A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)
40-41. szám - Az MMÉE felterjesztése a kereskedelemügyi miniszterhez a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában
306 Felterjesztés tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése tárgyában. 1922. X. 8 alapul, hogy ezek formaldehiddel vagy hexametilentetraminnal szaruszerű kondenzációs termékeket adnak, melyeket azután gombok, fogantyúk, szipcák stb. készítésére használnak fel. Remény van arra, hogy sikerülni fog a magasabbrendű fenolokat is ilyen célokra feldolgozni. A magasabbrendű fenolokat újabban szép sikerrel dolgozzák fel állati és növényterápiai célokra. Egy nagyobb hazai gyógyszervegyészeti gyár máris nagy mennyiségben állít elő a barnaszénkátrány fenoljaiból Kreolin-t és Lysort, melyek fertőtlenítő hatása közismert. A kreozotoknak gyógyszervegyészeti szempontokból való értékesítése gyógyszervegyészeti iparunkat jelentékenyen fellendítheti, sőt még külföldre is exportálhatunk. Németországban főkép a kenőolajokban mutatkozó óriási szükséglet fordította a figyelmet a barnaszénkátrányok minél intenzívebb termelésére és feldolgozására. A megfelelő eljárások kidolgozásával sikerült is megoldani a kenőolajok előállításának problémáját, úgy hogy bizonyos célokra a petróleumtermékekkel versenyképes termékeket lehet a generátorkátrányolajokból előállítani. Óriási közgazdasági jelentősége van a magasabb forráspontú kátrányolajok alacsonyabb forráspontú vegyületekké — benzinekké — való átalakításának. Már régebben (dr. Krey 1886) reájöttek arra, hogy a magasabb forráspontú barnaszénkátrányolajokból ú. n. nyomás alatt való desztillálásukkal benzinszerű anyagok állíthatók elő. Azonban a benzinnyeredék aránylag csekély volt, minek következtében az eljárás nem bizonyult gazdaságosnak. Újabban dr. Bergiusnak sikerült egy olyan eljárást kidolgoznia, melynek segítségével a magasabb forráspontú barnaszénkátrányolajok is majdnem teljes egészükben benzinekké alakíthatók át. Eljárásának, mely Bergin-eljárás néven ismeretes, veleje az, hogy alkalmas hőmérséklet és nagy nyomás alkalmazásával hidrogént visz a magasabb forráspontú olajokba, minek következtében azok alacsonyabb forráspontúakká, benzinszerű anyagokká alakulnak át. Mai napság már inkább csak tudományos, mint gyakorlati értékűek azok a törekvések, melyek a barnaszénkátrány paraffinjainak és paraffinolajainak zsírsavakká való átalakítására és feldolgozására irányultak. A törekvés régi és Schaal már 1884-ben kapott szabadalmat zsírsavaknak és szappanoknak paraffinszénhidrogénekből való előállítására. Az eljárás veleje az, hogy a paraffinhidrogéneken, melyeket 130—140°C-on tartanak, alkáliák vagy oxigént leadó anyagok jelenlétében oxigén- vagy levegőáramot vezetnek keresztül, minek következtében nagy részük elszappanosítható zsírsavakká alakul át. Barnaszénkátrányolajokból pedig Harries és Koetzchau állítottak elő zsírsavakat az olajoknak ozonnal való kezelése, valamint az így keletkezett ozonidoknak vízgőzzel való megbontásával. Minthogy ma már az állati és növényi zsiradékok és olajok bőségesen rendelkezésre állanak, a fent említett eljárások elvesztették gyakorlati jelentőségüket. Mindezekből is láthatjuk, hogy a barnaszénkátrányokból azoknak a termékeknek nagy része előállítható, melyeket eddig kizárólagosan csak a nyers petróleumból állítottak elő. Ezáltal úgyszólván újabb nyersolajforrásokhoz jutottunk, melyek segítségével magunkat a külföldtől gazdaságilag részben függetleníthetjük. II. A kátrányolajok felhasználása. 