Magyar Lapok, 1940. január-március (9. évfolyam, 1-70. szám)
1940-02-16 / 36. szám
IX. évf., 36. szám. — Péntek, 1940. február 16-MAGYAR LAPOK A kozmikus gyújtópont A Föld-gömböt körülbelül 120 kilométer magasságban ionozott (villamossággal töltött), fényátbocsátó gázréteg páncél alakjában veszi körül, mely a meredek rövid rádiósugarakat nem engedi át a világtérbe, hanem mint valamely tükör, azonos szög alatt veri vissza a Földre. E védőréteg, illetve kozmikus hártya Heaviside felfedezőjétől kapta nevét, melyen belül, fajsúly szerint van rétegezve az atmoszféra. E börtönfalak nem engedik az atmoszférát a légüres világtérbe távozni és nem engedik a Napsugárzást, kiinduló hullámhosszával, az atmoszférába hatolni. A Heaviside réteg a körülburkolt atmoszférával együtt, mint Ütközőkő-reg a napsugárzás frekvenciáját (rezgésszám) le- s fékezi és annyira csökkenti, hogy frekvenciája a fény- és hősugarak hullámhosszára csökken. Az atmszférán kívül a légüres térben a napsugárzás fényt és meleget nem termel, ott hőmérséklet nél lüli sötétség honol. A napsugárzás a Heavisideréteg közvetítésével az atmoszférában frekvenciájának megváltozása következtében alakul át fénnyé és meleggé. Azon az égitesten pedig, ahol Heaviside védőburkolat van, ebből kifolyólag fénys paradox címmel kell illetni azokat a spekulációkat, melyeknek törekvése a világtérhajózás megvalósítása. A térhajózás annyit jelent, mint a Föld gravitációs, illetve tömegvonzás erejét legyőzni. A gravitációs erő a távolság négyzetével csökken, anélkül, hogy kimondott határa volna. Elméletileg tehát csak a végtelen távolságban szűnik meg, de két égitest, pl. a Föld és a Mars között van egy gyakorlati gravitáció nélküli réteg, melyben a két égitest tömegereje egyensúlyt tart egymással. de ilyen gravitációnélküli réteg labilis. Ha azt a réteget a térhajó el is érné, a legkisebb eltérés az egyik, vagy másik oldal felé azzal fenyeget, hogy további hajtóanyag hiányában, a térhajó a Marsba vagy a Földre zuhan. A Földnek a Nap körüli keringési ideje 365 és egy negyed nap, a Marsé pedig 687 föld nap. E két égitest keringése közben a Föld és Mars képzelt összekötő vonalai adják meg az egymás közötti mindenkori távolságokat, amelyek az év különböző szakában lényeges eltéréseket mutatnak. 1926-ban végzett mérések szerint január 1-én a Föld és a Mars közötti távolság 335 millió kilométer volt, február 1-én 302 millió kilométer és november 4-én, midőn a Nap, a Mars és a Föld oppozícióiban, azaz közös egyenes vonalban volt, csak 69 millió kilométer. A természetes gravitáció nélküli térnek térhajózási célokra való felhasználása eszerint el sem képzelhető. Márpedig a gravitációnélküli tér mint állomás a Föld és Mars között igen nagy szerepet játszik a világhajózásban, amely nélkül a térhajózás megvalósítása lehetetlennek látszik. A gravitációnélküli térben a térhajó és minden felhozott test a világtérben helytállóan lebeg és a térhajóból kizsilipelt anyagok, mint pl. élelmiszerek, hajtóanyagok, növényzetek termelésére való talaj, építkezésekhez való anyagok stb. éppúgy lerögzíthetők, mint a Föld szilárd felületén. Hohmann tanár részletesen kidolgozott tervei szerint a térhajó, valamint a térhajón kívül felállított építmények a tengeralatti hajók módjára légmentesen vannak szerkesztve és az élet fenntartására szükséges kellékekkel pazarul felszerelve. A térhajóból az épületekből kizsilipelt (váltakozva nyíló és záródó ajtókkal) embereknek levegővel és meleggel táplált különleges szerkezetű búvárruhájuk van. Hohmann abból az elgondolásból indult ki, hogy a Hold azért nem esik a Földre, mert másodpercenként 1000 méter sebességgel fut körülötte. E körülfutó sebességből keletkező tömegerő, azaz a reperő egyensúlyt tart a Föld, illetve a Nap