Magyar Lapok, 1939. július-szeptember (8. évfolyam, 139-215. szám)

1939-07-07 / 144. szám

6 Magyar Lapok VIII. évf., 144. szám, Péntek, 1939. július 7. Huzella Ödön riportja: Ismeretlen levelek a segesvári harcokról és Petőfi eltűnéséről Petőfi Sándor megálmodta a vízaknai vereséget Nagyvárad, július b6. Az idén lesz kilencvenedik éve annak, hogy a segesvári csatasíkon eltűnt Petőfi Sándor. Az iro­dalom lelkes hívei fényes ünnepségekre készülőd­nek ebből az alkalomból s néhány széphangú fel­hívás meg is jelent már a lapokban erre vonatkozó­­lag. Pedig azt a helyet, ahol Petőfi eltűnt, vagy hősi halált halt, s ahol kilencven év előtt eltemet­ték, még ma is homály fedi és a történészek is csak bizonytalanul találgatják a nagy magyar költő elmúlásának utolsó pillanatait. Arany János, Ma­dách Imre és többi nagyjaink utolsó óráit szinte pillanatról pillanatra ismerjük, csupán Petőfi tűnt el a szabadságharc lázas és forró lángolásában nyomtalanul. Ez a kérdés, hogy minő körülmények között halt meg Petőfi, nemcsak az irodalomtörté­nészeket, de a nagy költő kortársait is élénken fog­lalkoztatta. Ezt bizonyítják azok az immár ötven évnél idősebb levelek is, melyeket gróf Halter György és Petőfi tiszttársa, Veress János volt negyvennyolcas honvédfőhadnagy, Bem vezérkari tisztje, váltottak egymással 1888-ban. Ezek az ér­tékes írások egészen véletlenül kerültek a napok­ban birtokomba s az erős, kék árkuspapírra vetett sorok között felelevenedik a segesvári csata s né­hány olyan mozzanat, melyek sem Petőfi életraj­zában, sem a történelmi napok leírása között nem szerepelnek. Ezekből a levelekből a következő, ér­dekes részleteket közöljük: Gróf Haller György — Pető­fi kőhalmi „futásáról.“ Gróf Haller György Székelykeresztúron, 1888 március elején kelt levelében a következőket írja: „Dobai ezredes Kőhalom városát tartotta 600 gyalog 6-dik határszéli zászlóaljal, Asztor Ferenc őrnagy alatt, 120 Kossuth és Vilmos hu­szárral, 8 ágyúval és petricsevics Horváth Dániel nemzetőri őrnagynak 600 botossával. 1849. évi július hó 28-ik napján Fogarasból érkezett musz­kák megtámadván, azokat Uzon (?) felé nyomta kik 29-én segélyt kapván, 30-án Dobait Kőha­lomból a Homorod terére nyomván, hol Dobai nyolcszor állást foglalván, 31-én Udvarhelyre ér­kezve, egyesült Gál Sándor hulladék seregével és együttesen Parajdra húzódtak. Szkurka -a­kit személyesen ismertem és Gömböcznek hívtunk, 31. Julii nem jelenthetett Vájnának Kőhalom piacán .. . éjjel 11 órakor Héjasfalván Bemet fél 10 órakor tanálták, tehát Szkurka előzőleg Petőfit egy negyed 10 órakor tanálhatta a leírás szerint a dunra vezető mezőút kezdeténél, az országúton, honnan Héjas­­falváig 1400 élet szaladva, tudhatta meg Bem megmentését. Héjasfalvától Kő­halomig 50 km a távolság, kerülő uta­kon, kalauz nélkül menve, futhatott más­fél óra alatt 20 kilométert. Azon ponton, hol Szkurka Petőfitől elvált, este 10 órakor Héjasfalváról Segesvárra húzódva, k­ízálták György József h. hadnagyot az úton ta­­nulván, fejét megfartiskálva, Segesvárra vitték, a kórházba, honnan augusztus hó 21-ik napján megszökött. György ma is él Csíkszentimre hely­ségben; ő 1849-ben egy sugár magas, tejes (milch) pofájú alak volt és a balszárnytól az erdőkbe menekülve, tévelygés után jutott a jelzett helyre, hol Kosi Sándor hadnagy 30 legényével tartalék­ban állván, mint részeges Ripsel-kozák, elpárol­gott, ő ma is él Háromszék megyében, Bodolán.