Magyar Lettre Internationale 2015. ősz (98. szám)
DALOS - Dalos Györggyel Bárdos Deák Ágnes beszélgetett: Hogy azt írjam, amit gondolok
DALOS GYÖRGGYEL BÁRDOS DEÁK ÁGNES BESZÉLGETETT Hogy azt írjam, BÁRDOS DEÁK ÁGNES ■ 19 évig nem jelenhettél meg Magyarországon - amit az anekdota szerint még meg is köszöntél visszamenőleg a kommunista kultúrpolitikának. DALOS GYÖRGY ■ Igen, 1990-ben, mikor először adhattam interjút a magyar sajtónak. Azok közt a könyvek közt ugyanis, amiket nem adtak ki, legalább három bűnrossz volt. ■ A nyolcvanas évek végén elhagytad az országot, bár, mint mondtad, nem akartál valójában elmenni. ■ Én magyar író akartam lenni, ez a furcsa szenvedélyem volt. Ide akartam tartozni. Amikor 1983-84 körül, 19 év után újra megjelenhettem idehaza, akkor már a peremén voltam a magyar irodalomnak. Nem voltál egyedül ebben a helyzetben, sokan mégis átvészelték ezt az időszakot idehaza a szintén perifériára szorultak közül. ■ Akkoriban az járta, hogy a magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus - a másik járhatatlan. A hetvenes évek derekától azonban valamelyest javult a helyzet, mert létrejött a második nyilvánosság, és ebben a második nyilvánosságban már jelen lehetett lenni. Petri Gyurinak az Örökhétfő című kötete 960 példányban jelent meg - ma kb. ugyanennyi példányban jelenne meg... De akkor ez óriási siker volt. Bestseller. Kiderült, hogy a hivatalos kultúrán kívül is van élet. ■ Te fiatalon az akkori rendszer híve voltál, hittél benne. Hány éves korodban eszméltél rá, hogy az orrodnál fogva vezettek? ■ Ez egy hosszú folyamat volt, de Csehszlovákia megszállása lett az a pont, mikor elkezdtem úgy gondolkodni a világról, amilyennek a tapasztalataim mutatták. Itt két dolgot azért meg kell különböztetni, az egyik, hogy az ember hogy szabadul meg egy régebbi világnézettől, a másik pedig, hogyan szabadul meg attól, hogy egy világnézet egyáltalán irányító szerepet játsszon az életében. U És a félelemtől hogy szabadul meg az ember? ■ A félelem autonóm dolog. Én például, miután összekoccantam a hatalommal, ha rendőrt láttam, átmentem a másik oldalra. És kicseréltettem a csengőt, mert túl hangos volt. De ezek reflexek. Ez nem volt politikai meggondolás tárgya, az ember nem is úgy élt, mert nem is lehet úgy élni, hogy szüntelenül azzal foglakozzunk, mire hogyan reagál a rendszer. A politikusok, a politika ma is arra akar minket rákényszeríteni, hogy velük foglalkozzunk. ■ Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban is elég intenzíven foglalkoznak a népek a politikusaikkal... Akkor mi mért ne...? Olaszországban 56 kormány volt negyvenöt óta, és ezeket mindet megválasztotta valaki, aztán amit gondolok ugyanezeket meg is buktatta valaki. Azokban az országokban természetes, hogy nem életbiztosítás a hatalom. De ez még a lengyeleknél is így van. Akkor higgadjunk le?! ■ Persze. Mondod most - de egyszer, annak idején nálad is elszakadt a cérna. Mikor, miért? Bár a Kádár-korszakban gyakorlatilag nem publikálhattam, nem szólalhattam meg, fordítási munkákat viszont kaptam. Aztán kezdtem érezni, és ez súlyosabb volt mindennél, hogy az a fajta propagandairodalom, amit fordítok, rontja a nyelvemet. A hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig kb. negyven könyvet fordítottam le orosz és NDK-német nyelvről magyarra. Ezek közt volt közgazdasági, művészettörténeti, történelmi, sőt három-négy hadtörténeti, hadtudományi könyv is. A végén úgy éreztem, hogy egy közepes csatát már le tudnék vezényelni. Kétségkívül ebből lett a fürdőszoba, meg a gázfűtés, de ugyanakkor tudtam, hogy jobbára hülyeségeket fordítok, és azért csinálom ezt, mert önmagam szponzora vagyok, fordításaimból finanszírozom azt az időt, ami az írásra marad. Mikor 1984-ben először voltam egy évig nyugaton, a nyugat-berlini Művészprogram ösztöndíjával, egy évem volt rá, hogy azt írjam, amit gondolok. Mikor aztán megint hazajöttem, Ernst Bloch egyik művét fordíthattam le magyarra. Hát, én még úgy nem utáltam munkát. Elegem lett ebből. 