tömegvonzó hatásával. Számításai szerint a gravitáció nélküli tér előállítására a legalkalmasabb magasság a Földtől számított 35.900 kilométer. Minthogy a Föld gravitációs ereje a távolság négyzetével csökken, elegendő, ha a térhajó e magasságban 3080 méter másodpercenkénti végsebességet ér el, hogy 90° fokkal való átkormányzás után, a térhajó a Föld körüli pályán repüljön. A gézrfegyverszerűen működő turbina-rakétamotorral felszerelt térhajó a légüres térben könnyen kormányozható. Ha a felfelé emelkedő térhajó motorából a gázokat lefelé puffogtatjuk, akkor a gázok kipuffogó sebességének megfelelő sebességgel emelkedik. Ha a gázokat részben lefelé áramoltatjuk, akkor a térhajó sebessége fékeződik. Ha azonban a gázokat egyik vagy másik oldalirányban puffogtatjuk ki, akkor a térhajó vízszintesbe jut és a kipuffogás irányával ellenkező irányban körülfutja a Földet. E pályán aztán örökké repül e másodpercenkénti sebesség megtartásával és pedig minden további hajtóanyag nélkül. Ilyen magasságban, ilyen sebesség mellett a térhajó saját kinetikai energiájával, eleven erejével tartja fenn a térhajó üzemét és e sebességből keletkező reperő egyensúlyt tart a Föld vonzó erejével. E felszállási magasságnak és az ahhoz rendelt 3080 méter másodpercenkénti körülkeringő sebességnek rendkívül nagy előnye van, mert a Föld szintén 3080 méter másodpercenkénti sebességgel forog 24 óra alatt saját tengelye körül. A térhajónak tehát egyazon szögsebessége van, mint a Földnek és minthogy a Földdel együtt végzünk forgást, a térhajót és annak minden tartozékát állandóan egy és ugyanazon helyen látjuk a világtérben lerögzítve, feltéve, hogy a térhajó az ekvátort futja körül. E gravitáció nélküli térből azután egymás fölött több ilyen teret állíthatunk elő, míg végeredményben a térhajó a Mars felületén kiköthet. De még igen távol vagyunk e probléma vakmerő gyakorlati megvalósításától, ha figyelembe is vesszük a hajtóanyagkérdést. Az atmoszférán kívüli világtérben — levegő hiányában— más motor figyelembe nem vehető, mint a gépfegyverszerűen működő rakétás turbinamotor, mely azonban eddig, érdekeltség és kényszerítő gazdasági ok hiányában, még fel sincs találva, de technikai szempontból megvalósítható. Hajtóanyagnak, aránylag csekély brizonciája miatt a puskapor meg nem felel, hanem egyelőre a durranógáz, melynek fúvókából való kipuffogó sebessége másodpercenként 5000 méterre növelhető. Feltéve, hogy e hajtóanyaggal 1000 kilogramm súlyú térhajó az emberi szervezetre veszélytelen gyorsulással az említett 35.900 kilométer magasságig emelhető, hogy 3080 méter másodpercenkénti sebességgel keringjen. Hold módjára, a Föld körül, akkor e teljesítmény kielégítésére 6 millió 380.000 méter tonna energiát kell adni a térhajónak (egy méter kilogramm az a munkaegység, mely szükséges egy kilogrammnak egy méter magasságra való emelésére. Ilyen munka teljesítésére az 1000 kilogramm súlyú térhajónak 22.000.000 kilogramm hajtóanyagot kellene magával vinnie a Földről és e robbanószerraktáron ülő Marsutazók életüket a Gondviselőre bíznák. Lehetséges lehetetlenségek és meleg is van, növényzet, pára, felhőzet, atmoszféra és élet! A Heaviside-elmélet szerint e réteg a napsugárzásnak kozmikus gyűjtőtökre, mely a reáeső sugárzást a fékezőleg ható atmoszférán át, fény és meleg alakjában szórja széjjel a Föld területére. A Napnak a Földünktől való távolsága 149 millió kilométer és hogy e réteg gömbfelülete hatásos gyújtópontot adjon, az optika törvényei szerint, szükséges, hogy a Heaviside gömbtükör átmérője A világtérhajózás problémája Hová meneküljön a háborúskodó Földről az ember? 