — most kiállítási tárgy lett Párizsban, ahol egykor a legnépszerűbb alkalmatosság volt. Az „Ember tragédia“ halanstere jut az ember eszébe, ahol a homokba süppedt századok fenevadjainak kitömött példányai között Keppler csillagvizsgáló teleszkópja és címe, az omnibusz is ott látható. Mivel minden ilyen emlékkiállítás egyegy embertragédiabeli phalansteri múzeumra emlékeztet. Ámde mit mesélne a modern Phalanster ősz Tudósa az utókornak —• az omnibuszról? Alighanem a következőket: Az ember mindig vágyott a távolság legyőzésére. Az ókorban lóháton, bivalyfogaton, tevén, elefánton igyekezett elérni távoleső helyeket, majd felfedezte a víziutak előnyeit, szárnyat adott a bárkának s kocsi elé fogta a lovakat. Aztán, ahogy fejlődtek a nagy városok, úgy nőtt az egyes kerületek közötti távolság. A postakocsikból előbb városi bérkocsik lettek, aztán rávezette az embereket ez a közlekedési eszköz — alighanem az angol Mailkoah mintájára és az omnibusz megalkotására. Eleinte kétoldalt nyitottak voltak az omnibuszok, aztán a vasúti kocsik formájára zárt szekrényrendszert építettek és egy-egy omnibusz olyan volt, mint valami kisebb méretű vasúti kocsi. A múlt század közepén a tetejét is kiépítették utasok számára s hátul keskeny, kanyargós vaslépcsőn lehetett oda felkapaszkodni. Az omnibusz először Párizsban, Bécsben és Londonban lett népszerű. Amikor az első omnibuszok megjelentek a világvárosok boulevardjain, egyszerre „sikk“ lett az omnibuszon való utazás. Az omnibuszok tetejét elegáns közönség foglalta el, mint egykorú képeken látni, virító napernyők között cilinderes urak szorongtak s széles mozdulatokkal üdvözölték a kocsikorzón elrobogó hölgyismerőseiket. Aztán hosszú időn át csak dolgaik után siető polgárok és munkások utaztak omnibuszon s „elegáns“ világfi fel nem ült volna rájuk. Budapestre a nyolcvanas évek elején vonult be az omnibusz. Főleg az Andrássy-úton, a ligetbe és Buda távolibb vidékeire járt. Az Alagút előtt rendesen elébe fogtak még két lovat, hogy az emelkedő pályán elbírják húzni a terhes alkotmányt. Húsz évvel ezelőtt szörnyű katasztrófa történt a Lánchíd közelében. Utasokkal teli omnibusz döcögött a Dorottya utca felé és amikor a villamos sínekre ért, az Akadémia felől robogó villamos teljes erővel belerohant és az omnibusz ízzőporrá tört. Az utasok nagy része igen súlyos sérüléseket szenvedett. Ez a baleset megadta a haldokló pesti omnibusz-forgalomnak is a kegyelemdöfést. Kivonták a forgalomból s autóbuszok vágtató szörnyetegei váltották fel a csendesen ügető omnibuszlovakat, amelyek ilyenkor, tavasszal húzták a legtöbb terhet. Kirándulók, ligetekbe, vasutakhoz igyekezők serege özönlötte el egykor az omnibuszokat s a kocsikorzókat is színessé tették a zörgő, himbálózó,, furcsa alkotmányok. Mindennek már vége. Degas és Manet párizsi képei őrzik az omnibuszok romantikáját s a németek egykor nagyelterjedtségű folyóirata a „Moderne Kunst“ színes képmellékletei. Talán egy-két múlt századbeli regényben is szó esik az omnibuszról, melyen a párizsi és bécsi polgár családostól rándult ki a Boisba, vagy a Tiergartenbe. A romantika az omnibusszal együtt lomtárba, sőt múzeumba került s régi regények lapjain dohosodik. Ma az embernek se romantikára, se omnibuszra nincs ideje. H. Ö. A nagyváradi mozgóképszínházak műsora . APOLLÓ: DALOL A TAVASZ. CORSO: ANDALÚZIAI ÉJSZAKÁK. DORIAN: AZ ÁLARCOS EMBER. II-ik rét*.