Magyar Merkurius, 1798. január-május (6. évfolyam, 1-39. szám)
1798-03-23 / 23. szám
361 .,2V. Csokonai Mihály Kedves Barátjához irt Levele. Nagy lelkű Barátom! nem tudom, mit szóljak. Szemlélt virtusaid előttem, mert olyak Melynek betses vóltát el nem felejthetem, Szívem latjána mérvén hóltig emlegetem. Ha nyelvem Angyali szózattal szólna is ; Lakásom Minerva Aszszonnyal vólna is. Akkorom is lennék egy igaz tisztelöd, Reményed, a’ leg főbb grádusra emelőd. Minthogy kitsiny vagyok, emelje fel az ég Nagy Tzived reménnyét ne tsalja meg a’ vég, Mikor nem is vélnéd, eged ki derüljön Széltől hányott hajód örömbe merüljön Gyász köd ne borúljék reménylő napodra, Szerencse szekeret készíttsen számodra, *S hordozza azt maga, ama nagy hatalom, A* Jehova , — Vlegyen bástyáúl oltalom. Hozza fel dél szinbe hunyt napodnak fénnyét, Adják meg az Egek várt szived remennyét, Világom mint szikra, hamu alá rejtve Vagy, — de sok virtusod nincsen elfelejtve. versemet szívből offerálom, Magam mint Barátnéd jávorodba zárom, Bécs dicső piaccát mint szarvas úgy járom ( Ha forralt nem lelek, lessz örökös károm. Természetből folyó, gyenge kicsiny erem Engedd meg hát, bátram hogy küldeni merem. A jó diófa is ha verik úgy terem Majd én is tintámba pennám jobban verem.8.a.t. Csokonai M Mihály Úr válassza: i) Jó Barátném panaszkodol, Hogy bal sorsod igen nagy,