12.900 kilométer legyen, mely érteik a valóságnál meg is felel. A legújabb felismerések szerint minden bolygót ilyen tükröző védőréteg veszi körül és hogy alkalmas legyen arra, hogy a napsugárzásnak oly gyújtópontot adjon, hogy az fénnyé és meleggé alakulhasson át, e hártyának mondható rétegnek átmérője, az optika törvényei szerint, annál nagyobb, minél nagyobb a bolygónak a Naptól való távolsága, így pl. az 5300 kilométer átmérőjű Neptunnak a Naptól való távolsága 4496 millió kilométer, míg a 143.000 kilométer átmérőjű Jupiteré 778 millió kilométer, azonban a kisebb tömegű Neptunnak mégis a távolság arányában, nagyobb átmérőjű Haeviside-hártyaátmérővel kell rendelkeznie, mint a Jupiternek, hogy a napsugárzásnak hatásos gyújtópontot szolgáltasson.Mióta az új európai háború dúl, művelt és fényesbbé művelt társaságoknak is kedvenc témájuk az: hova lehetne elvonulni, vagy menekülni, hogy a békés polgár elkerülhesse a Földön dúló háborúságok borzalmait. Ilyen beszélgetések során merültek fel újból a világtérhajózás kérdései, amelyek a szaktudósokat is élénken foglalkoztatják. Az alábbi cikk érdekes fényt vet erre a ma még lehetetlenségnek látszó kérdésre: A világtérhajózás első kikötőhelyének a Földtől legközelebbi égitest, a Hold, van kiszemelve. Sikeres kikötés és a Földre való visszatérés esetén tervbe van véve a Mars meglátogatása. A Hold 385.080 kiloométer közepes távolságban kering a Föld körül, átmérője 3470 kilométerig a Föld anyagából 81 Holdat lehetne előállítani. Távcsővel látjuk felénk fordított együk felének topográfiáját, pontosabb térképünk van a Holdról, mint a Földről. A Földön még nagy terjedelmű, ki nem kutatott földterületek vannak, melyeket a térképen fehér folttal jeleznek. Látjuk a Holdnak hatalmas ráncait, hasadékait, szakadékáit, talajeltolódásait és rendkívüli nagy átmérőjű vulkánkrátereit. Legnagyobb krátere a Ptolemaus, melynek átmérője 185 kilométer, míg a Föld legnagyobb kráterének (Japánban) átmérője alig tíz kilométer. Hosszúra nyújtott elkérgesedett síkságokból kopár hegyláncolatok emelkednek. Ezeknek magasságát a vetett árnyék alapján pontosan lemértük. Legmagasabb csúcsuk 8832 méter. Felismerések alapján önmelege már teljesen felhasználódott és következtethető, hogy felületén víz, jég, levegő vagy bármely összetételű atmoszféra hiányzik, úgyhogy a szerves élet kitenyésztése és fenntartása lehetetlen. Ilyen körülmények között földi embernek a Holdban nincs keresni valója és meglátogatásának csak tudományos jelentősége lehet. Várjon a Mars lakható-e, az még vitás. A Naptól való közepes távolsága 228 millió kilométer, míg a Földé 149 millió kilométer, átmérője 6800 kilométer, tömege a Föld tömegének kilencedrésze, úgyhogy a Föld anyagából 9 Marsot lehetne előállítani. A Napot 687 nap alatt futja körül, tehát majdnem két földi év alatt. Ezért évszakai még egyszer oly hosszú ideig tartanak, mint a Földön és minthogy egy és félszer nagyobb távolságba van a Naptól, mint a Föld, nyáron májusi hőmérséklete van, télen pedig a hőmérséklet annyira sülylyed, hogy földi ember szervezete alig bírja ki. Lényeges kérdés, van-e alkalmas atmoszférája, élőlény fenntartására és növényzet szaporítására? Erre a legújabb felismerésekkel megalapozott Heaviside-elmélet igenlőleg válaszol! Ez elmélettel tehát valószínűsítve van, hogy minden bolygón van szerves élet, de hogy mit veg ez az élet, azt nem tudjuk. Érthető tehát, hogy az elméleti tudomány, mely gyakorlati megvalósításnak előhírnöke, a Marsnak meglátogatásával foglalkozik és e cél elérésére, az atomrepesztés titkainak teljes feltárásáig, legalább is újabb felismerések és tapasztalatok gyűjtésére alkalmas eszköznek tartja a gépfegyverszerűen működő rakétamotorral üzemben tartott világűrhajót. 9 P. Müller Lajos: A jó Isten A mai idők legmegnyugtatóbb lelki olvasmánya: az Isten atyai jóságát, irgalmasságát festi a lélek elé. II kiadás: Ára 65 lei és portó.