1987-ben munkavállalás ürügyén kaptam egy olyan útlevelet, hogy egyszer ki egyszer be. Ezzel, apám békebeli írógépével és egy útitáskányi holmival felültem a bécsi hajóra. Akkor még nem lehetett tudni, hogy 1988 januárjától szabad világútlevél lesz, úgyhogy, gondoltam, egy évig akkor most írni fogok. És ebből az egy évből lett az én külföldi tartózkodásom. Miért pont Németországban? Miért pont Németországban? ■ Előbb évekig Bécsben éltem, de akkor már több könyvem jelent meg németül, Nyugat- Németországban voltak az irodalmi kapcsolataim, kiadóim és régi barátaim. Ekkor vetemedtem először arra, hogy németül írjak, nem sejtve még, hogy mi lehet a német nyelv ahhoz képest, amit addig gondoltam. Mikor, hogy tanultál meg németül? ■ Egész életemben tanultam... De mikor találtad ki magadnak, hogy épp németül....? ■ Nem találtam ki... Nagyanyám azt mondta 12 éves koromban, hogy Goethe nyelvét ismerni kell! Mindennek ellenére, tette hozzá. A magyarországi asszimilált zsidó kisemberek akkor már nem okvetlenül beszéltek németül, sok német kifejezést a jiddisből átvettek, azokat viszont használták. Az én német kötődésemben volt valami sorsszerű. Családom egyik ágát úgy hívták, hogy „Berliner”. A másikat meg úgy, hogy „Deutsch”. Egy öreg zsidó néninél tanultam - aki aztán bőven elmondhatta, hogy mindennek ellenére, mert egész családját kiirtották. A Terézvárosban lakott, magánórákat adott, hogy keressen valamit a nyugdíja mellé, és kizárólag a weimari klaszszikusokat akarta az agyamba vésni: Goethét és Schillert. Neki is gyürkőztem a Faustnak, Schiller-balladákat magyarítottam, de egy pohár vizet nem tudtam németül kérni. A tanárnő csak Heinétől óvott, mondván, hogy Heine egyrészt hátat fordított ősei hitének, mint ő mondta, megváltotta az útlevelet Európába, másrészt erotikus. Innen ered a Heinével való ismeretségem. 1956 decemberében a romok között mindent lehetett kapni, karácsony körül az üzletek kiköltöztek az utcára. Akkor megvettem Heinének a „Németország - Téli rege” című poémáját, igaz, magyarul, az Országos Béketanács kiadásában. 1956- ot az UNESCO a költő halálának centenáriuma alkalmából Heine-évvé nyilvánította. Rónai Mihály András fordította, két-három olvasás után betéve tudtam a szöveget: „Borús november volt, a szél/ naponta hűvösebb lett, / a lomb hullt, akkor értem el / honát a németeknek.” Akkoriban minden szöveg megragadt a fejemben. • Mikor jelentél meg először németül? ■ 1979-ben, az első, magyar nyelvű verseskötetem 15. évfordulóján megjelent a második DALOS György Szavaink születése Szépirodalmi, 1964 Előtörténetek Magvető, 1983 A cselekvés szerelmese - Duczynska Ilona élete Kossuth, 1984 1985 AB Független Kiadó, Párizsi Magyar Füzetek, 1985 Hosszú menetelés - rövid tanfolyam Magvető, 1989 A körülmetélés Magvető, 1988, 1990 A körülmetélés A nagy buli Ab Ovo, 2006 A kulcsfigura Ab Ovo, 1995 Vendég a jövőből Palatínus, 1998 Az istenkereső Magvető, 1999 Puszi pajtások Ab Ovo, 2004 Balaton-brigád Ab Ovo, 2005 Szahalin - Csehov szigete Helikon, 2003 Gorbacsov Ember és hatalom Napvilág, 2011 Világ proletárjai, bocsássatok meg! Vicces búcsú a létező szocializmustól Corvina, 2009 Viszlát, elvtársak! A szocializmus végnapjai Kelet- Európában Corvina, 2011 A közgazdász bukása Pesti Kalligram, 2013 ALOS