“ Eddig szól gróf Haller György levele. Sokkál részletesebben foglalkoznak Petőfi Sándorral Ve­ress János volt negyvennyolcas főhadnagy levelei, amelyekből — azok nagy terjedelménél fogva — csak a Petőfire vonatkozó részleteket ragadjuk ki. A csata­térvázlatát gróf úr kívánságához ké­pest Gyalokay Lajos úrtól (a Gyalokayak híres, régi bihari családból származtak s egykor nagy sze­repet vittek a megye és Nagyvárad életében. Szerk.) megszerezvén, azon feltevésben, hogy annak egy példánya a gróf úr kezei között van és hogy elő­adásomnak a csatatérre vonatkozó részét annak alapján elbírálhatja; — megjegyzem, hogy az igen felületes és azon célra, hogy a Petőfi Sándor el- Lőriczi százados, irodai önök kilenced magá­val, álutakon a segesvári csatából menekült s augusztus 7-én Szászsebesre érkezett. A táborkarnál általános érdeklődésnél fogva első helyen Petőfire terjedt a kérdezősködés, Lőrinczi a részletek meg­jelölése nélkül elmondta, hogy Petőfi elesett, de ugyanekkor a Lőrinczivel megérkezettek között volt egy huszár, (nevét már elfelejtettem), azon Koburg huszár, aki ordonánci szolgálattétel végett a fővezéri irodához volt beosztva és ki előzőleg Petőfinek nem hadiszolgálatot tett, hanem őt lo­vagolni tanította, következőleg Petőfit igen jól is­merte és aki azt állította, hogy Petőfi nem esett el a segesvári csatában. Veress János levele itt megszakad, de az 1888. évi március 30-án kelt írásában kiegészíti ezt a le­velét és részletesen foglalkozik Petőfi személyé­vel is Petőfi — a kortárs tükrében A sablonos udvariaskodási és az ötven év előtt szokásos levél bevezetési formaságok után a követ­kezőket írja Petőfivel kapcsolatosan Veress János: Én Petőfi Sándort az 1848—49. évi erdélyi hadjárat alkalmával nemcsak személyesen ismer­tem, hanem a táborozás alatt a közöttünk létrejött azon megállapodás folytán, hogy aki menetelés közben hamarább a tábori állomás helyére ér, szál­lásról gondoskodni tartozik, vele együtt egy szállá­son többször voltam, s mint ilyen igen jól emlék­szem, hogy az első grebeni csata és a szelindeki csatározások után 1849 január 31-én este Víz­aknára érkezve, egy sótiszt vendégszerető házában szálltunk meg s velünk volt Kiss Sándor vezérkari tiszt és hírlapi tudósító is. Az időt a vízaknai csa­táig kedélyesen töltöttük, mit fokozott azon kö­rülmény, hogy Petőfi a szelindéki nehéz napok előtt érkezvén először az erdélyi hadsereghez, nemcsak a magyarországi politikai élményeit me­sélte el, kísérve mindmegannyi sarcastikus meg­jegyzéseivel, hanem megismertette velünk családi körülményeit is, jelesen elbeszélte, hogy nejét, Szendrei Júliát, Bihar megyében, Nagy-Szalontán, Arany János költő barát­jánál hagyta. Petőfi megjósolta a vízaknai csatát Ezután a következőket írja érdekes levelében Veress János: Petőfi reggel öltözködés közben odaszólt szoba­társainak: — Fiúk! Az éjjel azt álmodtam, hogy a tábor­nok (Bem apó), csákójáról lehullott az árvalány­estének helye constatáltassék, alig alkalmatos. Hiányzik e térvázlaton különösen Héjasfalvának kitüntetése és a levélben említett „Ördögpatak“ megjelölése, ezek nélkül pedig helyes tájékozást azon pontok megoldására, mellyeket gróf úr leve­lében elsorolt, szerezni nem lehet. Ennek rövid előrebocsátása után megírom, mi­szerint teljesen igaz, hogy a segesvári csatát előző­leg Bem tábornok által, mint vezérkari tiszt, sür­gönnyel Szitáskeresztúrról Székelyudvarhelyre kül­dettem s ezen küldetés a következő körülmények között történt: Találkozás Petőfivel a segesvári csata előtt 1849 július 27-én a Besztercénél Gottelheim orosz tábornok elleni csata vívása és a vezénylet­nek Damaszkin ezredes kezére történt