A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)
7-8. szám - Könyvismertetés
Az egész művemnek végkonklúziója az, hogy igenis a Tiszát valamikor töltések közé kellett volna venni, de nem azzal kellett volna elkezdeni ; ezt a bíráló úr észrevételeivel megcáfolni nem tudja, mert ahhoz elsősorban szükséges volna, hogy ne csak műszaki, hanem gazdai szemmel is vizsgálja a Tiszavölgy közgazdasági fejlődését, állatállományának alakulását, annak megélhetési módozatait stb., amelyek pedig mind befolynak arra, hogy valamely szabályozási rendszer a közgazdaság szempontjából meg volt-e okolva? Nézzen körül és kérdezze meg a szamosmenti birtokosokat, hogy miért fáznak a Szamosköz vízmentesítésétől, és miért fogadták el igen okszerűen azt a programmot, hogy elsősorban a mederrendezés, vele kapcsolatban a belvíz- és patakszabályozás és utolsó sorban az ármentesítés jöjjön ? Úgy látszik, hogy a bíráló úr a Tisza szabályozásnak fő célját nem is a gazdasági haszonban keresi, hanem a közlekedés, a közigazgatás, a kereskedelem terén elért eredményekben. Hát akkor minek fizettetik meg annak az árát a gazdákkal ? Különben a Tisza szabályozása után sem váltak ezek az állapotok rózsásakká, mert ahol vasút nincsen közvetetten közelben, ott az árvíz kiöntése nélkül sem lehet a feneketlen utakon közlekedni; utakat és vasutakat pedig az ártereken is tudnak — hála a szakértelemnek — építeni, ha megvan hozzá a szükséges pénzösszeg. A községek és városok pedig sokkal inkább ki vannak az árvízveszélyeknek téve ma, mint voltak a töltések építése előtt. Szóval nem lehet e kérdések fölött csak úgy pár szóval magas lóhátról végezni, mint azt a bíráló úr tette. 3. Nem vehetem puszta kötekedésnél egyébnek a biráló úrnak ama további észrevételét, melyben kifogásolja azt a tételt, hogy az átvágásokat nem az egész folyó mentén egyszerre kell megindítani. Hiszen alig három sorral alább már megmagyarázom, hogy mit értek az egyszerre való megindításon, t. i. oly megindítást, melynél az átvágásoknak mily időben való kiképződésére figyelem nincsen fordítva. Ellenkezőleg oly átvágásokat, amelyek teljes szelvényben emeltetnek ki, megengedhetőknek, sőt a legcélszerűbbeknek tartok minden más eljárással szemben. Egyúttal megmondom azt is, hogy ha ezt úgy végezni nem lehetne, akkor arra kell törekedni, hogy az alsó átvágások természet szerint lassúbb fejlődése mesterségesen fokoztassék olyképpen, hogy el ne maradjunk a felsők mögött. 4. A bíráló úr rendes eljárásához mérten e pont alatt ismét kikap 3—4 sort művemből és őket újból téveseknek jelenti ki. Arról van ugyanis szó, hogy „nem szabad az átvágásoknak — ha őket más kiegészítő művek nem kisérik, pl. töltések útján való árvédel lem — az árvizek gyorsabb lefolyása tekintetében valami rendkívüli szerepet tulajdonítanunk". Magy. Mim. és Épit.Egyl. Közl. 1890. 28