7. A barnaszénkátrány párlatok mint motorikus tüzelőszer. A háború befejezésével lezárult gazdasági korszakunkban a nyers petróleum és különösen annak párlatai: a gázolaj és a benzin a gázmotorok technikai és gazdasági előnyeinél fogva, mint motorikus tüzelőszerek nagy arányokban terjedtek el. A régi Magyarországba évenként mintegy 3 millió ásványolajat hoztak be, kb. 40 millió K értékben, melynek nagy részét motorokban használták fel. A Diesel-motor, amíg gázolaj kedvező áron, 9 kint 8—10 koronáért volt kapható, 2 fillér lóerő óránkénti tüzelőszerköltségével nemcsak a koksz-, antracit- és faszéntüzelésű generátorgázmotorok, de még a belföldi szénre támaszkodó, közepes teljesítményű gőzgépekkel szemben is jól érvényesült az energiaszolgáltatás terén. Mintegy 30—200 lóerős teljesítményeknél a Diesel-motor szinte már versenyen kívül állott. A történeti Magyarországon a Diesel-motorok összteljesítőképessége már mintegy 120.000 lóerő körül járt. A benzinmotorok, mint kisipari és mezőgazdasági kismotorok ,2—15 lóerőteljesítmény között, továbbá mint szántógépmotorok 20—80 lóerő között, végül mint személy-és teherautomobilmotorok igen nagy és rohamosan növekvő elterjedésnek örvendtek. A nyers petróleumdesztillátumok ilyenképen iparunknak, mezőgazdaságunknak és közlekedésünknek nélkülözhetetlen eszközeivé lettek. Eme nagy szükséglet kielégítésére gépiparunk hatalmas szellemi és anyagi tőkét fektetett bele a motor-, különösen a Diesel-motorgyártás meghonosításába. Ez utóbbi gyártást, minőség tekintetében rövidesen a német gépipar színvonalára — és gépgyártásunk egyik legerősebb ágazatává — fejlesztette ki. A háborút megelőző időszakban már 5 nagy gépgyárunk, a Fegyver és Gépgyár R.-T., a Schlick — Nicholson Gépgyr R.-T., a Láng L. Gépgyára R. T., a Ganz Danubius R.-T., a Rock István Gépgyár R.-T. foglalkoztak a gépgyártásnak ezzel a legkorszerűbb, de egyben legnehezebb ágával s a belső szükséglet ellátása mellett már fel voltak készülve nagyobb arányú kivitelre is. Mindezeknél fogva az ásványi olajokkal táplált motorok, elsősorban a Diesel-félék, úgy is mint hajtóerőt szolgáltató gépek, de úgy is mint gépiparunk legerősebb és legfejlődésképesebb ágazata, a háború előtt virágzó közgazdaságunknak igen jelentős tényezői voltak. A háborút követő gazdasági válság, valutánk lerongyolódása, közgazdaságunknak ezt a tényezőjét csaknem teljesen megbénította. Egy ideig nyers petróleumot, gázolajat, benzint egyáltalán nem, később csakis szertelen árakon kaphattunk s ez a körülmény az ásványolajdesztillátumokkal táplált motorral dolgozó telepeket, közgazdaságunk felbecsülhetetlen kárára, üzemredukcióra, sőt sok esetben teljes szünetelésre is kárhoztatta, másrészt pedig termelésüket módfelett megdrágította. Mostanában motorikus célokra kb. 3 milliárd korona értékben importált nyersolajért és egyéb nyersolaj termékekért ugyanily értékű mezőgazdasági terményünket kell a külföldnek átadnunk, ami több mint 1 millió búzamennyiséggel fejezhető ki. Az eddig behozott nyers petróleum és annak desztillátumai, barnaszénkátránydesztillátumokkal általában helyettesíthetők, mert Diesel és más rendszerű motorokban mind technikai, mind gazdasági szempontból is jól használhatók. Ennek a kérdésnek valutáris jelentőségéhez szó sem fér, azt pedig, hogy politikailag mit jelent a külföldi importtól való függetlenségünk, a közelmúlt tapasztalatai alapján szintén nagyon jól tudjuk. A kérdést azonban szakadatlan hozzáértő munkával, kísérleti úton tanulmányozni kell. Az ország számtalan szénfajtájából a többféle eljárással nyert kátrány egész sorozatát adhatja a különböző desztillátumoknak, melyek a különböző rendszerű motorokban a legkülönféleképen viselkednek. Magáncégeink ezen a téren már eddig is érdemes kezdeményező munkát végeztek, azonban szétszórtan, tervszerűtlenül dolgozva, a kérdést mellékfoglalkozás gyanánt kezelve, eredményeket csak késedelemmel és bizonytalansággal tudnak felmutatni. Valóban értékes, minden tekintetben megbízható és idejében elérhető eredményeket csakis ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozó, jól felsze-