átadása után a Lüders orosz tábornoknak Szebenből Segesvár felé irányozott mozgalmairól értesült Bem tábor­nok, még aznap Tekén keresztül Marosvásárhelyre indult és ott július 28-án találkozott Petőfivel, ki hosz­­szabb távollét után Egressy Gábor társa­ságában érkezett volt Marosvásárhelyre. Én a fővezéri irodával a tábornokot követtem. Bem tábornok diszpozíciója után a csekélyszámú hadsereg Marosvásárhelyről július 28-án útnak in­díttatott és még másnap rendeltetési helyére, Szi­­táskeresztúrra ment, hová a tábornok kíséretével Petőfi is megérkezett s a tábornok irodájával Szi­­táskeresztúron a Munkácsi házba szállásoltatott.“ Ezután leírja Veress vezérkari tiszt, hogy még 1849 július 29-én futári minőségben Szitáskeresz­túrról el kellett utaznia és csak a segesvári csata után érkezett vissza oda, s útközben a menekülők­től értesült a csata kimeneteléről, s így ő a csatá­ban személyesen részt sem vett, azonban a tábor­karnál a következő felvilágosításokat kapta Pető­fire vonatkozólag: haj. Meglássátok, hogy ma csatánk lesz! Alig fejezte be Petőfi a szavait, Veress János, aki a szoba ablakánál állt, látta a Puchner által vezényelt hadtestnek a sóaknák felett levő hegyen történt elhelyezkedését s felkiáltott: — Gyertek! Nézzétek! Itt az ellenség! Alig volt idejük a felöltözésre — már el is vesztette Bem a vízaknai csatát s menekülni kel­lett. Még a vízaknai táborozás idején kedélyesen felolvasta tiszttársai előtt Szendrei Júlia leveleit Petőfi, aki fekete szalagon, a mellén viselte hit­vese elefántcsontra festett arcképét s a jegygyűrű mindég feltűnés nélkül volt látható az ujján. Ezután részletesen ír arról Veress János, hogy Petőfi Vízaknán is kecskeszakállt viselt, lehetetlen­ségnek tartja tehát, hogy a segesvári csata előtt le­­borotváltatta volna azt, miután ennek a szakállnak Petőfi forradalmi jelentőséget tulajdonított. Levele további részeiben kitér Bem apó egy­kori vezérkari tisztje Petőfinek arra a közismert tulajdonságára, hogy soha, senkitől és semmitől sem félt, s hogy szeretett parancsolni. Lehetetlen­ségnek tartja, hogy Petőfi elmenekült volna a segesvári csatából. Kétségtelen tehát, hogy az a bizonyos Lőrinczi, kiről szó van Veress János leve­leiben, igazat mondott, mikor azt állította, hogy Petőfi elesett a segesvári csatában s azok tévedtek, akik az ő menekülése tanúi voltak — állítólag. Petőfi úgy élt, úgy rohant át a magyar égbolton, mint egy fáklyával világító staféta — s úgy múlt el, mint a kilobbant fáklyafény, de az ő lelke által vetett hatalmas fényesség még ma is világít. Az első hír — Petőfi elestéről A déva-telepi új „Szent Antal“ templom ja­vára, a templomépítő-bizottság megbízásából Szabó Dömjén dévai ferences atya egy ima­könyvet adott ki. — Az imakönyv „ÉGI LÁNG“ i­.immel jelent meg. 629 oldal. Ára: 150 lej. Mivel ezen imakönyv tiszta jövedelme az em­lített templom javát szolgálja, Istennek dicső­ségét hirdeti és páduai Szent Antal tiszteleté­nek állít emléket az, ki minél hamarabb be­­j­szerzi. — Kapható lapunk kiadóhivatalánál is. Kállay Miklós: Báthory István Balanyi György bevezető tanulmányával, térképpel, műmellékletekkel. — Ara fűzve 247 L­el, kötve 342 Lel. Báthory látván életének megoldá­sára csak Kállay Miklós vállalkoz­hatott, ki Jókaira emlékeztető gaz­dag áradásu fantáziájával hiány­talanul átéli Báthory gazdag és szövevényes életének minden meg­lepő, új fordulatát. Olyan történel­mi film pereg le előttünk, melynek minden jelenete új értékkel és fel­ismeréssel gazdagítja a mai nem­zedék életét. Dante kiadás.

Next