A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939)
1-2. szám - Szakirodalom - "Magyar Műszaki Múzeum"
10 A Magyar Mérnök- és Építész-Ügylet közlönye LXXIII. köt. 1—2. szám, de egyúttal ez a sugárzás okozza azokat az elszíneződéseket is, amelyeket szerves és szervetlen anyagokon oly gyakran tapasztalunk. Az ibolyántúli sugárzásra a Napról érkező többi elektromágneses sugárzás (napsütés) összes energiájának oly csekély rész© esik, hogy a régebbi sugárzásmérő eszközökkel kellő pontossággal meg sem lehetett mérni. Ezek a régebbi műszerek a napsugárzás erősebb összetevőinek energiáját kalorimetrikus úton mérték. De a természet úgy intézte, hogy a legfontosabb hatásokat ne a nagy energiabőségben jelenlevő napsugarak váltsák ki, hanem éppen a sokkal finomabban képviselt ibolyántúliak. Ezért a napsugárzásmérés legfontosabb gyakorlati feladata az ibolyántúli sugárzás energiahozamának lemérése. Ez fényelektromos úton, nevezetesen a kálium- és kadmiumcellák útján vált lehetségessé. Ismeretes, hogy az ibolyántúli fény a magas légkör molekuláin nagyfokú szétszóródást szenved. Ennek következtében ibolyántúli fény nem csak közvetlenül a Nap irányából érkezik hozzánk, hanem kerülőúton, az égbolt összes többi részeiről is. Az ibolyántúli égfény áldását tehát azok a helyiségek is élvezik, amelyek északi fekvésnek és közvetlen napfényt soha nem kapnak. A fotocellával kimutatható, hogy nyári nap déli óráiban az égboltról ugyanannyi ibolyántúli fény érkezik, mint magáról a napkorongról. A napsütés legfontosabb részét nem az összes északi lakások nélkülözik, hanem csak azok, amelyek kellően nagy térszögből még égfényt sem kaphatnak, tehát pl. szűk utcában vagy udvarban fekszenek, illetve nincsenek megfelelő méretű nyílásaik. Az ibolyántúli fény a közönséges ablaküvegen nem halad, át, azért, sok napos fekvésű helyiség a napfény egyik legfontosabb tényezőjét majdnem sohasem élvezi. Kórházakban és újabban magánlakásokban is olyan ablaküvegfajtákat kezdenek használni, amelyeik az ibolyántúli sugárzás bizonyos részét átengedik. Hogy az ilyen gyártmányok mennyit érnek, azt ismét fotocellás méréseikkel lehet ellenőrizni. Legérdekesebb alakja az ilyen üvegellenőrző műszernek a Hajewsky-féle fotonszámláló. Ez hallható kattanásokkal számlálja meg a reáhulló ibolyántúli fotonokat. Ha közönséges ablaküveg mögött helyezzük el ezt a műszert, akkor csak nagy időközökben hallunk kattanást. Jó ultraüveg mögött vagy nyitott ablaknál a kattanások gépfegyver-hangra emlékeztető gyakorisággal követik egymást. A nap- és égsugárzásmérés csak egyik legfontosabb, de korántsem egyetlen légkörtani alkalmazása a fotocellának. Nagy jövő vár pl. a légiforgalom szempontjából azokra az eszközökre, amelyek egy felhőréteg vastagságának kipuhatolására alkalmasak. Az R. Feige kidolgozna felhővastagságmérő eljárás lényege, hogy egy könnyű gummiballonra kis rádiókészüléket függesztenek, amelynek működését fotocella kormányozza. A ballont elengedjük, az felszáll a felhőim és lassan átemelkedik rajta. Mihelyt a ballon a felhő sötét teréből a felhő felettti napfényes térbe kijut, a fotocella teljesen megmásítja a rádióadó jeleit. Ismerve a ballon emelkedési sebességét (rendszerint 200 m percenkénti emelkedésű ballont használnak) a felhőréteg felső határának pontos magasságát kapjuk meg. A ballonra helyezett műszerek nem mennek kárba, mert a ballon a magas rétegekbe jutva, egyre jobban tágul, a ballonanyag folyton nagyobb feszülés alá kerül, majd szétpattan és a műszerek kis ejtőernyő segítségével épségben szállnak le. Amerikában a nagyon magas (100 km feletti) légrétegek vizsgálatára — melyekről eddig még keveset tudtunk — erős fényszórókat vezetnek be, amelyeknek az igen magas rétegekről visszavert fénye sok tudományos szempontból érdekes felvilágosítást ad. Ez a nagyon gyenge, visszavert fény szintén csak fotoelektromos úton tanulmányozható. A fotocella tehát a légkörvizsgálatban és a légiforgalom biztosságának tudományos támogatásában is megteszi a maga szolgálatait, sőt ezen a téren még egészen új területeket, de megnyit az emberi kutatás előtt. Dr. A. L. Egyetemi tanszék a racionalizálás számára. Az oslói kir. Egyetem volt az első, amely megelőzve az összes európai főiskolákat, az amerikai egyetemek példáját követve, a racionalizálás számára önálló főiskolai tanszéket állított fel. Ezzel a tanszék felállításával a racionalizálás is bevonult a főiskolai tudományágak sorába. Az oslói egyetemen a racionalizálásnak nemcsak technikai, hanem gazdasági vonatkozásait is előadják és az oslói egyetem e tanszékre egy kiváló norvég magánmérnököt hívott meg, aki előadásait az ősszel megnyíló félévben kezdi meg. K. M. L. bővebben pl. Flügger Krebs: Experimentelle Grundlagen der Wellenmechanik, Dresden—Leipzig, 1936., 18. 1. SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÖSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtáros. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgy szintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére-Budapest, IV. ker., Reáltanoda utca 13—15. szám. II. em. küldeni.) Die Kurzwellen. Eine Einführung in des Wesen und in die Technik für den Rundfunklierer und für den Amateur. Írták: E. W. Belin és W. W. Diefenbach. Franz kiadóválllalat. München 1938. 151 lap, 143 ábra, 28 táblázat. 8°. A rövidhullámú rádióamatőrök tevékenységét és szervezetét ismertető bevezetés után a nagyfrekvenciájú váltakozóáram és a rövid hullámok elméletét magyarázza meg a könyv. Szerzők bemutatják szóban és képben a rövidhullámú készülékekben használatos adó- és vevőcsöveket, majd magát a vevő- és adókészüléket, annak szerkezetét, felépítését, konstrukciós kérdéseit és különböző kapcsolási lehetőségeit ismertetik. Külön fejezetet szentelnek a berendezéseket tápláló áramforrásoknak, frekvenciamérőknek és ellenőrző műszereknek, amit a különleges antennák bemutatása és az irányítás problémájának megvilágítása követ és tesz teljessé. Végül pedig útbaigazítással szolgálnak amatőr-, vevő- és adóberendezések készítéséhez. A kezdő és gyakorlott amatőr egyaránt sokat tanulhat a kézikönyvből, mely jól sűríti össze mondanivalóját az értelem rovása nélkül, de a terjedelem hasznára. Dr. Tyrman Miklós. Magyar Műszaki Múzeum, 1921—1939. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede... (ul. 1921-től kezdve LXXXII.) közlemény. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. (Az adományok a Múzeum, ill. a rovatvezető címére: 1. ker., Mészáros utca 19. küldendők.) 132. Bárány Béla okt. gépészmérnök, kereskedelmi tanácsos, Máv. igazgatóhelyettes ajándéka. Szürke posztóval bevont, selyem hímzésű, színes virágokkal díszített album 42/50 cm mérettel, „Erinnerung an Orsova" felirattal, a Kazán-szorosban, ill. a Vaskapunál az 1890-es évek elején végrehajtott munkálatok, robbantóhajók stb. fényképeivel (összesen 38 db fényképpel). 133. Dr. Lechner Jenő kormány főtanácsos, műegyetemi rk. tanár ajándéka: 1. Az Attila-emlékmű pályatervének gipszmodellje. 12. Az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a Hősök Terén felállított oltár egyik oszlopának 1:5 arányú gipszmodellje. 134. A Budapesti Építőmesterek Ipartestületének ajándéka. Lebontott épületekből származó és különféle jegyekkel ellátott régi téglák gyűjteménye. 1. Az Országos Levéltár épületéből 2 db tégla. — 2. A Piarista épületből 5 db tégla. — 3. A régi Nemzeti Színház épületéből 8 db tégla. — 4. A Múzeum körút 3. számú épületből, a Cukor utca 4. számú épületből és a Magyar-utca 4. számú épületéből 1—1 db tégla. — 5. Az Attilakörút 14—16. számú épületéből 12 db jelzéssel és címerrel ellátott tégla. ti. Ismeretlen helyről származó téglák, köztük 1748 és 1753 évszámokkal ellátva, 16 db, összesen 46 db régi tégla. 135. Dr. Bolberitz Károly min. főmérnök ajándéka. A soproni cs. kir. távíróállomásnak 1865-ben kiállított németnyelvű nyugtája egy Pestre továbbított táviratért (1 db). 136. Kelemen Móric Racionalizálási Bizottsági igazgató ajándéka: 1 db „Budapest—Alagút" köriratú, 1 coll (26 mm) átmérőjű és rézlemezből sajtolt kör alakú pénztárjegy, melyet a lánchídi alagúton való áthaladáskor 4 fillér ellenében szolgáltattak ki az alagúti pénztárak s amelyet az Alagút elhagyásakor a jegyellenőrző közegeknek át kellett adni. 137. Dalmady Ödön ny. miniszteri osztályfőnök ajándéka a Múzeum könyvtára részére: 123 kötet és füzet a matematika, geometria, mechanika, fizika, út-, vasút- és vízépítés, gépészet, elektrotechnika, kémia, geodézia, közgazdaság, statisztika és közlekedés köréből. A művek a XIX. század második felében és a XX. században jelentek meg. A legrégibb mű Petzwall Ottó mérnöknek és tudományegyetemi tanárnak 1856-ban megjelent Elemi mennyiségtana és A mértan elemei című munkája. A felajánlott művekkel a Múzeum könyvtárának állománya a 600 kötetet meghaladja.